1. rész Régi helyett új

Egy szép novemberi nap volt. Éppen szobám ablakából néztem ahogy az árvaház többi befogadottja az udvaron játszik, beszélget, vagy csak üldögél. Én is szívesen lettem volna ott Semmel, Nicollal és a többiekkel. Csak egy gond volt: Nekem csomagolnom kell, mert áttoloncolnak Londonba. Egy új környezetbe,új emberekkel, új szokásokkal és itt kell hagynom a múltat. És habár ennek nem nagyon örültem végül is beláttam hogy ez a legjobb megoldás,hogy elfelejtsem azt a szörnyű estét amikor elvesztettem mindent. - átfutott az agyamon minden egyes részlet, ami nem váltott ki belőlem semmi jót. Arcomról egy könnycsepp gördült le majd megkerestem neszesszerem és elővettem belőle a már sokszor látott pengét. Felhúztam pólóm ujját és odaraktam a  csuklómhoz.

- Sarah ne tedd ezt!- szólalt meg egy hang a fejemben - Ez nem segít semmin! Megakarod ölni magad?

- Hagyd békén! Nem öli meg magát de csak ez segít neki. - hallottam egy másik hangot majd az éles tárgyat lassan húztam végig csuklómon. A vér mint egy forrásból a víz úgy tört ki kezemből. egy ideig csak néztem ahogy folyik majd egy rongyért nyúltam hogy elállítsam a vérzést mielőtt valaki bejön. Ám ez a tervem nem sikerült.

- Sarah kész va...- lépett be a szobába Sem - Te megőrültél már megint? Normális vagy? Meg akarsz halni?- üvöltözött miközben segített bekötni a kezem.

- Tudom hülye vagyok. És nem akarom megölni magam,de úgy éreztem hogy már csak ez segít. -hajtottam le a fejem

- Mi? Szerinted az segít hogy vagdosod magad? Komolyan beviszlek egy pszihiátriára . - Már nem üvöltözött de még mindig dühös volt

- De Sem te tudod milyen érzés elveszíteni a szüleidet úgy, hogy tudod te vagy a hibás mégsem tehettél semmit!? És tudod milyen  az amikor ezek után pár nappal a legjobb barátnődre sem számíthatsz mert kiderült hogy elköltözött, telefonszámot váltott és te erről semmit sem tudsz?! És a sorban ott van Roger is. Mindenki akit szerettem és számítottam rá elhagyott. Ezek után pedig csodálkozol azon amit csinálok?!- mondtam ingerülten majd sírva fakadtam

- Sarah ezért kell elköltöznöd! Hogy mindezt elfelejtsd. Tudod nekem sincs senkim.

- Ezzel tisztában vagyok csak az a különbség, hogy  te nem is ismerted a szüleidet én meg több mint 16 évet velük töltöttem ebben a városban. Most pedig el kell mennem?-

- Figyelj lehet hogy ideköt minden jó emlék, de el ne felejtsd, hogy minden rossz is. Azokat pedig muszáj elfelejtened vagy beleőrülsz. Így pedig új életet kezdhetsz LONDONBAN- ezt kihangsúlyozta és megölelt

- Lehet hogy igazad van - adtam be a derekam

- Naná hogy igazam van. Nekem mindig igazam van!- erre felnevettünk- Összepakoltál már?

-Igen , csak az a pár cucc van még- mutattam egy kisebb halomra a padlón

- Pár cucc mi? - állt  fel és kezdett el rakodni amit hagytam is neki én meg elfeküdtem az ágyon. Bár ez nagy hiba volt mert úgy 3 perc múlva megtalált valamit amit nem kellett volna...

- Sarah az isten szerelmére! Még ez is? - kérdezte meglepődve és dühösen-  Mióta mérgezed magad?

- Mivan ?- értetlenkedtem aztán rámutatott a cigarettásdobozra ami a kupac alatt volt- Jaa ... Kb. nyolc hónapja. De ugye nem mondod el senkinek? Csak te tudsz erről és a másik dologról is. És nem szívok rendszeresen csak ha kivagyok. - sütöttem le a fejem

- Akkor mostanában rendszeresen, mert mindig kivagy. De bízhatsz bennem tőlem nem tudja meg senki

- Köszi - öleltem meg

- Ugye azért majd néha felhívsz?- nézett rám egy perc néma csend után komolyan

- Ez csak természetes, hiszen te vagy itt a legjobb barátnőm viszont szerintem mindjárt itt a taxi ami kivisz a reptérre-  adtam tudtára és megfogtam bőröndjeimet,amiket levittem az emeletről.  A földszinten már  vártak rám. Aztán mikor mindenkitől elköszöntem Sem segített berakni a bőröndjeimet a taxiba. Ezután  még tőle is búcsút vettem és beszálltam a kocsiba.

Úgy háromnegyed óra autókázás után megérkeztünk a reptérre ahol egy nő várt.

- Szia  Marion vagyok! az új nevelőnőd. Remélem idővel megkedvelsz.

- Sarah  Stephenson örvendek! - mosolyogtam miközben kezet fogtunk

- Viszont most sietnünk kell mert 15 perc múlva felszáll a gépünk. Kicsit késtél.- Azzal megragadta a karom és elkezdett húzni.

Miután becsekkoltunk felszálltunk a repülőre. Ott kényelembe helyeztem magam,  betettem a fülhallgatómat és bekapcsoltam Rihannától a Man Down-ot.  Egy öt perc után már álomvilágban jártam. Az álmom eleje nagy szép volt. Egy lány ugrándozott, egy virágokkal teli réten, majd hirtelen a gyönyörű rét egy kihalt sötét félelmetes hellyé változott a lány meg csak török ülésben ült lehajtott fejjel. arcába lógott a haja és csak azt mondogatta meg fogok halni, és a semmiből hirtelen két alak jelent meg aki megragadta és egy mozdulattal megölte. Ekkor felriadtam, körbenéztem és csak azt vettem észre hogy  már mindenki áll. Csodálkozva néztem Marionra:

- Már leszálltunk. Végig aludtad az egész utat. - tájékoztatott

- Hát szuper!- morogtam, összeszedtem a cuccaim és mi is leszálltunk a gépről.

A terminálból kiérve leintettünk egy taxit és nevelőnőm bediktálta a címet. Azt hiszem az árvaháznak igen érdekes de megnyugtató neve volt: Live Happily vagyis élj boldogan már vagy 10 perce kocsikáztunk amikor Marion megszólalt.

- Sarah tudom hogy most nehéz neked de tisztában kell lenned az itteni szabályokkal .- bólintottam majd folytatta -
-1. Ez az árvaház lányok részére van fenn tartva, csak lányokéra és nem toleráljuk ha ahogy ti mondjátok bepasiztok

2. Heti 3-szor kell iskolába menned, kedden, csütörtökön és pénteken

3.Heti 4-szer mész dolgozni te az Overnight klubba természetesen délutáni vagy esti műszakban. Ezt viszont nem tudom hogy mikor mert a beosztást a főnökeid fogják közölni

4. 18 éves korodig köteles vagy itt maradni ha csak valaki örökbe nem fogad

5. ha ezeket a szabályokat megszeged nagyon komoly büntetést kapsz

6. Rám mindig számíthatsz. Ha kell még falazok is . - kacsintott rám én meg egy halk okéval letudtam ezt az egészet. Elfordultam és az ablakból néztem a sötétben pompázó várost. Az emberek csak úgy nyüzsögtek az utcákon . a fények mint ezernyi csillag pompáztak. 45 perc autóban utazás után, a taxi megállt egy hatalmas épület előtt aminek  udvara még nagyobb  volt. Egy nagy vaskapu díszelgett az elején ami felett ez állt: ÜDV  A LIVE HAPPILYBEN. Ez elég nyugalmat adott ahhoz hogy magabiztosan  két bőrönddel a kezemben benyissak új otthonomba. Sajnos az előtér kihalt és nyirkos hangulata miatt  megtorpantam.

- Sarah amint látod ez itt az előtér. Most gondolom kihaltnak véled, de ez csak azért ilyen  mivel már este fél nyolc van és vacsoraidő. Különben már mindenki veled foglalkozna. Így legalább zavartalanul ki tudsz  pakolni. - nyugtatott meg-  Gyere erre van a szobád, és elfelejtettem mondani hogy a szobatársad Jessica lesz remélem összebarátkoztok - vezettet be a egy sötétbarna, kulcsos ajtajú szobába.

Az ajtó kinyitása után ledermedtem. Nem gondoltam volna hogy egy árvaházban ilyen szobák vannak. A felek zölden virítottak, 2 kisebb sötétbarna francia ágy állt egymás mellett, mindegyik oldalon a falnál ugyanolyan színű komód és egy szekrény. Az ágynemű huzat színes körökkel pompázott, a falon a pedig minták díszelegtek amik között egy tökör is helyet kapott.

(kettő ilyen ágy volt egymás mellett)

- Hogy lehet ilyen szoba egy árvaházban? - tettem fel a kérdést Marionnak

- Hát Jess  szülei csinálták... De Nem én szeretném  megmagyarázni majd ha Jessica akarja elmondja - lépett ki a szobából becsukva maga mögött az ajtót

- Ezt még mindig nem értem... Hogyan kerültek ezek ide? És ha az új szoba társamnak vannak szülei akkor miért van itt?- gondolkoztam el majd halk kopogásra lettem figyelmes - Gyere!- invitáltam be a kopogó egyedet

- Szia! Jessica Cook vagyok, a szobatársad, de szólíts csak Jess-nek - üdvözölt egy szőkés hajú, vékony, szimpatikus lány

- Szia! Sarah Stephenson. - nyújtottam volna a kezem de ő inkább megölelt. Amit egy kicsit váratlanul ért nem tudom miért de visszaöleltem.

- Ettél már? - kérdezte udvariasan

- Nem  mivel csak 5 perce érkeztem még kipakolni sem volt időm. - húztam el a szám

- Akkor segítek kipakolni, utána pedig miközben körbevezetlek benézünk az ebédlőbe. - örvendezett - és közben elmondok mindent amit még azon az 5 szabályon kívül tudnod kell amit Marion  mondott.

- Akkor most tegezhetek mindenkit?

- Hát nem tegezhetsz le senkit csak nem kell nénizni. Viszont ha csak egyedül vagyunk Marionnal vagy Kellyvel őket le lehet. De falazni Kelly nem fog csak Marion.

- Oké. Ezt megjegyzem, köszi az infót.

- Nincs mit. - mondta majd folytattuk a pakolást.

Bő fél óra múlva elpakoltuk az összes cuccomat ezért megindult a "felfedező túra". Mivel már farkas éhes voltam először az ebédlőt látogattuk meg ahol épp tanácskozás folyt a nevelőnők között.

- Elnézést! - mondtam

- Ti meg mit kerestek itt ? Már a szobátokban lenne a helyetek!- morgott egy kissé túlsúlyos nő

- Elnézést csak Sarah az új  lány és nagyon éhes mert nem rég érkezett... - szabadkozott Jessica

- Ja akkor nincs semmi gond úgy is pont róla beszéltünk. Nyugodtan mennyetek be a konyhába és egyetek valamit. -  szívélyeskedett egy vékonyka fekete hajú olyan 35 év körüli hölgy.

- Rendben köszönjük. - húzott magával a konyhába szobatársam

Miután ettem egy kis vajas kenyeret kiosontunk az ebédlőből és megkezdődött az idegen vezetés. Egy hosszú folyosón mentünk aminek a végén egy ajtó díszelgett. Nem olyan volt mint a többi szobáé, vagy az ebédlőé. Amikor Jess benyitott egy öltöző féleségben találtam magam. Ekkor már tudtam hogy biztos itt van a füdő mert Cordeleben is így volt.

- Gondolom rájöttél  hogy ez a zuhanyzó...  wc pedig 2 van minden folyosón. Szerintem meg fogod találni .- mondta és tovább mentünk.

Megmutatta a "társalgót", a tanulószobát az udvart és a gondozók szobáját úgymond a "tanárit". Amikor mindennel végeztünk vissza érve a szobánkba lehuppantam ágyamra és elkezdtem kérdezősködni.

- Jess lehet egy személyes kérdésem?

- Igen . - bólintott

- Marion a gyönyörű szobával kapcsolatban mondott a szüleidről de nem fejezte be... Szóval csak azt szeretném kérdezni, hogy mi van a szüleiddel? - néztem rá félénken de nem vártan reagált

- Ja csak ezt akartad. Igazából semmi élnek és virulnak, látogatnak tartják velem a kapcsolatot meg minden. - mosolygott

- Akkor miért vagy árvaházban?

-  Az igazság az, hogy azért mert anya engem 18 éves korában szült és mivel nem tudom milyen jómódú családból származom, nem engedhették meg maguknak hogy ez kitudodjon meg minden ezért hoztak ide. De annak örülök hogy a kapcsolatunk jó és nem szakadt meg. - a szája még mindig fülig ért és látszott rajta, hogy nem haragszik és szereti a szüleit- De ha nem bánod akkor ezt a kérdést én is feltenném neked.

Ekkor  a szívem összeszorult és előtörtek belőlem a könnyek.

- Nem csak  ki kell szaladnom a mosdóba. - mondtam ingerülten, felkaptam a neszesszerem és kifutottam. Odaérve ugyan ezzel a mozdulattal elővettem azt a bizonyos pengét és ma már másodszor  akartam megvágni magam  de egy hang begszólalt a fejemben:

- Fejezd be Sarah! Ne csinálj semmit! - de már késő volt a vér újból kibuggyant. Szerencsére észbe kaptam és egy törölközőt tekertem rá. A vágás most nem lett mély ezért 5 perc múlva visszasétáltam szobámba és belekezdtem mondandómba. A helyzetet részletesen vázoltam fel.