8. rész Gúnyolódás

Meghoztam az új részt remélem tetszeni fog.  Továbbra is várom a hozzászólásokat és nagyon köszönöm azoknak akik eddig írtak.  Nagyon örülök az 5 rendszeres olvasómnak is. Puszi 

* Kellemes olvasást*

Hallottam az ember hangos lépteit amint felém tartanak. Felálltam,hogy bemutatkozzak. Amikor megláttam ki is áll előttem, tátva maradt a szám.....

Már olyan régen láttam. Emlékszem amikor játszott velem a homokozóban, vagy amikor lefekvés előtt mesét olvasott nekem. Vagy mikor már csak a leveleit olvastam amiket eleinte hetente, havonta később csak 2-3 havonta küldött. Aztán eljött az az idő amikor már csak vártam, vártam és vártam hogy mikor jön a következő, de nem jött. Bele kellett nyugodnom. Elfelejtett. És most a bátyám akit majdnem 13 éve nem láttam itt áll előttem. A fiúk vagyis egy híres banda menedzsereként, sikeres emberként. De én erről miért nem tudtam? Miért "hagyott" el? Miért...? Miért?- kavarogtak bennem a gondolatok, aztán magamhoz tértem  és szó szerint a nyakába ugrottam.

- Jajj annyira hiányoztál! - kezdtem bele miközben lehámozott magáról - Miért nem hívtál te őrült! :D

- Már megbocsáss, de te kivagy? - Paul

- Te sem emlékszel rám? Te vagy Paul nem?

- Igen Paul vagyok. Paul Higgins.  És  nem emlékszem rád. Kéne?

- Hogy kéne-e még jó. Hisz a testvéred vagyok Sarah.

- Sarah? Sarah Stephenson? - ölelt meg végül

- Nem a halál - válaszoltam szarkaztikusan

 - De hogy kerülsz ide? Honnan ismered a fiúkat?

- Úgy tűnik nem is tudsz semmiről ami anyáékkal történt... - szomorodtam el újra

- Valami baj van. Mi történt? - kérdezte miközben az 5 fiú és Jess érdeklődve figyelt minket.

- Anyáék 3 hónapja meghaltak. Meghaltak. - a szememből a fényes apró gyöngyök ismét utat törtek maguknak és halk pityergésbe kezdtem.

- Hogy mi? Erről miért nem tudtam?

- Fogalmam sincs de már mindegy. Úgy sem szerettél ott felesleges lett volna eljönnöd. - adtam tudtára az igazságot.

- Oké teljesen igazad van de hogy kerülsz ide?

- Legyen annyi elég hogy az árvaházban lakom  Harryt meg régebbről ismerem.

- Oké de ezen gyorsan változtatnunk kell.

- Mégis min? - nem válaszolt csak ránézett a fiúkra akik bólintottak egyet

- Öhhm ez rémisztő volt. - jegyezte meg Jessica

- Az.

-Tudom. Viszont most mennem kell. Van egy kis elintézni valóm. Szevasztok! Szia Törpe!- ölelt meg és már bent sem volt.

- Ohh szóval ő is így hív Törpe. Ez tetszik. Ez az új neved. Nem tudom miért? Hiszen elég magas vagy! -  mert még nem látott magas sarkú nélkül ... (asszem :D)

- Kedves Louis talán ezért - odasétáltam a fotel mellé amiben ült és levettem a kb 15cm magas sarkúmat

- Ohh... Most már illik rád ez a név Törpe/Törpi  - nevettet miközben felállt és lenézett rám - na látod ezért jó hogy ilyen pici vagy.

- Kösz... -forgattam meg szemeimet - Miért is jó? - néztem fel rá (mert ugye hozzám képest elég magas volt úgy mint mindenki)

- Mert így legalább felnézel rám. -

- Álmodozz csak. Inkább töröm ki úgy a bokám hogy egész nap magassarkúban rohangálok a lakásban is minthogy mindenki így cikizzen. - durcáztam

- Nyugi nem fog mindenki így hívni Manócska. - kezdte el Niall is

- Na jól van ám.

- Mi a baj tökmag? - szállt be Liam

- Igen mi baj picur? - folytatta a cikizést Harry

- Be lehet fejezni.

- Na jó én most inkább elmegyek ha nem baj. Amúgy is beszélni akarnak velem a szüleim. Sziasztok - köszönt el Jess

- Kár de oké szia! Este beszélünk a bárban. Puszi. - öleltem meg mielőtt elindult volna

- Ti meg hagyjatok már békén! - emeltem fel a hangsúlyomat

- Na ne durcizz már pöttöm. - karolt át Zayn és elkezdtek röhögni

- Ok ebből elegem van. Most hagyjatok békén!

- Jajj törpi ne csináld már! - idegesítettek egyszerre

Sarkon fordultam, bementem a konyhába, kulcsra zártam az ajtót és elkezdtem csinálni azt amit az egyik legjobban szeretek. Sütni. Kerestem tojást, lisztet,  cukrot,sütőport tejet és vajat. Érdekes mert minden  hozzávalót megtaláltam. Összekevertem a hozzávalókat és egy kanál segítségével  beleraktam a tésztát a muffin papírokba. Majd a sütőbe.  

- Igen muffint csinálok. A kedvencemet. Általában ha felidegesítenek vagy valami ezzel vagy a táncolással nyugtatom le magam. Igen imádok táncolni, bár már régen nem csináltam de ez van. Ideje lenne újból elkezdeni.

Ekkor meghallottam a sütő csörömpölő hangját, ami azt jelentette hogy a muffin elkészült. kitettem mind a 20-at egy tálcára, leraktam az asztalra és mintha mi sem történt volna egy sütivel a kezemben kisétáltam.

- Sziasztok! - ültem le vigyorogva a kanapéra

- Szia. Jól vagy? Bocs az... - magyarázkodott volna Louis de Niall közbe vágott

- Honnan szedted azt?

- Mit?

- Hát a muffint - mutogatott Naill

- Én sütöttem. - mondtam büszkén de már a tálcával a kezében ült le Harry mellé

Mindenki vett egyet-egyet és elkezdték enni.

- Mmmm... Ez nagyon finom. - Lou

- Az.. - bologatott Zayn, Liam és Harry

- Felveszünk szakácsnak. - ajánlotta Naill (ki más :D)

- Köszi  Niall már van munkám. Tényleg mennem kell dolgozni. - indultam az ajtó felé

-A-a  azt már nem. Amíg mi itt vagyunk addig te oda nem mész. - áltt fel Liam

- Mert?

- Mert még kiskorú vagy.

- És már ennél durvább helyeken is jártam nyugi. - Opsz asszem ezt jobb lett volna ha nem mondom el :D

- Ez a baj. Mostantól ilyen helyekre nem teheted be a lábad. -Zayn

- Ne is haragudjatok de egyikőtök sem az apám. Le lehet állni. Különben meg imádok bulizni. Nem tilthattok meg semmit. Tudok vigyázni magamra. -makacskodtam

- Erre inkább nem mondok semmit. - Harry

- Ne is

- De ma akkor sem mehetsz el innen - erősködtek

- Hát jó akkor felmegyek, lefürdök.

Miután végeztem a fürdéssel, megkérdeztem hogy felnézhetek a twitterre. Csak egy igent válaszoltak ezért felnyitottam a laptopot és megnéztem : mizu van a világhálón.

Twitteren lett egy új követőm, facebookon 3 értesítésem volt csak amiket megnéztem és lekapcsoltam a gépet.  Még csak 7- fél 8 körül járt az idő   de mivel nem volt kedvem semmihez ezért elaludtam.

Reggel rendkívül rosszul és elég furcsa helyen keltem fel....