7. rész Minden kiderül

Tudom, ez a rég megunt szöveg de tényleg nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem. De elég zsúfolt volt a hetem és mivel nem tudom milyen lesz a következő ezért inkább nem ígérek meg semmit.       Puszi :)

*Kellemes olvasást*

Az autókban a felállás ugyan az  volt mint idefele jövet.  Beszálltunk az autóba. Nem kezdtem szidni vagy faggatni őket erről a One Direction dologról  majd inkább ha hazaérünk  (a fiúkhoz)

***

Miután helyet  foglaltunk a kanapén, a fiúkon látszott az idegesség, mert folyton Jessre és rám bámultak de nem mondtak semmit. Így hát támadt egy ötletem. Kihívtam barátnőmet a fürdőbe  és beavattam remek tervembe.

- Szóval akkor érted? Futás, sikítás, ugrálás és hasonló dolgok. - kérdeztem

- Igen értem. Futás, ugrálás, üvöltözés stb.

Megindultunk a nappali felé úgy mintha misem történt volna beszélgettünk. Csakhogy amint a küszöbhöz értünk felnéztünk az 5 srácra majd egymásra.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! JESS!! A(Z) ONE DIRECTION! ÁÁÁÁÁ - sikítoztam és ugráltam körbe az említetteket mint egy őrült

- ÁÁÁÁÁÁÁÁ! Sarah Látom!! Ezt nem hiszem eeel!! ÁÁÁÁ - folytatta amit elkezdtem. A bandatagok meg kérdően néztek egymásra majd ránk.

Még kb. 10-15 percig ordibáltunk mikor már nem bírták tovább és Harry megszólalt:

- Lányok! Elment az eszetek? Jól vagytok?

- Hát persze! de mit kerestek itt? - tettettük még egy kicsit a rajongót

- Itt lakunk. - mondta unottan Liam

- DE ÁÁÁ! Akkor mi mit keresünk itt Jessica! Az ő házukba! ÁÁÁÁ! Kaphatok egy autogrammot?

- Na jól van ám most már igazán befejezhetnétek! - kelt ki magából Niall.

- Oké-oké ! - adtuk meg  magunkat és letelepedtünk  melléjük

- És ez most mire volt jó? -Louis

- Egy kicsit ki akartam veletek cseszni.... és ha jól látom sikerült - vigyorogtam - Amúgy meg miért nem mondtátok?

- Nem akartuk hogy csak azért barátkozzatok velünk mert híresek vagyunk. - válaszolt Zayn

- Hát mondjuk ezt megtudom érteni. Habár már ne is haragudjatok de eddig azt sem tudtam hogy léteztek. Mármint a One Direction. Még sosem hallottam rólatok.

- Viszont és  már hallottam rólatok sőt még az egyik számotokat is ismerem de még soha nem láttalak titeket. Nem értem hogyan... - Jessica

- Mi sem értjük... mind egy hagyjuk is. Térjünk át rád. - szegezte rám a tekintetét  Harold

- Mit akarsz tudni? - sóhajtottam fel

- Mindent a tegnappal kapcsolatban. Szerintem mindenkit érdekel.

Szuper! Muszáj volt felhoznia a témát. A jó hangulatomnak egy időre lőttek. Utálok magyarázkodni. Főleg az utóbbi pár hónapban. Igen. Amióta elvesztettem a két legfontosabb embert az életemben. Rá egy kis időre a legjobb barátnőm se szó se beszéd otthagyott  elég súlyos lelki állapotban és még az akkori pasimban is csalódnom kellet. Életem legrosszabb időszaka. Rászoktam a cigire, vagdosom magam. Ha buliba megyek eléggé kihívóan öltözködöm, mindig full részeg leszek (ebből szerencsére még nem lett bajom) és néha még egy két kapszulát is beveszek. Egy roncs lettem. Egy érzelmi és testi roncs.  Emiatt utálom magam, mégsem teszek semmit ellene. Ügyes vagy Sarah elszúrtad az életed. - Szidtam magam a fejemben amikor egy könnycsepp legördült az arcomon

- Minden rendben? - aggódott Zayn. Természetesen mindenki engem figyelt.

- Nem semmi sincs rendben! - fakadtam ki sírva és kiabálva - Az életem egy pöcegödör. Belül egy csődtömeg vagyok amit senki sem lát!  Elvesztettem a családomat, rá pár napra a legjobb barátnőm szó nélkül eltűnt. Napokig ki sem keltem az ágyból csak zokogtam,  az árvaházban már azt hitték kórházba kell engem vinni mert vagy 10 kilót fogytam. Miután már kissé rendbe jöttem kiderült hogy az exem egy pszichopata, börtöntöltelék, aki nem hagy addig nyugton amíg az ő szavait idézem "az övé nem leszek". Eközben rászoktam a cigire és sok minden más olyan dolgot csináltam vagy csinálom még most is amire egyáltalán nem vagyok büszke. Ezeket nem részletezném. Végül de nem utolsó sorban ideköltöztettek Londonba ahol találkoztam a volt l legjobb barátnőmmel aki minden félét hazudozott rólam tegnap este. - Senki sem értette miért vagyok most ilyen,  ami teljesen jogos mert én sem ismertem magamra- Ez van nem tudok ellene mit tenni egy romhalmaz vagyok - felálltam, felkaptam a táskám és elfutottam a mosdóba.

Magamra zártam az ajtót. Elővettem a  már jól ismert barátomat és elkezdtem a kínzásomat. Lassan húztam végig a csuklómon a pengét ezzel még nagyobb fájdalmat okozva magamnak. A vérzés elállítása után elszörnyülködtem.

- Kellett ez neked? Mát megint? Nézd meg a kezed! Ezt már nem fogod tudni alig láthatóvá tenni! túl nagy és mély a seb!  Ez nem mehet így tovább! - határoztam el magam és a bent lévő kukába dobtam a pengét. - El kell felejtenem a rossz dolgokat! A régi Sarahnak vissza kell térnie! - suttogtam és egy nagy levegőt véve visszasétáltam a többiekhez. A szobát néma csend uralta.  Egy öt perc után ezt már meguntam így hát kimentem a teraszra elszívni egy cigit. Tudom, az előbb azt mondtam: " El kell felejtenem a rossz dolgokat" de nem tudok leállni egyik percről a másikra. Kint gyorsan szívtam el nikotin adagomat mert épp eső volt készülőben.

Megint leültem a kanapéra. Most viszont máshogy néztek rám mielőtt kimentem volna. Mintha valamit megtudtak volna ezalatt az 5 perc alatt.

Nem tudom mióta nem vették le rólam a tekintetüket ami már zavart ezért kénytelen megszólalni.

- Én inkább most elmegyek. Bocs az előbbiért! Viszlát! - felálltam és megtettem egy lépést mire valaki megfogta a kezem és visszarántott a kanapéra.  Zayn volt az.

- Nem mész te sehova. - parancsoltak rám

- Miért ne mehetnék? Már nem vagyok gyerek!  Oda megyek ahova akarok! - makacskodtam és újra elindultam volna de ez megint nem sikerült.

- Nem mehetsz el! Neked segítségre van szükséged! - Liam

- Mivan?

- Mutasd a kezed! - utasított Harry

- Mégis minek? - ekkor már csak remélni tudtam hogy nem jöttek rá.

- Csak mutasd meg! Ha neki nem akkor legalább nekem! - mondta Zayn. A szeme sajnálatot és szomorúságot tükrözött

- Nem ! - ellenkeztem de már késő volt. Elkapta a kezem és megnézte a csuklóm. Látta friss vágásnyomot, és a régebbieket is. Megfordított  és a többieknek  is megmutatta. A könnyeim megint utat törtek maguknak. Szörnyű volt a látni azt ahogy rám néznek. Mint egy őrültre.

- És  mégis miért? vagy mióta? - Harry

- Nem nehéz kitalálni. - adtam az egyszerű választ pityeregve

- Az előbb ezért mentél el a mosdóba? - kérdezte kétségbeesetten Zayn

- Igen - lehajtottam a fejem - de ezt honnan....?

- Niall találta meg az előbb a kuka mellett volt.  Gondolom ez volt az amiről nem akartál beszélni. Vagy van még valami más is? - Harry

Csak szótlanul álltam ott. Nem hittem el hogy ennyire hülye vagyok. Miért nem mondtam hogy más már nincs?

- Szóval van. És mi az? Most már ugy is tudjuk hogy cigizel, vagdosod magad ha kiderrül hogy  drogozol abba már nincs semmi ez tök normális. -ironizált gúnyosan és  lenézően Harold

- Hé azért nem kell ennyire megalázni. - szólalt fel a védelmembe Jess

- Igen vagyis nem. Már nem. Igazából csak ka.... - nem hagyta hogy befejezzem

- Ja már nem már nem drogozol csak kapszulákat szedsz. -flegmázott

- 1 csak kapszulákat szedtem a bulikba ha ez érdekel                                                         2 ha ennyire ki vagy rám akadva minek foglalkozol velem? nem vagy az apám ez az én életem. És igen lehet hogy elbasztam de épp azt határoztam el hogy próbálok leállni. Ezért dobtam ki. De oké nem rontom itt tovább a levegőt. Inkább megkeresem Rogert és megmondom neki hogy vigyen el innen jó messzire. Vagy tudod mit inkább megöletem vele magam. Na ehhez mit szólsz? - elkezdtem az ajtó felé menni - Sziasztok! - kifutottam

- Várj! Te meg mi a jó büdös fenét akarsz csinálni? - rohant utánam Zayn

- Nem hallottad amit az előbb mondtam?

- Dehogy nem. Éppen ezért nem hagyhatom hogy elmenj. Majd mi segítünk. - ölelt meg - Harry meg csak kiborult. Eléggé félt. Azt mondta kissé olyan vagy /voltál neki mint a kishúga. - hozzábújtam és sírásom kezdett csillapodni

- Zayn - néztem fel rá.

Hát eléggé fel kellett néznem mert hozzá képest egy manó voltam. Igen mindig mindenhol én vagyok a legkisebb ami néha zavaró. Na de hol is tartottam?

- Igen?

- Köszönöm - nem válaszolt csak egy puszit nyomott arcomra és visszavezetett házikójukba.

- Nagyon sajnálom a kiborulásomat. Nem akartam. - bántam meg a tetteimet a nappaliban ücsörgőknek

- Ne mentegetőzz! Nem nagyon tehetsz róla. - nyugtatott meg Liam

Küldtem felé egy kis mosolyt ezzel meg köszönve. Louis bekapcsolta a tv-t és elkezdtük a Spongebobot nézni

***

-AAhjj már fél kettő van. Éhes vagyok. - nyafogott Niall

- Jó rendelünk Pizzát. - tárcsázta a számot Liam

Három negyed óra múlva hűlt helye sem volt a pizzáknak Niallnek köszönhetően. Rengeteget eszik. vagy 3 és fél pizzát benyomott belém meg alig fért 3 szelet.

Az ebédlő asztalnál ültünk amikor Harry megszólalt:

-OOhh... mondtam már hogy Paul elintézte hogy a héten már ne kelljen mennetek se suliba se dolgozni? Sőt még itt is maradhattok ha akartok.

- Ez komoly? -Jess

- Ahha teljesen

- Köszii- borultam a nyakába

- Így legalább figyelhetek rád, és Paul is megismerhet titeket mert 1 óra múlva jön

- Oké figyelj csak - grimaszoltam - Paul így hívják a bátyámat is - erre Hazza kiköpte a szájában lévő kaját, Zayn leejtett valamit és ismét senki nem értett semmit. Szuper

- Igen van egy bátyám Paul. már vagy 12 éve nem tartjuk a kapcsolatot. Igazából csak fél tesó. Mi ebben a nagy dolog?

- Rendben. Semmi - helyeselték.

- Ahha - bólogattam

 Paul milyen régen láttam. Hiányzik. Igaz alig emlékszem valamire mert elég kicsi voltam, olyan négy-öt éves lehettem Amikor utoljára találkoztunk. ő akkor már 17.  Apukám első gyereke. Ahogy apa mesélte rossz viszonyban voltak és jobbnak vélték szinte teljesen megszakítani a kapcsolatot.  Fogalmam sincs ezzel kinek lett jobb hisz apa is elég sokat szenvedett emiatt és én is.(Már amennyire egy óvodás szenvedni tud) Nekem is nagyon fájt amikor az 5. szülinapomon rájöttem: Már soha nem fog eljönni értem az oviba, nem találkozok vele karácsonykor és a szülinapomra sem fog eljönni. El kellett fogadnom, a bátyám kilépett az életemből. (Igaz, pici voltam de már akkor fel tudtam fogni.)

***

Olyan 3 óra körül járhatott amikor csöngettek.

- Paul lesz. - világosított fel Liam

- Gyere - ordított Lou - a nappaliban vagyunk

Hallottam az ember hangos lépteit amint felém tartanak. Felálltam,hogy bemutatkozzak. Amikor megláttam ki is áll előttem, tátva maradt a szám.....

U.i.: Ha elolvastad nyugodtan fejtsd ki kommentbe a véleményedet.   
Puszi ;)  Viko*.*