Egy szép novemberi
nap volt. Éppen szobám ablakából néztem ahogy az árvaház többi befogadottja az
udvaron játszik, beszélget, vagy csak üldögél. Én is szívesen lettem volna ott
Semmel, Nicollal és a többiekkel. Csak egy gond volt: Nekem csomagolnom kell,
mert áttoloncolnak Londonba. Egy új környezetbe,új emberekkel, új szokásokkal
és itt kell hagynom a múltat. És habár ennek nem nagyon örültem végül is
beláttam hogy ez a legjobb megoldás,hogy elfelejtsem azt a szörnyű estét amikor
elvesztettem mindent. - átfutott az agyamon minden egyes részlet, ami nem
váltott ki belőlem semmi jót. Arcomról egy könnycsepp gördült le majd
megkerestem neszesszerem és elővettem belőle a már sokszor látott pengét.
Felhúztam pólóm ujját és odaraktam a csuklómhoz.
- Sarah ne tedd
ezt!- szólalt meg egy hang a fejemben - Ez nem segít semmin! Megakarod ölni
magad?
- Hagyd békén! Nem
öli meg magát de csak ez segít neki. - hallottam egy másik hangot majd az éles
tárgyat lassan húztam végig csuklómon. A vér mint egy forrásból a víz úgy tört
ki kezemből. egy ideig csak néztem ahogy folyik majd egy rongyért nyúltam hogy
elállítsam a vérzést mielőtt valaki bejön. Ám ez a tervem nem sikerült.
- Sarah kész
va...- lépett be a szobába Sem - Te megőrültél már megint? Normális vagy? Meg
akarsz halni?- üvöltözött miközben segített bekötni a kezem.
- Tudom hülye
vagyok. És nem akarom megölni magam,de úgy éreztem hogy már csak ez segít.
-hajtottam le a fejem
- Mi? Szerinted az
segít hogy vagdosod magad? Komolyan beviszlek egy pszihiátriára . - Már nem
üvöltözött de még mindig dühös volt
- De Sem te tudod
milyen érzés elveszíteni a szüleidet úgy, hogy tudod te vagy a hibás mégsem
tehettél semmit!? És tudod milyen az
amikor ezek után pár nappal a legjobb barátnődre sem számíthatsz mert kiderült
hogy elköltözött, telefonszámot váltott és te erről semmit sem tudsz?! És a
sorban ott van Roger is. Mindenki akit szerettem és számítottam rá elhagyott.
Ezek után pedig csodálkozol azon amit csinálok?!- mondtam ingerülten majd sírva
fakadtam
- Sarah ezért kell
elköltöznöd! Hogy mindezt elfelejtsd. Tudod nekem sincs senkim.
- Ezzel tisztában vagyok
csak az a különbség, hogy te nem is
ismerted a szüleidet én meg több mint 16 évet velük töltöttem ebben a városban.
Most pedig el kell mennem?-
- Figyelj lehet
hogy ideköt minden jó emlék, de el ne felejtsd, hogy minden rossz is. Azokat
pedig muszáj elfelejtened vagy beleőrülsz. Így pedig új életet kezdhetsz
LONDONBAN- ezt kihangsúlyozta és megölelt
- Lehet hogy
igazad van - adtam be a derekam
- Naná hogy igazam
van. Nekem mindig igazam van!- erre felnevettünk- Összepakoltál már?
-Igen , csak az a
pár cucc van még- mutattam egy kisebb halomra a padlón
- Pár cucc mi? -
állt fel és kezdett el rakodni amit
hagytam is neki én meg elfeküdtem az ágyon. Bár ez nagy hiba volt mert úgy 3
perc múlva megtalált valamit amit nem kellett volna...
- Sarah az isten
szerelmére! Még ez is? - kérdezte meglepődve és dühösen- Mióta mérgezed magad?
- Mivan ?-
értetlenkedtem aztán rámutatott a cigarettásdobozra ami a kupac alatt volt- Jaa
... Kb. nyolc hónapja. De ugye nem mondod el senkinek? Csak te tudsz erről és a
másik dologról is. És nem szívok rendszeresen csak ha kivagyok. - sütöttem le a
fejem
- Akkor mostanában
rendszeresen, mert mindig kivagy. De bízhatsz bennem tőlem nem tudja meg senki
- Köszi - öleltem
meg
- Ugye azért majd
néha felhívsz?- nézett rám egy perc néma csend után komolyan
- Ez csak
természetes, hiszen te vagy itt a legjobb barátnőm viszont szerintem mindjárt itt a taxi ami kivisz a reptérre- adtam tudtára és megfogtam bőröndjeimet,amiket
levittem az emeletről. A földszinten már
vártak rám. Aztán mikor mindenkitől
elköszöntem Sem segített berakni a bőröndjeimet a taxiba. Ezután még tőle is búcsút vettem és beszálltam a
kocsiba.
Úgy háromnegyed
óra autókázás után megérkeztünk a reptérre ahol egy nő várt.
- Szia Marion vagyok! az új nevelőnőd. Remélem
idővel megkedvelsz.
- Sarah Stephenson örvendek! - mosolyogtam miközben
kezet fogtunk
- Viszont most
sietnünk kell mert 15 perc múlva felszáll a gépünk. Kicsit késtél.- Azzal megragadta
a karom és elkezdett húzni.
Miután
becsekkoltunk felszálltunk a repülőre. Ott kényelembe helyeztem magam, betettem a fülhallgatómat és bekapcsoltam
Rihannától a Man Down-ot. Egy öt perc
után már álomvilágban jártam. Az álmom eleje nagy szép volt. Egy lány
ugrándozott, egy virágokkal teli réten, majd hirtelen a gyönyörű rét egy kihalt
sötét félelmetes hellyé változott a lány meg csak török ülésben ült lehajtott
fejjel. arcába lógott a haja és csak azt mondogatta meg fogok halni, és a semmiből hirtelen két alak jelent meg aki megragadta és egy mozdulattal megölte. Ekkor felriadtam, körbenéztem és csak azt vettem
észre hogy már mindenki áll. Csodálkozva
néztem Marionra:
- Már leszálltunk.
Végig aludtad az egész utat. - tájékoztatott
- Hát szuper!- morogtam,
összeszedtem a cuccaim és mi is leszálltunk a gépről.
A terminálból
kiérve leintettünk egy taxit és nevelőnőm bediktálta a címet. Azt hiszem az
árvaháznak igen érdekes de megnyugtató neve volt: Live Happily vagyis élj
boldogan már vagy 10 perce kocsikáztunk amikor Marion megszólalt.
- Sarah tudom hogy
most nehéz neked de tisztában kell lenned az itteni szabályokkal .- bólintottam
majd folytatta -
-1. Ez az árvaház lányok részére van fenn tartva, csak lányokéra és nem toleráljuk ha ahogy ti mondjátok bepasiztok
-1. Ez az árvaház lányok részére van fenn tartva, csak lányokéra és nem toleráljuk ha ahogy ti mondjátok bepasiztok
2. Heti 3-szor
kell iskolába menned, kedden, csütörtökön és pénteken
3.Heti 4-szer mész
dolgozni te az Overnight klubba természetesen délutáni vagy esti műszakban. Ezt
viszont nem tudom hogy mikor mert a beosztást a főnökeid fogják közölni
4. 18 éves korodig
köteles vagy itt maradni ha csak valaki örökbe nem fogad
5. ha ezeket a
szabályokat megszeged nagyon komoly büntetést kapsz
6. Rám mindig
számíthatsz. Ha kell még falazok is . - kacsintott rám én meg egy halk okéval
letudtam ezt az egészet. Elfordultam és az ablakból néztem a sötétben pompázó
várost. Az emberek csak úgy nyüzsögtek az utcákon . a fények mint ezernyi
csillag pompáztak. 45 perc autóban utazás után, a taxi megállt egy hatalmas
épület előtt aminek udvara még nagyobb volt. Egy nagy vaskapu díszelgett az elején
ami felett ez állt: ÜDV A LIVE
HAPPILYBEN. Ez elég nyugalmat adott ahhoz hogy magabiztosan két bőrönddel a kezemben benyissak új
otthonomba. Sajnos az előtér kihalt és nyirkos hangulata miatt megtorpantam.
- Sarah amint
látod ez itt az előtér. Most gondolom kihaltnak véled, de ez csak azért ilyen mivel már este fél nyolc van és vacsoraidő.
Különben már mindenki veled foglalkozna. Így legalább zavartalanul ki
tudsz pakolni. - nyugtatott meg- Gyere erre van a szobád, és elfelejtettem
mondani hogy a szobatársad Jessica lesz remélem összebarátkoztok - vezettet be
a egy sötétbarna, kulcsos ajtajú szobába.
Az ajtó kinyitása
után ledermedtem. Nem gondoltam volna hogy egy árvaházban ilyen szobák vannak.
A felek zölden virítottak, 2 kisebb sötétbarna francia ágy állt egymás mellett,
mindegyik oldalon a falnál ugyanolyan színű komód és egy szekrény. Az ágynemű huzat
színes körökkel pompázott, a falon a pedig minták díszelegtek amik között egy tökör is helyet kapott.
- Hogy lehet ilyen
szoba egy árvaházban? - tettem fel a kérdést Marionnak
- Hát Jess szülei csinálták... De Nem én szeretném megmagyarázni majd ha Jessica akarja elmondja
- lépett ki a szobából becsukva maga mögött az ajtót
- Ezt még mindig
nem értem... Hogyan kerültek ezek ide? És ha az új szoba társamnak vannak
szülei akkor miért van itt?- gondolkoztam el majd halk kopogásra lettem
figyelmes - Gyere!- invitáltam be a kopogó egyedet
- Szia! Jessica
Cook vagyok, a szobatársad, de szólíts csak Jess-nek - üdvözölt egy szőkés
hajú, vékony, szimpatikus lány
- Szia! Sarah Stephenson.
- nyújtottam volna a kezem de ő inkább megölelt. Amit egy kicsit váratlanul ért
nem tudom miért de visszaöleltem.
- Ettél már? -
kérdezte udvariasan
- Nem mivel csak 5 perce érkeztem még kipakolni sem
volt időm. - húztam el a szám
- Akkor segítek
kipakolni, utána pedig miközben körbevezetlek benézünk az ebédlőbe. -
örvendezett - és közben elmondok mindent amit még azon az 5 szabályon kívül
tudnod kell amit Marion mondott.
- Akkor most
tegezhetek mindenkit?
- Hát nem
tegezhetsz le senkit csak nem kell nénizni. Viszont ha csak egyedül vagyunk
Marionnal vagy Kellyvel őket le lehet. De falazni Kelly nem fog csak Marion.
- Oké. Ezt
megjegyzem, köszi az infót.
- Nincs mit. -
mondta majd folytattuk a pakolást.
Bő fél óra múlva
elpakoltuk az összes cuccomat ezért megindult a "felfedező túra".
Mivel már farkas éhes voltam először az ebédlőt látogattuk meg ahol épp
tanácskozás folyt a nevelőnők között.
- Elnézést! -
mondtam
- Ti meg mit
kerestek itt ? Már a szobátokban lenne a helyetek!- morgott egy kissé túlsúlyos
nő
- Elnézést csak
Sarah az új lány és nagyon éhes mert nem
rég érkezett... - szabadkozott Jessica
- Ja akkor nincs
semmi gond úgy is pont róla beszéltünk. Nyugodtan mennyetek be a konyhába és
egyetek valamit. - szívélyeskedett egy
vékonyka fekete hajú olyan 35 év körüli hölgy.
- Rendben
köszönjük. - húzott magával a konyhába szobatársam
Miután ettem egy
kis vajas kenyeret kiosontunk az ebédlőből és megkezdődött az idegen vezetés.
Egy hosszú folyosón mentünk aminek a végén egy ajtó díszelgett. Nem olyan volt
mint a többi szobáé, vagy az ebédlőé. Amikor Jess benyitott egy öltöző
féleségben találtam magam. Ekkor már tudtam hogy biztos itt van a füdő mert
Cordeleben is így volt.
- Gondolom
rájöttél hogy ez a zuhanyzó... wc pedig 2 van minden folyosón. Szerintem meg
fogod találni .- mondta és tovább mentünk.
Megmutatta a
"társalgót", a tanulószobát az udvart és a gondozók szobáját úgymond a
"tanárit". Amikor mindennel végeztünk vissza érve a szobánkba lehuppantam
ágyamra és elkezdtem kérdezősködni.
- Jess lehet egy személyes
kérdésem?
- Igen . -
bólintott
- Marion a
gyönyörű szobával kapcsolatban mondott a szüleidről de nem fejezte be... Szóval
csak azt szeretném kérdezni, hogy mi van a szüleiddel? - néztem rá félénken de
nem vártan reagált
- Ja csak ezt
akartad. Igazából semmi élnek és virulnak, látogatnak tartják velem a
kapcsolatot meg minden. - mosolygott
- Akkor miért vagy
árvaházban?
- Az igazság az, hogy azért mert anya engem 18
éves korában szült és mivel nem tudom milyen jómódú családból származom, nem
engedhették meg maguknak hogy ez kitudodjon meg minden ezért hoztak ide. De
annak örülök hogy a kapcsolatunk jó és nem szakadt meg. - a szája még mindig
fülig ért és látszott rajta, hogy nem haragszik és szereti a szüleit- De ha nem
bánod akkor ezt a kérdést én is feltenném neked.
Ekkor a szívem összeszorult és előtörtek belőlem a
könnyek.
- Nem csak ki kell szaladnom a mosdóba. - mondtam
ingerülten, felkaptam a neszesszerem és kifutottam. Odaérve ugyan ezzel a
mozdulattal elővettem azt a bizonyos pengét és ma már másodszor akartam megvágni magam de egy hang begszólalt a fejemben:
- Fejezd be Sarah!
Ne csinálj semmit! - de már késő volt a vér újból kibuggyant. Szerencsére észbe
kaptam és egy törölközőt tekertem rá. A vágás most nem lett mély ezért 5 perc
múlva visszasétáltam szobámba és belekezdtem mondandómba. A helyzetet
részletesen vázoltam fel.

Szia!
VálaszTörlésNagyon tettszik a blogod, jó a történet:)
Beleolvasnál az enyémbe is? :3 http://ujsracujelet.blogspot.hu/
Köszi előre is:) xx
Szia, Köszi és szívesen elolvasom. :) xx
TörlésSzia:)nagyon tetszik a story remélem hosszan várható majd a folytatás!!!!:))) <3
VálaszTörlésHáát Hosszú távra tervezek...!!!! :DD <3
Törlés