3. rész ClauwJen

Bocsi hogy ennyit késtem de sok dolgom volt. Szerintem ez a rész most nem lett olyan jó de azért remélem tetszik. ÖRÜLNÉK ha megint kapnék egy két komit. Puszi <3

*Kellemes olvasást*

*Sarah szemszöge*

Másnap fél  hétkor az ébresztő órámra keltem. Gyorsan kitápászkodtam ágyamból és egy kicsit melegebb szerelés mellett döntöttem.

A hajamat lófarokba kötöttem és arcomra enyhe sminket varázsoltam. Épp időben készültem el mert Jessica szólt hogy menjünk mert lekéssük a buszt.

*Az iskolában*

Sajnos én nem barátnőm osztályába kerültem ezért egy kicsit feszengtem. Főleg mert alig találtam meg azt a termet ahol az első órám lett volna. Kb. tíz perc után benyitottam a megfelelő helyre.

- Elnézést a késésért de alig találtam meg a termet.

-  semmi baj. Biztosan te vagy az új lány. Kérlek mutatkozz be az osztálynak. - mondta a tanár majd csendre utasított mindenkit.

- Ööhhmm Sarah Stephenson vagyok, Cordele-ből jöttem, nagyon szeretek táncolni és főzni.

- Rendben én lennék az osztályfőnököd, testnevelés és biológia tanárod.  Mrs. Klarks.  Ülj le valamelyik üres helyen és figyelj.  -Szótlanul a harmadik padba egy fekete hajú kedves lány mellé ültem le. Az óra nagyon hosszú és unalmasan telt, de szerencsére már csak egy matek és egy történelem volt hátra mert a többi órája mindenkinek elmarad. Ennek az okát szinte senki sem tudta.

Órák után a kapuban találkoztunk Jess-sel. Amíg vártam rá felhívtam Harryt a mai találka miatt. Harmadik csörgés után felvette.

- Szia Törpi!  Mizujs?

- Szervusz Harold! Ma akkor mikor érnétek rá?

- Akár most is.

- Jó akkor 10-15 perc múlva a Starbucks-ban. Jó?

- Nem lehetne inkább a London Rd és a Garden Row sarkán a ClauwJen-ben?

- De felőlem... akkor hamarosan találkozunk. Puszi.

- Csók.

Végre barátnőm is megérkezett, elújságoltam neki a hírt aminek nagyon örült és elindultunk a ClauwJen felé.

-Ééés kedves Jessica, magának melyik fiú jön be?- karoltam át kezét

- Mindegyik helyes.

- Na jó akkor majd kitalálom... Niall?

- Nem

- Akkor  tuti hogy  a répás srác Louis. - erre ő csak megrázta a fejét - Zayn-t és Liam-et nem tudom miért de kizárom szóval már csak Harry maradt. - mondtam komolyan és ránéztem és megint elkezdte rázni a fejét de teljesen vörös lett. -Haha biztos Harry. Látnod kéne a képed - nevettem el magam

- Kitaláltad most jóó? De ha már itt tartunk én meg az tudom hogy neked Zayn. - gúnyolódott

- Honnan veszed ezt?

- Csak látni kellet ahogy egymást néztétek tegnap egész éjjel. - csak bólintottam és az út további részét a semmiről való beszélgetéssel töltöttük.

A kis otthonos kávézóba belépve megpillantottam az öt srácot a legeldugottabb asztalnál és odasétáltunk hozzájuk.

- Sziasztok

- Hello - üdvözöltek minket és engem Harry-vel szemben Zayn és Louis mellé ültettek Jess-t meg Harry és Niall közé­.    

- Na most akkor beszéljünk arról amiért valójában itt vagyunk - nézett rám komolyan mindenki - Sarah azt szeretnénk megtudni mi volt az a kirohanás a tegnap folyamán?

- Az igazság az hogy azért vagyok itt Londonban ennyi idősen egyedül, - temettem fejem kezeimbe és folytattam volna de Hazza közbevágott.

- Egyedül? Mond hogy nem szöktél el? Nick és Angelina (Sarah szülei) már biztos halálra aggódják magukat!

- Harry kérlek hogy feltételezhetsz rólam ilyet ezt nem hiszem el... Azért vagyok itt Londonban egyedül mert, mert - kiabáltam de hangom egyre halkabb és halkabb lett majd suttogva és pityeregve folytattam - mert anyáék meghaltak. - mindenki síri csöndben maradt.

- Sajnálom - suttogta  Zayn  és megsimogatta a hátam és kezét vállamra tette amitől kellemes borzongás töltötte el a testem. Még mindig nem szólalt meg senki csak sajnálkozóan néztek rám.

- Most már mindegy 3 hónapja történt. De lécci legyetek megint olyan jó kedvűek mint az előbb. Az segít hogy könnyebb legyen elfelejteni a történteket de ez... - kértem meg őket és felálltam hogy kitudjak menni elszívni egy szál cigarettát.

- Hova mész? Megbántottunk? - idegeskedett Harry nem tudom miért

- Dehogy, csak elszívok egy cigit.

- Jajj de jó te is mérgezed magad? - szörnyülködött Louis

- Igen miért még ki?

- Zayn - kaptam meg az egyszerű választ

- Oké akkor kedves Zayn velem tartasz? - fordultam az említett személy felé.

- Persze. - szinte meg sem hallottam válaszát, megragadtam kezét és magam után húztam.

A kávézó mellé mentünk. Elővettem egy szálat meggyújtottam és beleszívtam. Éreztem amikor a nikotin átjárta testem. Ez mindig megnyugtatott. Kellemes érzéssel töltött el. Zaynnel sokat beszélgettünk mindenről. Arról hogy mit szeretünk csinálni, az életünkről és a terveinkről. Már a harmadikba nikotin adagba akartam belekezdeni de Zayn megzavart.

- Sarah nem lesz ez egy kicsit sok? - fordított maga felé és belenéztem hatalmas barna szemeibe. Az utcai lámpa fényétől csillogni kezdett.  Hasamban mintha pillangók repkedtek volna. Egyre jobban közelíteni kezdett hozzám, egyik kezét derekamra helyezte aminek hatására a cigi kiesett a kezemből. Ezt egy pár másodperc múlva észrevettem  és kissé mérgesen néztem Zayn-re.

- Hagyd legalább te ne mérgezd magad. Úgyse áll valami jól - fordította  fejemet az övé felé

- Neked viszont eszméletlenűl jól áll. Olyan szexi. De akkor sem egészséges. - gondoltam, vagy talán ki is mondtam?

- Ohh hát köszi erre nem számítottam de  jól esett - ragadt kaján vigyor arcára

- J-jajj k-kimondtam. Szép volt Sarah ügyes vagy mint mindig. - morogtam

- Inkább aranyos. - adott egy puszit arcomra.

 Ajkai helye egyből lángolni kezdtek és fejem vörösbe borult. felejthetetlen pillanat volt a számomra. A gyomromban valamilyen furcsa érzés keletkezett. Mintha pillangók repdesnének benne. DE ez ez nem lehet. Csak tegnap ismertem meg az kizárt hogy máris beleszerettem. Mi van ha mégis? Ha mégis beleszerettem a mindent tükröző őzike szemeibe, a hangjába a megjelenésébe, a kedvességébe. Viszont ha ez mind igaz akkor sem szabad elkapkodni semmit. Meg kell ismernem mielőtt teljesen belezúgok.

- Sarah szerintem most már menjünk be. Hahóó!! Itt a föld hallasz? - legyezte előttem a kezét Zayn

- Jaa igen. Persze. Bocsi csak elgondolkoztam.

Asztalunkhoz visszaérve észrevettem Jess-t. Ahogy  Hazzát figyeli szinte már csorgott a nyála ezért kicsit megböktem. Szerencsére vette a lapot. Még vagy egy órát csevegtünk az élet nagy dolgairól de sajnos csak fél négyig kaptunk kimenőt.

- Bocsi de nekünk most mennünk kell. Öt perc és vége a kimenőnknek. - álltunk fel barátnőmmel

- Kimenő?? Honnan? - érdeklődött Liam

- Az árvaházból tudod mi izé ott lakunk.

- Őőő tényleg Jessica te is de ... Ja oké bocsi.

- Akkor sziasztok -köszöntünk el és adtam mindenkinek egy-egy puszit majd amikor Zayn következett valami kis fecnit nyomott a kezembe. Mikor már egy utcával arrébb voltunk elővettem és megnéztem, mi is az. Egy szám, egy telefonszám.

- Jess megadta a számát!! Zayn megadta a számát!!  Áááá!!- ujjongtam ő pedig felhúzott szemöldökkel figyelt - Ahhj ne haragudj nem tudom mi történt velem de ...

- De te beleszerettél. És csak szólok hogy amíg ti kint voltatok Harry és én is számot cseréltünk. - ért fülig a szája

- Szóval Harold és te mi? Még hogy nem ő tetszik a legjobban?- gúnyolódtam - De mégis hogyan szerethettem belé? Még csak két napja ismerem. -tettem fel a kérdést most nem magamnak hanem Jessnek

- Könnyen és egyszerűen de nyugi. Ez szerelem első látásra és mit ne mondjak izgíííí - ugrált és megölelt mielőtt beléptünk volna otthonunkba.

-Ugye tudod hogy mi most nagyon gyerekesek vagyunk ??- nevettem fel mire a válasza csak egy bólintás volt.

Aznap megint várt minket a meló de most csak 3 órácskára. Miután visszaérkeztünk megfürödtünk és elaludtunk.

Reggel telefonom förtelmes csörgésére ébredtem.

- Haloo? - motyogtam

- Szia felébresztettelek?

- Igen képzeld. Mellesleg az nem elég hogy ilyen korán felkeltettél de azt sem tudom ki a jó franc vagy...- mérgelődtem a telefonban

- Bocsi Zayn vagyok és nem tudtam hogy neked a 11 óra ilyen korán van... - hallatszott a hangján hogy mindjárt elröhögi magát

- Ööö... inkább é-én k-kérek b-bocsánatot... N-nem t-tudtam ööö i-izé. - dadogtam. Még szerencse hogy nem látott mert arcom bíbor színben pompázott

- Nyugi én sem szeretem ha felébresztenek. Csak azt akartam kérdezni hogy lenne-e kedved eljönni velem sétálni utána pedig átjöhetnétek hozzánk Jessel. - miután e mondatot kimondta lesokkoltam. Tényleg?  Tényleg ezt kérdezte? Ő aki biztos minden lány "szőke" hercege? Ez lehetetlen. Ő  a tényleg tökéletes pasi. Azokkal az eszméletlenül gyönyörű szemeivel? Ó igen a szemei. Az fogott meg, a benne lévő csillogás, amikor mélyen a szemembe nézett. A tegnap. Talán Ő is hasonlóan kezdett érezni irántam, vagy legalább vonzódik hozzám? Hát persze különben miért keresett volna fel?

- Én benne vagyok. De tartsd egy kicsit kérlek. - adtam meg a választ

- Jessica ma ugye nem dolgozunk meg semmi? - fordultam az említett felé

- Nem miért?

- Mert a fiúk ááthííívtak magukhoz !!! És én előtte elmegyek Zaaaaynnel sétálni!! - sikítoztam és ugráltam az ágyon mint egy 5 éves :D

- Wáá de jóóó - csatlakozott hozzám- de van egy kis bibi.

- Mégis mi?

- Hát szívem az hogy Zayn még a vonalban van ha nem nyomtad ki. - röhögte el magát én meg a fülemhez vettem a telefonom.

- Zayn itt vagy még?

- Igen

- Ugye nem hallottad amit Jessica-val beszéltünk? - kérdeztem idegesen

- Hát el kell hogy keserítselek. Mindent hallottam és ...-

- Oké most szerintem elég idiótának tartasz. - sóhajtottam fel

- Nem dehogy.  Viszont  akkor 3-ra érted megyek.

- Jó de inkább ne az Árvaház elé hanem ha lehet pár házzal arrébb.

- Oké. pár óra múlva találkozunk. Szia

-Szia - köszöntem el és lehuppantam az ágyamra ahol szerencsésen elaludtam.

-Sarah. Sarah kelj fel most azonnal fél óra és itt van Zayn! - keltett fel ordibálva Jess

- Jézusom. Még azt sem tudom mit vegyek fel! - szörnyülködtem

- Már előkészítettem a megfelelő darabot ott van az ágyamon. - mutatott egy farmerra, fehér- trikóra és táskára, barna- kardigánnal, - magas sarkúval és - sállal.

- Köszi Jessica. Imádom nem is tudom mi lenne velem nélküled? - hálálkodtam miközban hajamat egy copfba kötöttem és egy kevés sminket kentem fel magamra.

- Nincs mit. Szívesen. Na de most menj mert már 3 óra. - tolt ki az ajtón

Már a találkozó helyén  vártam vagy 15 perce de sehol senki. Gondoltam valami dolga akadt és csak késik egy kicsit. Aztán hirtelen egy sötét alak behúzott a mellettünk lévő sikátorba.... Kiabálni nem tudtam mert befogta a szám és amúgy se hallotta volna senki  mert az utcán egy árva lélek sem járt.