4. rész Roger

Nagyon, nagyon nagyon köszönöm a több mint 1100 oldalmegjelenítést, és a sok komit. Ez sokat jelent nekem és ebből is látom hogy nem pocsék a blog és hogy örömmel olvassátok aminek leírhatatlanul örülök. Imádlak titeket <3 :D Remélem ez a rész is tetszeni fog és kapok majd véleményeket is :) Más különösebbet nem fűznék hozzá 

Puszi*.*

                      *Kellemes olvasást*

Már a találkozó helyén  vártam vagy 15 perce de sehol senki. Gondoltam valami dolga akadt és csak késik egy kicsit. Aztán hirtelen egy sötét alak behúzott a mellettünk lévő sikátorba.... Kiabálni nem tudtam mert befogta a szám és amúgy se hallotta volna senki  mert az utcán  egy árva lélek sem járt.

- Segítség! Segítséééég! Valaki! - ordítottam amikor a sötét alak pár másodpercre elengedte a számat és az egyik konténer mögötti  falhoz lökött. Egyik kezét a számra helyezte azzal szorított a falhoz miközben másik kezével, előhalászott egy szigszalagot a zsebéből és betapasztotta vele a számat.

- Nyugi kislány. Úgyse hall senki. - mondta és elkezdte csókolgatni a nyakamat, fogdosott és közben egyre erőssebben simult hozzám és nyomott a falnak.

- Mmmmmm!! Ööömmmm-mm-! - próbáltam segítséget kérni nem nagy sikerrel, ezért megrúgtam és el akartam lökni de nem sikerült.

- Ezzel csak felidegesítesz! - kiabálta és adott egy hatalmas pofont. Az ütés nagyot csattant arcomon. Kissé elszédültem és elestem. A sötét alak kapva az alkalmon rám feküdt. - Ezt leszedem úgysem fog meghallani senki - tépte le a nem rég felhelyezett ragasztót.

Újra csókolgatott. Az undortól hogy egy gusztustalan ember csókolgat és én szinte semmit nem tudok tenni, kirázott a hideg. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Miért pont ma? Miért pont most? Miért? Miért? Miért? Zayn. Ő már biztosan elment és  nem vár rám. Jajj Zayn most azt hiszi, hogy csak játszottam vele pedig ez nem igaz. Jézusom hogy tudok ilyenkor erre gondolni? Először el kéne hogy szabaduljak innen.

- Hagyj békén! Szállj le rólam! - rúgkapáltam

- Tudod Sarah muszáj lesz befejeznem amit még Cordele-ben elkezdtem veled. - suttogta a fülembe az illető amitől a hányinger keringetett. Aztán ráeszméltem. Mi? Ő? De az nem lehet... Vagy mégis?

- Roger? Hogy a francba kerülsz ide? Azonnal szállj le rólam vagy. - mondtam erélyes hangon de nem tágított

- Nem. Még tartozol nekem valamivel amit otthon nem adtál meg. - kezdett el csókolgatni és simogatni ahol csak ért miközben rajtam tehénkedett. Szörnyű volt érezni ahogy a volt pasim ezt teszi. Kapcsolatunk során többször is megütött amit persze mindig megbocsájtottam neki. De amikor arra került a sor, hogy még nem voltam felkészülve rá és nem láttam, hogy eljött az idő, akkor sem tágított. Meg akart erőszakolni úgy mint ahogy most is azt akarja. Persze sokan figyelmeztettek, hogy ez lesz a vége csakhogy engem elvakított a szerelem. Még. Akkor. Most már minden teljesen világos. - E gondolatok után leköptem. Így fejeztem ki undoromat. Ez persze nem segített semmit mert kaptam még egy hatalmas maflást. -  Ezt követően eszembe jutott, Zayn talán még vár rám és meghall ha kiabálok neki.

- Zaaayn! Segíts Zayn! Segítség! Kérlek Zayn! Segíts! - ordibáltam. Roger mintha nem hallotta volna letépte rólam a felsőt. Szörnyű érzés kerített hatalmába. Már az is hogy póló nélkül fekszek egy mocskos sikátorban gyomorforgató.  Nem hogy a volt pasim csókolgat közben akit még a legnagyobb ellenségemnek sem kívántam volna. - Halló! Valaki! Kérem segítsen!! Zaayn! - folytattam a segélykérést, amikor a semmiből feltűnt egy sötét ruhás alak.

- Sarah ?!  - kérdezte amire Roger hátranézett

*Zayn szemszöge*

Már majdnem négy óra. Sarah még mindig sehol. Azt hiszem felültetett. Ennyit arról, hogy aranyos és kedves. Hát rohadtul nem az.  Pedig a tegnap azt hiszem benne is kavarogott valami . Hiszen ahogy rám nézett gyönyörű szemeivel. A beszélgetés. A beszélgetésből azt vettem ki, hogy egy tiszta szívű, őszinte, szókimondó, és könnyen zavarba ejthető lány. Talán így is van, és, csak közbejött neki valami. De akkor is a fenébe azt hiszem beleszerettem. -  merengtem el a történteken és felsóhajtottam. Sarkon fordultam és miután megtettem kb. 5 lépést furcsa hangot hallottam.

- Zaaayn! Segíts Zayn! Segítség! Kérlek Zayn! Segíts! - egy lány kiabált

- Valaki engem  hív, hogy segítsek. Talán Sarah az? Jézusom mi van ha Ő az?- tettem fel a kérdéseket magamnak miközben a hang irányába mentem. Egy sikátorban, egy kuka mögött vettem észre ahogy egy kb. velem egyidős fickó rámászott Sarah-ra akiről már a pólója is hiányzott. Pár pillanat után  kapcsoltam és leszedtem a krapekot Sarahról és elkezdtem püfölni.

- Te őrült vadbarom! Hogy tehetsz ilyet egy 16 éves lánnyal? Normális vagy? - üvöltöztem miközben nem csak ő hanem én is kaptam az ütéseket.

*Sarah szemszöge*

Amint Zayn meglátott azonnal rátámadt Roger-re. Nem kímélték egymást. Én nem tudtam mit tenni ezért csak összekuporodva sírtam és megkerestem a táskám. Hallottam mikor Zayn ordibált miközben szütyőmet kerestem amit sikeresen meg is találtam. Sírásom nem hogy csillapodott volna inkább erősödött. Erősödött a tudattól, hogy Zayn miattam bunyózik. Miattam történhet vele akármi. Ha viszont baj éri azt sosem bocsájtanám meg magamnak. Már vagy negyed órája tartott a harc amikor Zayn egy olyan ütést mért Rogerre, aki attól beájult.

- Gyere tűnjünk el mielőtt felébred. - fordult felém Zayn. Arcán  és karján több piros horzsolás, vagy épp vérző seb. Ha jól megfigyeltem bal keze sem a legjobb.

- Rendben - szipogtam miközben Megfogtam Zayn kezét és kiérve a sikátorból elindultunk feléjük.

- Nem fázol - kérdezte amire csak bólintottam egyet - kéred a pólóm?

- Nem. nem akarom látni, hogy milyen sebek vannak rajtad miattam. - kezdtem el újra a sírást

- Ne hibáztasd magad. Nem tehetsz róla. - karolt át én meg mivel én póló nélkül voltam hozzábújtam.

Nem kellett sokat sétálni. Elég közel laktak. Amikor  beléptünk az ajtón ( én sírva felső nélkül, Zayn meg véresen sebekkel tele) minden ki kérdően és furán nézett ránk. 

- Mi történt? -Liam

- Jól vagytok? - Jess

- Hol a felsőd? -Louis

Zúdították ránk a kérdéseket.

- Majd elmondjuk és igen most már jól vagyunk. - válaszolt Zayn és felmentünk a szobájába. Leültem az ágyra ő meg adott egy pólót.

- Kösz és ne haragudj. - hajtottam le a fejem

- Jajj Sarah! Miért haragudnék? Ez csak pár karcolás. - mondta és egy puszit nyomott az arcomra - De ha nem gond illene tájékoztatni a lent lévő embereket.

- Hát jó. - szóltam és lent leültünk a kanapéra egymás mellé

- Szóval mi történt? - Harry  Zayn-nel egymásra néztünk és mielőtt kinyitottam volna a számat belekezdett.

- Ugye úgy volt, hogy találkozunk de nem volt ott ezért hazaindultam. Pár lépést megtettem és utána meghallottam ahogy a női hang a sikátor felől segítséget kér. Befutottam és akkor megláttam ahogy egy alak Sarah-nak ad egy pofont majd csókolgatni kezdi. Ekkor már nem volt rajta a felsője én meg elintéztem a pasast. - foglalta össze. Persze tudtam, ez Harry-nek nem lesz elég. Igazam is lett.

- És ki volt az? Tudsz róla valamit? - fordult hozzám az említett személy

- Nem - ráztam a fejem és lehajtottam. Csak egy baj volt igaz, régen beszéltünk utoljára, akkor is ismert. A srácok hittek nekem mert még nem ismertek eléggé.

- Ahha. Persze. Átlátok rajtad. Vagyis ki volt? - Tudtam. Rájött. tudja hogy tudom ki volt az. Szuper még ezt is mondhatom el nekik...

- Roger. -suttogtam

- Ki?

- Roger - (már normál hangerőn)

- Mi van? Az a Roger?  - mintha nem tudná...

- Igen az.

- Jajj Sarah! Ugye nem? Mond hogy nem! - szemei már vérben forgottak.

- De. - próbáltam higgadt maradni és nem elsírni magam.

- Na álljon csak meg a menet! Avassatok már be minket is. Ki az a Roger? - szólt közbe Louis

- Szerinted? Aki ezt tette Sarah-val vagyis aki meg akarta erőszakolni. - fújtatott Hazza

- És honnan tudjátok hogy ő ki? Mármint a nevét? -(Liam)

- Roger a volt pasim. - válaszoltam. Már nem bírtam tovább. Előtörtek a könnyeim. Természetesen hat ember nézett rám úgy mint egy hülyére.

Pár perces kínos csönd után majdnem egyszerre akartak megszólalni. Persze Leintettem őket  jobb lesz ha én kezdek bele.

- Na legyen annyi elég hogy kb. fél évig voltunk együtt, amikor az egyik este ivott és utána le akart fektetni de én nem akartam. Nem engedett el úgy ahogy most sem és h akkor nem jön be Dean a haverja akkor... - nem tudtam befejezni. A könnyeim eleredtek. Louis és Niall összesúgtak. A többiek meg még mindig csak engem bámultak.  Zayn nyugtatásképp átkarol és közelebb húzott magához.

Egy 10 percig még zokogtam aztán mikor már abba hagytam felálltam.

- Ne haragudj Zayn ez mind miattam van - kértem bocsánatot a sebekért - és ti sem azt hiszem jobb lesz ha lelépek és nem találkozunk többet. Nem bolygatom az életeteket és legalább nyugtotok lesz. -  mondtam egyáltalán nem nyugodtan miközben cipőmet vettem fel

- Mit csinálsz? Ne menj el! Te nem tehetsz semmiről! - kiabáltak utánam. Mintha meg sem hallottam volna gyorsítottam  lépteimen. Már majdnem kiléptem a kapun amikor valaki megragadta a kezem és visszahúzott. Először kicsit megijedtem. Mi van ha megint ő az? Aztán  két kéz hátulról átkarolta derekam.  Két kar amely nem akar rosszat. Két kar amely védelmezni akar nem bántani. Két megnyugtató kar.

- Nem akarom, hogy elmenj! Ne tűnj el az életemből! Ellenem/ellenünk nem tettél semmit. - suttogta a fülembe. Leheletétől, térdeim remegni kezdtek. Gyomromban a pillangók újra életre keltek. Maga felé fordított , a szemembe lógó tincset fülem mögé tűrte és újra suttogni kezdett- Kérlek maradj! Mi szeretünk. - vett egy mélyebb levegőt - Én szeretlek. - közelebb hajolt és megcsókolt.

Nem ellenkeztem. Visszacsókoltam. Kissé kinyitotta száját bebocsájtást kérve enyémbe. Az engedélyt megadtam. Nyelveink vadul mégis érzékien játszottak egymással.  Már vagy 10 perce csókolóztunk amikor reszketni kezdtem, ugyanis november volt és csak egy pólóban feszítettem ezért elváltunk egymástól. Felnéztem az szemeibe amik örömöt sugároztak.

- Azt hiszem ideje lenne bemenni. Nem akarom, hogy tüdőgyulladást kapj. - nyomott egy puszit az arcomra, megfogta a kezem és bementünk.

- Sarah hogy gondoltad ezt? Csak úgy elmenni! Bocs srácok haza kell mennünk. - fogadott Jess amint beértünk a nappaliba.

- Nem! Nem megyek én ma itt alszok! - jelentettem ki. Eléggé meglepődve figyeltek mivel erről senki nem tudott semmit. Fél perc után szerencsére Zayn kapcsolt.

- Igen itt alszik.

- Hát te hülye vagy? Tényleg nem érted? Ha nem megyünk vissza aligha valamikor kijöhetünk majd onnan! - háborgott barátnőm

- Nem baj legalább eltűnhetek onnan. - flegmáztam - inkább te is maradj itt... Persze ha a fiúknak nem baj - tettem hozzá

- Nem dehogy. aludhat velem - jelentette ki Harry . Jessica-nak felcsillantak a szemei.

- Oké maradhatunk. De ha ezután nem engedhetnek el sehová kinyírlak. - vicceskedett

- Akkor minden rendben. Mi felmegyünk aludni. - Zayn

- Jó éjt - köszöntünk

A szobába beérve leültem Zayn ágyára és körbenéztem. Minden az Ő stílusát, egyéniségét tükrözte. Sötét falak, Fekete bútorokkal.  Egyedi és elegáns egyben.

- Zayn beszélnünk kéne. - invitáltam magam mellé.

- Szerintem is -értett velem egyet és leült mellém - Nagyon sajnálom azt a csókot. Nem akartalak megbántani vagy ilyesmi csak... - folytatta volna de belevágtam

- Nem kell sajnálni. Csak jobban megszeretnélek ismerni.  Nem akarom elsietni a dolgot. Én is nagyon kedvellek. - adtam egy puszit arcára - Lefürödhetek?

- Persze. Ott a fürdő - mutatott a szobájában egy ajtóra - és tessék egy póló és egy gatyó, pizsinek. - nyújtotta át az ideiglenes alvó ruhámat. - törölközőt találsz bennt.

- Köszönöm

Letusoltam, felvettem a kapott ruhákat, két copfba befontam a hajam és kimentem a fürdőből. Zayn egy boxerben állt előttem. Nem tudtam mit mondani csak kicsit kinyitottam a szám és csodáltam felsőtestét. A kockái.... Ha akartam volna el tudtam volna ájulni. Természetesen eszem ágában sem volt. Még mindig csak néztem Ő meg már kajánul vigyorgott ezért észhez tértem.

- Hol aludhatok?

- Ott az ágyban hoztam neked ágyneműt. - bólintottam és bebújtam a takaróba Zayn követte a példám és befeküdt mellém. - jó éjt - adott egy puszit

- Neked is. - mondtam és pár perc múlva már aludtam is.

Olyan éjjel kettő óra körül lehetett amikor valamilyen csörömpölésre felkeltem. Lentről jött a konyhából. Zayn édesen aludt. Nem volt szívem felébreszteni ezért úgy döntöttem  egyedül nézem meg hogy mi  okozza a félelmetes hangokat....

U.i. : ha gondoljátok iratkozzatok fel rendszeres olvasónak és még egyszer köszi az oldal megjelenítést és főként a komikat. <3 :) <3