5. rész Mit keresel itt? :'(

Nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem a résszel. Ez azért van mert egy "kicsit" összevesztem a szüleimmel és megkorlátozták a géphasználatot :/ :( .
A sok kommentnek és a rendszeres olvasóimnak viszont rendkívül örülök. :D
Ez a rész most rövidebbre sikeredett a többinél de azért remélem tetszik. 

*Jó olvasást*                                                
                    Puszi Vikii*.*

Olyan éjjel kettő óra körül lehetett amikor valamilyen csörömpölésre felkeltem. Lentről jött a konyhából. Zayn édesen aludt. Nem volt szívem felébreszteni ezért úgy döntöttem  egyedül nézem meg hogy mi  okozza a félelmetes hangokat....

 Lábujj hegyen csigalassúsággal sétáltam a lépcsőhöz.  Nagyon figyelnem kellett, merre vagy hova lépek mert az emeleten szinte teljes sötétség uralkodott.

- A rohadt életbe! Végeznem kell vele mire felkelnek. Természetesen én itt bénázok, hangoskodok és ügyetlenkedek. Nem tudhatják meg hogy betörtem. Ezért le  is csukathatnak. Hogy milyen hülye vagyok! - mérgelődött a betörő (?!) . Egy ismerős női hang. Nem tudom hol de mintha már hallottam volna.

Majdnem leértem amikor megláttam egy feketébe burkolózott vörös hajú lányt, amint az egyik fiókban  matat és kihúz egy óriási kést. Ledermedtem. Alig kaptam levegőt. Vajon mit akarhat? 

Nem tudtam mit csinálni. Csak álltam mint egy szobor. Hirtelen rám jött a  tüsszentés amit nem tudtam visszatartani.

- Persze pont most. Pont ilyenkor. Tuti ki fog nyírni. - gondoltam amikor hátra fordult a hangra és az éles tárggyal a kezében intett. - arcát nem láttam mert maszk takarta-  Ekkor hátulról  két másik ugyan úgy öltözött alak megragadott.

- Hééé Jeees Zaayn ! Valaakii Segítsetek! - kezdtem ösztönösen kiáltozni amíg be nem fogták a szám.  Nagyon megijedtem, hogy megint történni fog valami. Még arra is gondoltam hogy Roger bérelte fel őket...

Szerencsére meghallottak a többiek mert kb. fél perc múlva lépteket hallottam amik az emeletről jöttek.

- Mi a bödüs....? Mit kerestek itt? Hogy jöttetek be?  - kiabált kórusban  a betörőkre Louis, Harry és a morcos Zayn akit ezzel felkeltettünk.

- Ööööö... Bocsi - mi csak na-agy rajongó-óitok vagyunk é-és tortát akartunk sütni nektek é-és ké-érlek ne hívjátok a zsarukat magyarázkodtak a lányok.  Közben Zayn egy boxerben állt előttük és összefont karokkal, mint egy morcos medve bólogatott.

- Nem hívunk mi semmit és senkit de azért mert szerettek minket nem kéne betörni és ha tortát akartok csinálni ami aranyos akkor azt inkább küldjétek el és ne itt csináljátok meg! - oktatta ki őket Lou

- Jóó ne haragudjatok mi... csak... megyünk is! - mondta a vörös. Közben rájöttem,hogy a volt barátnőmre  hasonlít a haja és a  beszéde is. Igen ő volt az aki a szüleim halála után se szó se beszéd nélkül ott hagyott. Pedig a legjobb barátnőm volt. Mindent tudott rólam. Tudta a titkaimat az álmaimat. Egyszerűen mindent. Pedig akkor csak rá számíthattam.  Viszont az már a múlt. Most itt élek Londonban. Lett új barátnőm, találkoztam egy régi baráttal  a fiúkkal és Zaynnel.

- Hééé várjatok mielőtt mentek legalább vegyétek le az álarcot!  - vigyorgott Hazza. Álarcot? Most komolyan? Hol vagyunk mi álarcos bálban? :D

A csajok csak bólogattak és levették a maszkot. Pár pillanatig lesokkolva néztem barna  hajút. Aztán mikor éppen indulni készültek szipogva megszólaltam.

- Naomi Siggers? - próbáltam nem elbőgni magam

- Igen? - fordult vissza. Jobban megvizsgált majd nagy szemekkel nézett rám. Nyilvánvalóan a fiúk megint nem értettek semmit.

- Tudod te hogy én min mentem keresztül? Mi a jó büdös...... keresel itt? Milyen barátnő vagy/ voltál? Hogy hagyhattál ott egy szó nélkül amikor a legnagyobb szükségem lett volna rád?  - ordibáltam vele már sírva.

- Még te vonsz engem kérdőre? Te vagy fenn akadva? Bocs de nem én feküdtem le fűvel fával és hazudoztam mindig, mindenkinek, mindenhol. Nem én voltam az a csaj aki akármit megkaphatott volna. Neem te elcseréltél arra a kibaszott Rogerre akivel mellesleg lefeküdtem. Csak hogy tudd... Ja és remélem hogy jól szétvert vagy valami ilyet csinált veled mert igazán megérdemelted volna. - mondandóját befejezve elviharzott a másik két csajjal együtt.

Becsaptam az ajtót és a földön összekuporodva  zokogtam. Persze ekkor már mindenki lent volt. Furcsán néztek rám. Zayn mondott nekik valamit és rajta kívül mindenki felment. Leült mellém, átkarolt és megvárta amíg a sírásom csillapodik.

- Ki volt ez a lány? - kérdezte

- Ugye nem hitted el azokat amiket mondott? - hagytam figyelmen kívül kérdését.

- Na jó ha tényleg kételkedsz elmondom - bólintott - Naomi a volt legjobb barátnőm. Három nappal a szüleim halála után megszűnt. Nem vette fel a telefont, nem keresett. Egy hét múlva találkoztam a nagymamájával aki közölte, hogy elköltöztek valahova nem mondta hova. Ezek szerint ide... A telefonszámát is lecserélte. Még most is nagyon rossz. Nem tudom miért érdemeltem ezeket ki. Fogalmam sincs mit rontottam el. Elvesztettem mindenkit. - pár könnycsepp kicsordult a szememből.

- Nem vagy egyedül mi itt vagyunk veled - suttogta a fülembe és egy puszit nyomott arcomra.

Nem szóltam semmit csak szorosan hozzábújtam ami ha jól láttam tetszett neki. Elkezdte simogatni a buksimat aminek a hatására elszundítottam.

Reggel hétkor a telefonom csörgésére ébredtem. Próbáltam gyorsan kikapcsolni nehogy valaki felébredjen. Mint mindig most sem sikerült amit elterveztem mivel a mellettem fekvő  Zayn szúrósan nézett rám. Apropó mellettem fekvő? Az ágyban? Hogyan kerültem én ide?  Ha az emlékezetem nem csal az éjszakai zűr után nem itt aludtam el. Biztosan felhoztak...

- Mi a fenének keltett a telefonod ilyen korán?

- Nem tudom. - törtem a fejem hogy vajon miért is? - Jesszus! Ezt nem hiszem el! Mi Jessel itt aludtunk -

- Jahh.. És?

- Nekünk másfél óra múlva  suliba kéne menni. - magyaráztam. Ott hagytam és Berohantam a fürdőbe átöltöztem és lementem a lépcsőn. Jess és a fiúk mintha valami zombik lennének ott ültek a nappaliban

- Szia Sarah te már ilyen korán ennyire fitt vagy? - kérdezte Niall

- Igen pedig szeretek aludni.... Na mind egy Amugy jóreggelt- köszöntöttem mindenkit

- Hova készülsz ilyen korán? - Harry

- Suliba Jessica-val... -nyugi én is elfelejtettem

- Nem is a sulival van a gond Sarah... Hanem azzal hogy ha most be is érünk akkor hogy fogjuk megmagyarázni azt hogy eltűntünk? Minket ki fognak nyírni. Nem engednek majd el sehová még az iskolába is csak felügyelettel. Emlékszel a szabályra ugye?

- Ahha sajnos :(

- Már megbocsássatok lányok hogy közbeszólok de mi a fenéről beszélgettek? A suli oké de milyen szabály?? - érdeklődött Louis miközben Zayn leballagott hozzánk.

- Egy pasizás nincs... Kettő ha úgy vagyunk távol hogy senki sem tud róla kicsinálnak. Három az éjszakát különben sem szabad máshol eltölteni - okította ki Jessica a fiúkat idegesen.

- No para - sétált oda hozzám Zayn és megölelt

- Majd mi megoldjuk - vigyorogtak a srácok

- Oké. Talán nem rontotok a helyzetünkön - reménykedtem.

Fél óra múlva mindenki készen állt. Két kocsival mentünk az egyikbe Liam, Niall, Harry és Jess ült a másikba meg Louis, Zayn és én. Az a 15 perces út hááát.. elég furán telt el. Egyszer Louis Zaynnel  a Barbi Girl-t kezdték el lány hangon énekelni, aztán Lou kérdezősködött mindenféle hülyeséget. Azonban a csúcspont a vezetés közbeni egyszerre 3 répa evése volt. Ha már ennyit szórakoztak én sem maradhattam ki ezért beszóltam szegény srácnak. :D

- Látom Louis a Répákat szereted! - nevettem fel. Sajnos nem viccnek vélte. Csak fapofával ült tovább

- Jaj! Ugye nem haragszol? Csak viccnek szántam - mentegetőztem

- Tudom te kis bolond! - röhögte el magát

- Ahhjj. Előre szólok ezt még visszakapod amikor nem számítasz rá - titokzatoskodtam

 -  Állok elébe de most megérkeztünk.

- Akkor vágjunk bele. - mondtam miközben kiszálltam a kocsiból. Ekkor már a többiek is ott vártak. Megfogtam Zayn kezé. Nem tudom miért hiszen nem járunk. Talán csak erőt adott. Ő meg csak mosolyogva összekulcsolta ujjainkat közelebb húzott magához és elindultunk az Árvaház kapuja felé.

Naomi Siggers

U.I. : A következővel sietek ahogy csak tudok :) <3 <3