10. rész Az első este az új otthonban

Tényleg nagyon sajnálom hogy csak most hozom az új részt de 1. nem volt időm írni,  2. a múlthéten valami miatt nem tudtam belépni a google fiókomba fogalmam sincs miért. :/ Na de a lényeg, hogy megjavult. :D Nagyon köszönöm a kommenteket és a TÖBB MINT 5000 oldalmegjelenítést. Ez hihetetlen.... KÖSZÖNÖM NEKTEK!!!! :))
Puszi: Vikii*.*

 *Kellemes olvasást*

- Fiúk van egy vagyis kettő nagyon fontos közölni valóm - jelentette ki Paul amire mindenki lefagyott.

- Jó vagy rossz? - törtem meg a félperces csendet

- Hát is-is szóval ...

- Kezd a jóval. - Niall

- Nos a turné helyszínei és minden ezzel kapcsolatos dolog le van fixálva.

- Hát ez nagyszerű. Szóval akkor 2 hét múlva indulunk? - kérdezte Liam

- Ez tök jó! Szuper! -ujjongtak

- Mi van? Milyen turné? Ezt nekem miért nem mondtátok? Persze még csak nem rég ismertek de legalább szólhattatok volna hogy mikor húzzam el a belem. - zsörtölődtem - Ennek ellenére gratulálok örülök nektek. Vagy amit ilyenkor szoktak. - mosolyogtam

- Köszi. És mi a rossz hír? - fordult Paul felé Zayn

-Nem én megyek veletek hanem Bill. Be kell feküdnöm a kórházba. - ennél a mondatánál lesokkoltam. Csak remélni tudtam hogy nincs komolyabb baja.

- Mi? Miért? - kérdeztem kétségbeesetten

- Nagyon sajnálom. Remélem minden rendben lesz. Hiányozni fogsz! Gyógyulj meg!.... - mondták szomorúan a fiúk testvéremnek de még mindig nem tudtam miről van szó.

Már vagy harmadszorra kérdeztem ugyanazt de figyelmen kívül hagytak amiből végképp elegem lett és elordítottam magam

- MÉGIS MIÉRT NEM FIGYELTEK RÁM? MIÉRT KELL KÓRHÁZBA MENNED? MIÉRT NEM VÁLASZOLTOK? - erre persze mindenki elhallgatott és ijedten nézett rám. végül Paul szólalt meg.

- Sarah! Kérlek ne csinálj hülyeséget ha ezt elmondom! Minden rendben lesz!

- Jóó de mi van már? - az idegességemmel alig tudtam mit kezdeni

- Sarah... Én... én rákos vagyok. - válaszolt alig hallhatóan.

Izmaim megfeszültek nem tudtam mit mondani egy hang sem jött ki a számon. Csak felfutottam az emeletre, bezárkóztam a szobámba és elkezdtem kutakodni a cuccaim között.

*Zayn szemszöge*

Amikor Sarah felrohant mind  nagyon megijedtünk, hogy megint kárt akar tenni magában. Hiszen már most alig 1 hét után is nagyon megkedveltem . Az a gyönyörű selymes szőke  haj, amikor a vállára hull, a gyémántként csillogó íriszei, azok a csodás halvány rózsaszín ajkak. Akár egy mosolya beragyogja a napodat. Egy mosoly Tőle és máris jobb kedvre derülsz. Alacsonysága miatt olyan mint törpilla. Törpilla, azt hiszem ez lesz a tökéletes becenév.  - merengtem el , de sajnos vissza kellett térnem a valóságba és rá kellett jönnöm, talán megint valami marhaságot művel.

- Mi van ha megint azt csinálja magával?- nyugtalankodtam - Fel kéne mennünk megnézni!

- Igen. Szerintem is! menjünk! - egyeztek bele javaslatomba. Figyelmen kívül hagyva menedzserünket, Pault indultunk fel a lépcsőn.

- Mit csinál magával Sarah?- szólt utánunk a lány féltestvére.

- Hát... Öhm... Tudod... Ő ...  a ...kezeit ...  - dadogtunk összevissza

- Akkor meg mit álltok még itt? Akadályozzátok meg! - parancsolt ránk.

***

 Engedj be! Hallod? -  Ezt nem teheted velünk! - Nyisd ki az ajtót!- Sarah!!- dörömböltünk már vagy 10 perce. Se válasz se semmi nem érkezett. Közben Paul is feljött.

- Ha most azonnal nem engedsz be, betöröm az ajtót! - próbáltam meg utolsó esélyként, de még mindig semmi. Így hát nekifutásból egy rúgással betörtem. A látvány ami fogadott bennünket .... Sarah a földön ült, nem törődve velünk nézte a csuklójából előtörő vért. Egy ideig lesokkolva álltunk a küszöbnél. Először Liam tért észhez. Odafutott a lányhoz és a hozzá legközelebb lévő ruhadarabot megkaparintva elkötötte Sarah csuklóját. Gyorsan a két földön csücsülő emberhez siettünk és próbáltunk abban segíteni amiben csak lehet.

****

*Sarah szemszöge*

Magamba roskadva ültem az ágyon.Attól féltem,hogy egyedül maradok.Nincs nekem már senkim Paulon kívül.A fiúk mint körbeültek és félően pillantottak rám.
-Miért csináltad ezt?-kérdezte pár perc csend után Harry.
-Félek.-néztem magam elé.-Egyedül fogok maradni.Egyedül.-ismételgettem.
-Sarah!-guggolt le hozzám Zayn.-Te sosem fogsz egyedül maradni.Ezt vésd az eszedbe.Mi itt vagyunk neked és nem hagyunk cserben bármi is legyen itt vagyunk neked.
-Ez biztos?-kérdeztem félénken.-Hisz ti alig ismertek engem.Nem kérhetlek titeket ilyenre.Nektek is megvan a saját életetek.-néztem rájuk.
-Igen!Ahova most már te is tartozol .-mondta Louis.-Higgy nekünk.
-Megpróbálok.-erőltettem mosolyt az arcomra.
-Ne próbáld csináld.-nevetett Niall.
El sem hittem,hogy itt vannak nekem.Időm közben Paul elment valami megbeszélésre mi pedig még mindig beszélgettünk.Féltem,hogy őt is elveszítem.Azt sosem heverném ki. Igaz,  a fiúk ahogy mondták itt lesznek velem de mi van akkor ha mondjuk összeveszünk? Vagy egyszerűen nem lesz idejük rám és elfelejtenek? Nem tudom. Nem tudom, akkor mi lesz velem. Az viszont biztos: Soha többé nem fogok szándékosan kárt tenni magamban. Erős leszek és mindent megteszek annak érdekében hogy az életem egyenesbe jöjjön. 
Felsétáltam a szobámba és megtettem az első lépést ennek érdekében: Az oly sokat használt, éles tárgyat amivel sebeimet ejtettem kidobtam, aztán visszatértem a nappaliban semmittevő barátaimhoz.
-Hol voltál? - kezdte el nézegetni a kezeimet Louis
- Megtettem az első lépést. - mosolyogtam, mert büszke voltam magamra és az elhatározásomra.
- Első lépést? - Niall kérdésében aggodalmat véltem felfedezni.
-Igen a jobb élet felé. - huppantam le a kanapéra - amit már rég meg kellett volna tennem. Kidobtam.
- Örülünk hogy sikerült! - adott egy puszit az arcomra Zayn amitől a fellegekben éreztem magam. Egy pár pillanatra elfelejtetett velem mindent. 
-Ja! Amúgy Paul ezt üzeni: - tolta elém a telefonját Liam - "Elfelejtettem mondani. Holnap után, szerdán lesz az első napod a Chelsea Groows Képző- és táncművészeti gimnáziumban!! Ha addig nem találkoznánk sok sikert!  U.i.: Nem felejtettem ám el hogy mi a szenvedélyed! :P - olvastam fel hangosan- Áááááááá!! *(sikítás :D)* háhá a Chelsea-ba megyek...!!! A Chelsea-ba megyek...!!! A Chelsea-ba megyek...!!! - ugráltam a kanapén és a rajta ülőkön
- Áu-u most nézd meg mit csináltál! Kiverted A kaját a kezemből! - háborgott Niall
Nem értem nála állandóan kaja van? Ő örökké csak eszik? Hogy a fenébe fér bele ennyi? Elképzelésem sincs. No de mind egy is most éppen ott tartottam hogy örülök és kivertem a kaját a szőkeség kezecskéjéből. 
- Bocs Ne haragudj  
- Mióta a szenvedélyed a rajz? - érdeklődött Harry
- A rajz? - húztam fel a szemöldököm - örülök ha két pálcika embert letudok normálisan rajzolni.
- Akkor meg minek mész abba a suliba? - folytatta a a "faggatást" Harry miközben Louis a polcon kutakodott.
- Nem rémlik valami Styles? Még mindig ugyan az a szenvedélyem mint régen. - próbáltam rávezetni a válaszra. Ő meg csak lesett rám mint egy idiótára.
- Naa nem tudja és mi sem. Bökd ki már. - nyaggatott Zayn
- Hát a tánc ti eszesek. - nevettem el magam - arra nem gondoltatok amit az előbb mondtam? Képző- és TÁNCművészeti gimi, vagyis a tánc - vigyorogtam
- Ohh de jó akkor tarthatsz is bemutatót!- ült ki mindegyikük arcára egy perverz mosoly.
-Ha ha ha. Egy, én a hip-hoppot táncolok és nem gogót! Kettő, nektek olyat amit ti gondoltatok soha ismétlem Soha nem fogok táncolni! - okítottam őket halál komolyan amire a szájuk legörbült.
- Nézzük meg ezt filmeeeet! - kezdett el nyávogni Louis
- Oké. És mit nézünk?- kérdeztem
- Rémálom az Elm utcában-t. Ugye nem félsz? - Loui
- ÁÁÁ Dehogy - próbáltam adni a kemény csajt, pedig nagyon is féltem, még sosem láttam ezt  de nem sok jót hallottam róla.

Megkezdődött a film. Arról szól, hogy egy lányt Nancy-t rémálmok gyötörnek amit elmesél barátainak és kiderül, ők is ugyan ezt álmodják. Aztán egyszer Nancy barátnőjét meggyilkolják álmában. A rendőrség pedig őt gyanúsítja. Nancy azonban azt érzi, hogy leomlik a fantáziavilág és a valóság közötti határ, és a képzelete szülte szörnyeteg életre kap, és végez mindegyikükkel. A lány biztos benne, az életét csak akkor mentheti meg ha ébren marad mivel az álombeli szörny csak akkor végezhet vele ha alszik. Ám családja azt gondolja, hogy megháborodott ezért sok álomba ringató próbálkozást tesznek de Nancy mindnek ellenáll, míg nem a teljes kimerültség le  nem dönti a lábáról. Ekkor sor kerül az őt kísértő démonnal való találkozásra.


Miután a filmnek vége lett elmentünk aludni. De nekem nem sikerült mert csak ez az egy mondat járt a fejemben: Ne aludj el! Tudtam,e ez csak egy film volt és ilyen nincs a valóságban, de akkor is féltem. Már hajnali 2 lehetett én meg még mindig rettegtem egyedül, ezért úgy döntöttem bekérezkedek Zayn szobájába.
Bekopogtam de válasz nem jött. Malik az ágy jobb oldalán aludt mint a bunda. Próbáltam felébreszteni de nem sikerült. Ennek köszönhetően egy szó nélkül befeküdtem az ágy jobb oldalára és mivel már annak a tudatában voltam, hogy nem vagyok egyedül, az álom is elnyomott...
Viszont reggel négy érdeklődő szempárral találtam szembe magam...


U.i.: Köszi, hogy elolvastad. Ha tetszett kommentelj!! :))

Első Díjam!!!

Sziasztok! 

Ezt el sem hiszem Megkaptam az első díjamat Mercitől!! 

Nagyon szépen köszönöm!!

Elmondhatatlanul örülök neki!!!!

Szabályok:
1.Írj magadról 11 dolgot!
2.Válaszolj 11 kérdésre!
3.Írj 11 kérdést!
4.Küld tovább 11 embernek

1.Írj magadról 11 dolgot!

Van egy bátyám és egy húgom.

Kedvenc színem a kék.

Az álmom az hogy táncos legyek.

Szeretem az állatokat.

Kertes, emeletes házban élek.

Nincs háziállatom.

Kettő legjobb barátnőm van.

A szobám narancssárga színű.

Imádom a Milka fehér csokit. :D

Sajnos németet tanulok és nem angolt.

Nagyon szeretek görkorizni.

2.Válaszolj a 11 kérdésre!

1.Hogy vagy?

Köszi jól.

2.Hol laksz?

Nagycenken

3.Minden családtagoddal jóban vagy?

Igen

4.Mióta írsz blogot?

Majdnem 3 hónapja
5.Tízes skálán hányast adnál a blogodra?

7
6.Ki a kedvenc karaktered a saját sztoridból?

Sarah
7.Mi a legnagyobb álmod?

Kijutni Londonba táncosként

8.Kedvenc blogod?

http://takemehome1d-zap.blogspot.hu/
9.Van házi álltatod?

nincs
10.Hányadikos vagy?

7.-es
11.Hiszel az igaz szerelemben?

Igen :)

3.Írj 11 kérdést!

1.Van tesód?

2. Hány éves vagy?

3. Melyik a kedvenc színed?

4.Hiszel a 'Szerelem első látásra'-ban?

5.Szoktál kívánni 11:11-kor és 00:00-kor ?

6. Szeretsz csúzdázni? :D

7. Volt/Van háziállatod?

8. Szeretnél piercinget vagy tetoválást?
9. Álmod?
10. Van olyan titkod amit csak te tudsz?
11.  Melyik országokban jártál már eddig?


4.Küld tovább 11 embernek!
Én most csak 6 embernek küldeném! :)
Szandee
Mirtill Rigó
Esztii659
EnI
Dzseni
Avril Malone

9. rész Az új gyámod...

Meghoztam a következő részt. Remélem tetszik. 

Vikii *.*

* Jó olvasást*

A hely ahol felkeltem elég szűkös és sötét volt. Éreztem hogy ruhák lógnak felettem. Ebből arra következtettem hogy egy szekrényben vagyok.

De mit keresek én itt?  Hisz az ágyban aludtam el pontosabban Zayn ágyában. Elég korán. Most meg egy kis szekrényben ücsörgök. És  mi az ami még ennél is furcsább? A szám be van ragasztva ragasztószalaggal, a kezem megkötözve... Mi van ha valaki elrabolt? És ha az a valaki Roger?

Gondolatmenetem után kiabálni kezdtem. Vagyis csak akartam de nem sikerült mert a szám továbbra is be volt tapasztva. Mivel a lábaim nem voltak megkötözve, felálltam és ki akartam menni a szekrényből.  Nem sikerült. Be volt zárva, ezért hirtelen ötletem támadt. Amilyen erősen csak tudtam nekiugrottam az ajtónak. Még mindig nem ment. Addig kísérleteztem míg végül az 5.-re végre sikerült. Amint a szekrényajtó kinyilt, egyenesen a kezemre estem ami elkezdett szörnyen fájni.

- Mmm mmm-mmm-mmmm - kínlódtam a fájdalomtól és a beszédképtelenségtől.

5 perc múlva az 5 srác vihorászva jött be a helységbe ahol éppen nyűglődve és megkötözve szenvedtem.  Ám a nevetésük abbamaradt amint megláttak.

- Jól vagy? - kérdezte aggódva Louis miközben Hazza leszedte rólam a "kötéseket".

- Nem - néztem rájuk mérgesen - Egy szekrényben ébredtem, megkötözve. Elaludtam a nyakam, kiestem onnan - mutattam a szekrényre-.... Ráadásul azt sem tudom hogy kerültem ide...

- ÖÖömm... Olyan tíz óra lehetett amikor lejöttél és elkezdtél ordibálni meg kapálózni és össze vissza törni mindent. Csak így tudtunk leállítani. Azt hittük direkt csinálod és szórakozol. - magyarázott Liam

Nagyra nyílt szemekkel néztem rájuk mint a hülyékre.

- Nem emlékszel rá? - Niall  

Csak megráztam a fejem és elszégyelltem magam

- Akkor biztosan alva járt. - következtettet Lou

- Jajj ne ez ciki - nyöszörögtem és már nem tudtam hova bújjak szégyenemben. Ez is csak én lehetek

- Inkább aranyos - szólalt fel Zayn

- Ha-ha-ha na mind egy én megyek csinálok magamnak reggelit. Ha nem gond. - indultam a konyha felé

- Nem gond de akármit is csinálsz én is kérek. - Niall

- Én is. - Harry

- Én is- Zayn

- Én is. -Louis

- Én is. - Liam

- Oké de ha rossz lesz ne nekem panaszkodjatok.

Neki láttam a reggeli elkészítésének. Az omlettre esett a választásom. Elővettem a hűtőben található összes tojást kb 25 db lehetett, és hozzá sonkát. Egy tálba felkevertem a tojásokat.  A már forró tepsibe megpirítottam  a sonkát majd beleöntöttem a tojást is.  Miután megsült főztem mellé teát, magamnak meg készítettem  egy maroknyi salátát, és az étkező asztalon megterítettem 6 személyre.

- Fiúk reggeli! - kiabáltam

- Megyünk! - és pár pillanat múlva már az asztalnál ücsörögtek fülig ért szájjal.

- Mi olyan vicces?

-Semmi. csak nem szoktak  nekünk kaját csinálni főleg nem reggelit. - Harry

- Még El és Dan sem ... Egyikőjük sem egy konyha tündér...- Liam

-Aha. Oké. De ők kik?

- Eleanor Louis, Daniell Liam barátnője. - Zayn

- Kösz az infót. -nevettem - de most együnk! Jó étvágyat!

- Neked is! - mondták szinte egyszerre és elkezdtek zabálni :D

- Sarah ugye csak viccelsz? - Niall                                              erre mindenki rám nézett.

- Miért is?

- Nézz a tányérodra! Ez a fél fogamra sem elég olyan kis mennyiség főleg hogy saláta! - Harry

- És én ezt szeretem! Különben is egészséges és  nem hízlal! -tiltakoztam miközben fintorogva ettem egy villányit

- Te nem vagy normális! Add azt ide neked pont hogy nem kéne fogynod! Pont jó vagy így ahogy vagy! Inkább egyél valami mást! - szedte el előlem a tányéromat Zayn

- Nekem oké. Ti akartátok! Hála nektek a mai reggelim egy pohár tea.  - vettettem rájuk egy győzedelmes pillantást.

***

Reggeli után elmosogattam felültem a pultra és elkezdtem gondolkozni az életemen.

A szüleim meghaltak. a legjobb barátnőm elhagyott. Roger meg akar erőszakolni. Egy árvaházban lakom Londonban. Most itt vagyok. Egy régi barátomnál és annak barátainál akikről kiderült hogy egy híres fiúbanda. Egyik éjjel találkoztam ex BFF-emmel . A srácok tudják hogy cigizek és rájöttek a kezemen lévő sebekre is. Szuper. Ez az életem rossz oldala. Csakhogy itt Londonban új barátokat szereztem. Jessicát  aki egy hét alatt a szívemhez nőtt úgy mintha ezer éve ismernénk egymást. Találkoztam Harolddal és általa megismertem Louist, Liamat, Niallt és Zaynt. Zayn. Nem tudom igazábol mit is érzek iránta. Eléggé megkedveltem. Bár sokat nem tudtam még senkivel sem beszélgetni úgy tűnik hogy egytől egyik egy aranyos bolond és szeretnivaló fiú. Ja, és majdem elfelejtettem megemlíteni a tesómat Pault. Akivel már vagy 12 éve nem is tartottam a kapcsolatot fogalmam sincs miért. Igen. Az életem kezd újra egyenesbe jönni.

Leszálltam a pultról és besétáltam  a nappaliba.

-  Khm. Valaki tudna adni nekem egy laptopot?

- Minek az neked? - Zayn

- Új meló után kell néznem mivel ti tegnap nem engedtetek el tuti ki fognak rúgni. és ha  onnan kirúgnak akkor az árvaházból is.

- Arra semmi szükség már minden elvan intézve. - mondták szinte egyszerre. Elég bizarr volt. Biztos betanulták. :D

- Nekem 8 - vontam vállat.

****(már Zayn szobájában)

( http://www.youtube.com/watch?v=lWA2pjMjpBs ) Meghallottam a telefonom csörgését. Kihalásztam a zsebemből és felvettem.

- Halo?

- Szia Sarah Jess vagyok!

- Szia mizujs?

- Képzeld a szüleim kivesznek az árvaházból - örvendezett

- Az tök jó.

- Csakhogy van egy kis baj - itt hangja komorrá vált - Elköltözünk Németországba.

- Hogy mi?

- Sajnos jól hallottad. De nincs az olyan mesze. Majd havonta találkozunk meg minden.

-Ezt nem hiszem el. - kiabáltam

- Nyugi Sarah. Attól még nem változik semmi majd minden nap beszélünk, de mennem kell mert megjöttem értem anyáék.

- Máris? Nem is tudtam elbúcsúzni :( Na jó akkor holnap hívj. Kellemes utazást. Puszii

- Köszi szia:) - köszönt és lerakta.

-Ez eszméletlen jó. Most már dögölhetek meg egyedül az árvaházban.

- Mi a baj? -Zayn

- Jess a szüleivel elköltözött Németországba. Végleg egyedül maradtam. - szomorkodtam

- Nem maradtál egyedül én minidig itt leszek neked. - közelebb jött hozzám. Már a közelségétől is gyorsabban vert a szívem. Majd egy puszit nyomott az arcomra és megölelt. A gyomrom bizseregni kezdett mintha ezer pillangó repkedne benne. A levegőt szaggatottan kezdtem venni, tenyerem izzadni kezdett. Aztán távolabb húzódott és tekintetét belefúrta az enyémbe. Ott volt végem. Elvesztem csokoládébarna szemeibe. Nem csináltam semmit csak álltam egy helyben és néztem Őt. Hirtelen arca vészesen közeledni kezdett enyémhez. Tudtam mit akar de nem húzódtam el. Elbűvölve vártam hogy ajkai az enyémre tapadjanak. Ám amikor már csak 3cm volt köztünk valami megzavart.

- Ohh zavarok? - kacagott Louis

- Nem. Mit akarsz? - Kérdezte Zayn flegmán

- Itt van Paul és beszélni szeretne Sarahval. - sarkon fordult és elment

Elindultam le a lépcsőn, egyenesen a nappaliba ahol Paul állt az én bőröndjeimmel (??).

- Szia tesó! - ugrottam a nyakába - Mégis mit keresnek itt a bőröndjeim?

- Kivettelek az árvaházból.

- ÁÁÁ - sikoltottam fel - akkor most veled fogok lakni? Már alig várom!

- Sajnos nem. Nálam nem lenne helyed, Ezért  egy másik nagykorú férfi lett a gyámod.

- Hogy micsoda? Mégis ki? - szomorodtam el

- Ne légy szomorú! Örülni fogsz neki. Tudod hogy ki ő. Nem is kell majd másik országba költöznöd sőt ugyan úgy találkozhatsz majd a fiukkal. - itt már mosolyogtam. Hisz ha tudom ki az és találkozhatok is a fiúkkal akkor nem lesz semmi gond az illetővel.

- Naa mond már! - sürgettem

- Férfi ééééés ....

- Jó jó MOND MÁR- türelmetlenkedtem mint egy öt éves

- Az új gyámod .....

Ha tetszett a rész Légyszi komizz vagy iratkozz fel rendszeres olvasónak. <3 :))

8. rész Gúnyolódás

Meghoztam az új részt remélem tetszeni fog.  Továbbra is várom a hozzászólásokat és nagyon köszönöm azoknak akik eddig írtak.  Nagyon örülök az 5 rendszeres olvasómnak is. Puszi 

* Kellemes olvasást*

Hallottam az ember hangos lépteit amint felém tartanak. Felálltam,hogy bemutatkozzak. Amikor megláttam ki is áll előttem, tátva maradt a szám.....

Már olyan régen láttam. Emlékszem amikor játszott velem a homokozóban, vagy amikor lefekvés előtt mesét olvasott nekem. Vagy mikor már csak a leveleit olvastam amiket eleinte hetente, havonta később csak 2-3 havonta küldött. Aztán eljött az az idő amikor már csak vártam, vártam és vártam hogy mikor jön a következő, de nem jött. Bele kellett nyugodnom. Elfelejtett. És most a bátyám akit majdnem 13 éve nem láttam itt áll előttem. A fiúk vagyis egy híres banda menedzsereként, sikeres emberként. De én erről miért nem tudtam? Miért "hagyott" el? Miért...? Miért?- kavarogtak bennem a gondolatok, aztán magamhoz tértem  és szó szerint a nyakába ugrottam.

- Jajj annyira hiányoztál! - kezdtem bele miközben lehámozott magáról - Miért nem hívtál te őrült! :D

- Már megbocsáss, de te kivagy? - Paul

- Te sem emlékszel rám? Te vagy Paul nem?

- Igen Paul vagyok. Paul Higgins.  És  nem emlékszem rád. Kéne?

- Hogy kéne-e még jó. Hisz a testvéred vagyok Sarah.

- Sarah? Sarah Stephenson? - ölelt meg végül

- Nem a halál - válaszoltam szarkaztikusan

 - De hogy kerülsz ide? Honnan ismered a fiúkat?

- Úgy tűnik nem is tudsz semmiről ami anyáékkal történt... - szomorodtam el újra

- Valami baj van. Mi történt? - kérdezte miközben az 5 fiú és Jess érdeklődve figyelt minket.

- Anyáék 3 hónapja meghaltak. Meghaltak. - a szememből a fényes apró gyöngyök ismét utat törtek maguknak és halk pityergésbe kezdtem.

- Hogy mi? Erről miért nem tudtam?

- Fogalmam sincs de már mindegy. Úgy sem szerettél ott felesleges lett volna eljönnöd. - adtam tudtára az igazságot.

- Oké teljesen igazad van de hogy kerülsz ide?

- Legyen annyi elég hogy az árvaházban lakom  Harryt meg régebbről ismerem.

- Oké de ezen gyorsan változtatnunk kell.

- Mégis min? - nem válaszolt csak ránézett a fiúkra akik bólintottak egyet

- Öhhm ez rémisztő volt. - jegyezte meg Jessica

- Az.

-Tudom. Viszont most mennem kell. Van egy kis elintézni valóm. Szevasztok! Szia Törpe!- ölelt meg és már bent sem volt.

- Ohh szóval ő is így hív Törpe. Ez tetszik. Ez az új neved. Nem tudom miért? Hiszen elég magas vagy! -  mert még nem látott magas sarkú nélkül ... (asszem :D)

- Kedves Louis talán ezért - odasétáltam a fotel mellé amiben ült és levettem a kb 15cm magas sarkúmat

- Ohh... Most már illik rád ez a név Törpe/Törpi  - nevettet miközben felállt és lenézett rám - na látod ezért jó hogy ilyen pici vagy.

- Kösz... -forgattam meg szemeimet - Miért is jó? - néztem fel rá (mert ugye hozzám képest elég magas volt úgy mint mindenki)

- Mert így legalább felnézel rám. -

- Álmodozz csak. Inkább töröm ki úgy a bokám hogy egész nap magassarkúban rohangálok a lakásban is minthogy mindenki így cikizzen. - durcáztam

- Nyugi nem fog mindenki így hívni Manócska. - kezdte el Niall is

- Na jól van ám.

- Mi a baj tökmag? - szállt be Liam

- Igen mi baj picur? - folytatta a cikizést Harry

- Be lehet fejezni.

- Na jó én most inkább elmegyek ha nem baj. Amúgy is beszélni akarnak velem a szüleim. Sziasztok - köszönt el Jess

- Kár de oké szia! Este beszélünk a bárban. Puszi. - öleltem meg mielőtt elindult volna

- Ti meg hagyjatok már békén! - emeltem fel a hangsúlyomat

- Na ne durcizz már pöttöm. - karolt át Zayn és elkezdtek röhögni

- Ok ebből elegem van. Most hagyjatok békén!

- Jajj törpi ne csináld már! - idegesítettek egyszerre

Sarkon fordultam, bementem a konyhába, kulcsra zártam az ajtót és elkezdtem csinálni azt amit az egyik legjobban szeretek. Sütni. Kerestem tojást, lisztet,  cukrot,sütőport tejet és vajat. Érdekes mert minden  hozzávalót megtaláltam. Összekevertem a hozzávalókat és egy kanál segítségével  beleraktam a tésztát a muffin papírokba. Majd a sütőbe.  

- Igen muffint csinálok. A kedvencemet. Általában ha felidegesítenek vagy valami ezzel vagy a táncolással nyugtatom le magam. Igen imádok táncolni, bár már régen nem csináltam de ez van. Ideje lenne újból elkezdeni.

Ekkor meghallottam a sütő csörömpölő hangját, ami azt jelentette hogy a muffin elkészült. kitettem mind a 20-at egy tálcára, leraktam az asztalra és mintha mi sem történt volna egy sütivel a kezemben kisétáltam.

- Sziasztok! - ültem le vigyorogva a kanapéra

- Szia. Jól vagy? Bocs az... - magyarázkodott volna Louis de Niall közbe vágott

- Honnan szedted azt?

- Mit?

- Hát a muffint - mutogatott Naill

- Én sütöttem. - mondtam büszkén de már a tálcával a kezében ült le Harry mellé

Mindenki vett egyet-egyet és elkezdték enni.

- Mmmm... Ez nagyon finom. - Lou

- Az.. - bologatott Zayn, Liam és Harry

- Felveszünk szakácsnak. - ajánlotta Naill (ki más :D)

- Köszi  Niall már van munkám. Tényleg mennem kell dolgozni. - indultam az ajtó felé

-A-a  azt már nem. Amíg mi itt vagyunk addig te oda nem mész. - áltt fel Liam

- Mert?

- Mert még kiskorú vagy.

- És már ennél durvább helyeken is jártam nyugi. - Opsz asszem ezt jobb lett volna ha nem mondom el :D

- Ez a baj. Mostantól ilyen helyekre nem teheted be a lábad. -Zayn

- Ne is haragudjatok de egyikőtök sem az apám. Le lehet állni. Különben meg imádok bulizni. Nem tilthattok meg semmit. Tudok vigyázni magamra. -makacskodtam

- Erre inkább nem mondok semmit. - Harry

- Ne is

- De ma akkor sem mehetsz el innen - erősködtek

- Hát jó akkor felmegyek, lefürdök.

Miután végeztem a fürdéssel, megkérdeztem hogy felnézhetek a twitterre. Csak egy igent válaszoltak ezért felnyitottam a laptopot és megnéztem : mizu van a világhálón.

Twitteren lett egy új követőm, facebookon 3 értesítésem volt csak amiket megnéztem és lekapcsoltam a gépet.  Még csak 7- fél 8 körül járt az idő   de mivel nem volt kedvem semmihez ezért elaludtam.

Reggel rendkívül rosszul és elég furcsa helyen keltem fel....

7. rész Minden kiderül

Tudom, ez a rég megunt szöveg de tényleg nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem. De elég zsúfolt volt a hetem és mivel nem tudom milyen lesz a következő ezért inkább nem ígérek meg semmit.       Puszi :)

*Kellemes olvasást*

Az autókban a felállás ugyan az  volt mint idefele jövet.  Beszálltunk az autóba. Nem kezdtem szidni vagy faggatni őket erről a One Direction dologról  majd inkább ha hazaérünk  (a fiúkhoz)

***

Miután helyet  foglaltunk a kanapén, a fiúkon látszott az idegesség, mert folyton Jessre és rám bámultak de nem mondtak semmit. Így hát támadt egy ötletem. Kihívtam barátnőmet a fürdőbe  és beavattam remek tervembe.

- Szóval akkor érted? Futás, sikítás, ugrálás és hasonló dolgok. - kérdeztem

- Igen értem. Futás, ugrálás, üvöltözés stb.

Megindultunk a nappali felé úgy mintha misem történt volna beszélgettünk. Csakhogy amint a küszöbhöz értünk felnéztünk az 5 srácra majd egymásra.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! JESS!! A(Z) ONE DIRECTION! ÁÁÁÁÁ - sikítoztam és ugráltam körbe az említetteket mint egy őrült

- ÁÁÁÁÁÁÁÁ! Sarah Látom!! Ezt nem hiszem eeel!! ÁÁÁÁ - folytatta amit elkezdtem. A bandatagok meg kérdően néztek egymásra majd ránk.

Még kb. 10-15 percig ordibáltunk mikor már nem bírták tovább és Harry megszólalt:

- Lányok! Elment az eszetek? Jól vagytok?

- Hát persze! de mit kerestek itt? - tettettük még egy kicsit a rajongót

- Itt lakunk. - mondta unottan Liam

- DE ÁÁÁ! Akkor mi mit keresünk itt Jessica! Az ő házukba! ÁÁÁÁ! Kaphatok egy autogrammot?

- Na jól van ám most már igazán befejezhetnétek! - kelt ki magából Niall.

- Oké-oké ! - adtuk meg  magunkat és letelepedtünk  melléjük

- És ez most mire volt jó? -Louis

- Egy kicsit ki akartam veletek cseszni.... és ha jól látom sikerült - vigyorogtam - Amúgy meg miért nem mondtátok?

- Nem akartuk hogy csak azért barátkozzatok velünk mert híresek vagyunk. - válaszolt Zayn

- Hát mondjuk ezt megtudom érteni. Habár már ne is haragudjatok de eddig azt sem tudtam hogy léteztek. Mármint a One Direction. Még sosem hallottam rólatok.

- Viszont és  már hallottam rólatok sőt még az egyik számotokat is ismerem de még soha nem láttalak titeket. Nem értem hogyan... - Jessica

- Mi sem értjük... mind egy hagyjuk is. Térjünk át rád. - szegezte rám a tekintetét  Harold

- Mit akarsz tudni? - sóhajtottam fel

- Mindent a tegnappal kapcsolatban. Szerintem mindenkit érdekel.

Szuper! Muszáj volt felhoznia a témát. A jó hangulatomnak egy időre lőttek. Utálok magyarázkodni. Főleg az utóbbi pár hónapban. Igen. Amióta elvesztettem a két legfontosabb embert az életemben. Rá egy kis időre a legjobb barátnőm se szó se beszéd otthagyott  elég súlyos lelki állapotban és még az akkori pasimban is csalódnom kellet. Életem legrosszabb időszaka. Rászoktam a cigire, vagdosom magam. Ha buliba megyek eléggé kihívóan öltözködöm, mindig full részeg leszek (ebből szerencsére még nem lett bajom) és néha még egy két kapszulát is beveszek. Egy roncs lettem. Egy érzelmi és testi roncs.  Emiatt utálom magam, mégsem teszek semmit ellene. Ügyes vagy Sarah elszúrtad az életed. - Szidtam magam a fejemben amikor egy könnycsepp legördült az arcomon

- Minden rendben? - aggódott Zayn. Természetesen mindenki engem figyelt.

- Nem semmi sincs rendben! - fakadtam ki sírva és kiabálva - Az életem egy pöcegödör. Belül egy csődtömeg vagyok amit senki sem lát!  Elvesztettem a családomat, rá pár napra a legjobb barátnőm szó nélkül eltűnt. Napokig ki sem keltem az ágyból csak zokogtam,  az árvaházban már azt hitték kórházba kell engem vinni mert vagy 10 kilót fogytam. Miután már kissé rendbe jöttem kiderült hogy az exem egy pszichopata, börtöntöltelék, aki nem hagy addig nyugton amíg az ő szavait idézem "az övé nem leszek". Eközben rászoktam a cigire és sok minden más olyan dolgot csináltam vagy csinálom még most is amire egyáltalán nem vagyok büszke. Ezeket nem részletezném. Végül de nem utolsó sorban ideköltöztettek Londonba ahol találkoztam a volt l legjobb barátnőmmel aki minden félét hazudozott rólam tegnap este. - Senki sem értette miért vagyok most ilyen,  ami teljesen jogos mert én sem ismertem magamra- Ez van nem tudok ellene mit tenni egy romhalmaz vagyok - felálltam, felkaptam a táskám és elfutottam a mosdóba.

Magamra zártam az ajtót. Elővettem a  már jól ismert barátomat és elkezdtem a kínzásomat. Lassan húztam végig a csuklómon a pengét ezzel még nagyobb fájdalmat okozva magamnak. A vérzés elállítása után elszörnyülködtem.

- Kellett ez neked? Mát megint? Nézd meg a kezed! Ezt már nem fogod tudni alig láthatóvá tenni! túl nagy és mély a seb!  Ez nem mehet így tovább! - határoztam el magam és a bent lévő kukába dobtam a pengét. - El kell felejtenem a rossz dolgokat! A régi Sarahnak vissza kell térnie! - suttogtam és egy nagy levegőt véve visszasétáltam a többiekhez. A szobát néma csend uralta.  Egy öt perc után ezt már meguntam így hát kimentem a teraszra elszívni egy cigit. Tudom, az előbb azt mondtam: " El kell felejtenem a rossz dolgokat" de nem tudok leállni egyik percről a másikra. Kint gyorsan szívtam el nikotin adagomat mert épp eső volt készülőben.

Megint leültem a kanapéra. Most viszont máshogy néztek rám mielőtt kimentem volna. Mintha valamit megtudtak volna ezalatt az 5 perc alatt.

Nem tudom mióta nem vették le rólam a tekintetüket ami már zavart ezért kénytelen megszólalni.

- Én inkább most elmegyek. Bocs az előbbiért! Viszlát! - felálltam és megtettem egy lépést mire valaki megfogta a kezem és visszarántott a kanapéra.  Zayn volt az.

- Nem mész te sehova. - parancsoltak rám

- Miért ne mehetnék? Már nem vagyok gyerek!  Oda megyek ahova akarok! - makacskodtam és újra elindultam volna de ez megint nem sikerült.

- Nem mehetsz el! Neked segítségre van szükséged! - Liam

- Mivan?

- Mutasd a kezed! - utasított Harry

- Mégis minek? - ekkor már csak remélni tudtam hogy nem jöttek rá.

- Csak mutasd meg! Ha neki nem akkor legalább nekem! - mondta Zayn. A szeme sajnálatot és szomorúságot tükrözött

- Nem ! - ellenkeztem de már késő volt. Elkapta a kezem és megnézte a csuklóm. Látta friss vágásnyomot, és a régebbieket is. Megfordított  és a többieknek  is megmutatta. A könnyeim megint utat törtek maguknak. Szörnyű volt a látni azt ahogy rám néznek. Mint egy őrültre.

- És  mégis miért? vagy mióta? - Harry

- Nem nehéz kitalálni. - adtam az egyszerű választ pityeregve

- Az előbb ezért mentél el a mosdóba? - kérdezte kétségbeesetten Zayn

- Igen - lehajtottam a fejem - de ezt honnan....?

- Niall találta meg az előbb a kuka mellett volt.  Gondolom ez volt az amiről nem akartál beszélni. Vagy van még valami más is? - Harry

Csak szótlanul álltam ott. Nem hittem el hogy ennyire hülye vagyok. Miért nem mondtam hogy más már nincs?

- Szóval van. És mi az? Most már ugy is tudjuk hogy cigizel, vagdosod magad ha kiderrül hogy  drogozol abba már nincs semmi ez tök normális. -ironizált gúnyosan és  lenézően Harold

- Hé azért nem kell ennyire megalázni. - szólalt fel a védelmembe Jess

- Igen vagyis nem. Már nem. Igazából csak ka.... - nem hagyta hogy befejezzem

- Ja már nem már nem drogozol csak kapszulákat szedsz. -flegmázott

- 1 csak kapszulákat szedtem a bulikba ha ez érdekel                                                         2 ha ennyire ki vagy rám akadva minek foglalkozol velem? nem vagy az apám ez az én életem. És igen lehet hogy elbasztam de épp azt határoztam el hogy próbálok leállni. Ezért dobtam ki. De oké nem rontom itt tovább a levegőt. Inkább megkeresem Rogert és megmondom neki hogy vigyen el innen jó messzire. Vagy tudod mit inkább megöletem vele magam. Na ehhez mit szólsz? - elkezdtem az ajtó felé menni - Sziasztok! - kifutottam

- Várj! Te meg mi a jó büdös fenét akarsz csinálni? - rohant utánam Zayn

- Nem hallottad amit az előbb mondtam?

- Dehogy nem. Éppen ezért nem hagyhatom hogy elmenj. Majd mi segítünk. - ölelt meg - Harry meg csak kiborult. Eléggé félt. Azt mondta kissé olyan vagy /voltál neki mint a kishúga. - hozzábújtam és sírásom kezdett csillapodni

- Zayn - néztem fel rá.

Hát eléggé fel kellett néznem mert hozzá képest egy manó voltam. Igen mindig mindenhol én vagyok a legkisebb ami néha zavaró. Na de hol is tartottam?

- Igen?

- Köszönöm - nem válaszolt csak egy puszit nyomott arcomra és visszavezetett házikójukba.

- Nagyon sajnálom a kiborulásomat. Nem akartam. - bántam meg a tetteimet a nappaliban ücsörgőknek

- Ne mentegetőzz! Nem nagyon tehetsz róla. - nyugtatott meg Liam

Küldtem felé egy kis mosolyt ezzel meg köszönve. Louis bekapcsolta a tv-t és elkezdtük a Spongebobot nézni

***

-AAhjj már fél kettő van. Éhes vagyok. - nyafogott Niall

- Jó rendelünk Pizzát. - tárcsázta a számot Liam

Három negyed óra múlva hűlt helye sem volt a pizzáknak Niallnek köszönhetően. Rengeteget eszik. vagy 3 és fél pizzát benyomott belém meg alig fért 3 szelet.

Az ebédlő asztalnál ültünk amikor Harry megszólalt:

-OOhh... mondtam már hogy Paul elintézte hogy a héten már ne kelljen mennetek se suliba se dolgozni? Sőt még itt is maradhattok ha akartok.

- Ez komoly? -Jess

- Ahha teljesen

- Köszii- borultam a nyakába

- Így legalább figyelhetek rád, és Paul is megismerhet titeket mert 1 óra múlva jön

- Oké figyelj csak - grimaszoltam - Paul így hívják a bátyámat is - erre Hazza kiköpte a szájában lévő kaját, Zayn leejtett valamit és ismét senki nem értett semmit. Szuper

- Igen van egy bátyám Paul. már vagy 12 éve nem tartjuk a kapcsolatot. Igazából csak fél tesó. Mi ebben a nagy dolog?

- Rendben. Semmi - helyeselték.

- Ahha - bólogattam

 Paul milyen régen láttam. Hiányzik. Igaz alig emlékszem valamire mert elég kicsi voltam, olyan négy-öt éves lehettem Amikor utoljára találkoztunk. ő akkor már 17.  Apukám első gyereke. Ahogy apa mesélte rossz viszonyban voltak és jobbnak vélték szinte teljesen megszakítani a kapcsolatot.  Fogalmam sincs ezzel kinek lett jobb hisz apa is elég sokat szenvedett emiatt és én is.(Már amennyire egy óvodás szenvedni tud) Nekem is nagyon fájt amikor az 5. szülinapomon rájöttem: Már soha nem fog eljönni értem az oviba, nem találkozok vele karácsonykor és a szülinapomra sem fog eljönni. El kellett fogadnom, a bátyám kilépett az életemből. (Igaz, pici voltam de már akkor fel tudtam fogni.)

***

Olyan 3 óra körül járhatott amikor csöngettek.

- Paul lesz. - világosított fel Liam

- Gyere - ordított Lou - a nappaliban vagyunk

Hallottam az ember hangos lépteit amint felém tartanak. Felálltam,hogy bemutatkozzak. Amikor megláttam ki is áll előttem, tátva maradt a szám.....

U.i.: Ha elolvastad nyugodtan fejtsd ki kommentbe a véleményedet.   
Puszi ;)  Viko*.*

6. rész Szóval One Direction? :D

Kérlek titeket hogy ne haragudjatok amiért ilyen sokat kellett várni erre a részre.
Ez most rövid lett  mert úgy döntöttem hogy inkább gyakrabban hozok rövidebb részeket, így nektek sem kell annyit várni és talán nekem is egyszerűbb lesz.


*Jó olvasást*





- Akkor vágjunk bele. - mondtam miközben kiszálltam a kocsiból. Ekkor már a többiek is ott vártak. Megfogtam Zayn kezét. Nem tudom miért hiszen nem járunk. Talán csak erőt adott. Ő meg csak mosolyogva összekulcsolta ujjainkat közelebb húzott magához és elindultunk az Árvaház kapuja felé.

- És mi van ha nem tudjátok meggyőzi őket? Minket kicsinálnak! - idegeskedett Jessica a kezében szorongatva a kilincset.

- Nyugi cica! (?!) Nekünk nem fognak ellenállni. - karolta át Harry.  Miről maradtam én le? Milyen cica? Na azt hiszem erről még faggatózni fogok...

Jessel olyan "Jesszus mit fognak ezek művelni?" nézéssel összenéztünk és bementünk az ajtón.  Amint beléptünk elég furcsa fogadtatásban részesültünk. Egy csomóan voltak az előtérben de elöszőr senki sem figyelt ránk aztán hirtelen a semmiből egy csaj elkezdett sikítozni:

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!  ITT A(Z) ONE DIRECTION!!! ÁÁÁÁÁÁ!!! - erre persze mindenki felfigyelt és elkezdtek a fiúk felé futni.

Ebből az egészből én nem értetem semmit de ha jól láttam barátnőm sem, ezért amíg a srácok a lányokkal foglalkoztak addig mi félre húzódtunk.

- One Direction az mi? Vagy most mi is van? Sikítozó lányok, dedikálás? - érdeklődtem

- Hát annyit tudok hogy egy fiú banda amiben öten vannak. Már hallottam 1-2 számukat elég jók de nem láttam még őket ezért nem tudtam hogy ők azok.

- Tényleg! Kb. én is így vagyok vele. Nem kell magyarázkodni neked viszont szerintem nekik kell. - mondtam és elnéztem az igazgatói szoba folyosója felé és hát természetesen kiket láttam jönni. Az Árvaház igazgatóját. Sajnos  eléggé szúrós szemekkel kémlelte a történteket, meg a hangos sikongatásokat.

- Hé hé hé! Mi ez a hangzavar? Lányok irány be a szobáitokba kivéve Miss. Cook-ot és Miss Stephenson-t ! - parancsolta Mrs. Davis (az igazgatónő) .

Mindenki se szó se beszéd becammogott a szobájába rajtunk kívül. Mrs. Davis odasétált hozzánk. Akkor már a fiúk mellettünk álltak. Vagyis Én Jess és Zayn közt, Jessica köztem és Harry közt a többiek meg mellettünk.

- Mit keresnek itt ezek a fiúk? Nem tudjátok a szabályokat? - igazgatónő

- De csak... - kezdtem bele de Mrs. Davis belevágott

- Nincs semmi de irány a szobátok. 3 hónapig csak iskolába mehettek. A munka is lefújva.  Jaa és ezek a fiúk is elmehetnek. Soha többé nem találkozhattok velük különben elkell költöznötök...

- De. De hát....

- Mondtam már nincs semmi de. Azonnal mars a szobátokba. - parancsolt ránk megint.

Legszívesebben jól kiosztottam volna de nem tehettem. Nem akartam még nagyobb bajba kerülni. Jobbnak láttam ha most már a fiúk is besegítenek ezért megfogtam Zayn  kezét és erősen megszorítottam. Szerencsére vette a lapot.

- Ne haragudjon asszonyom de ők a barátaink nagyon jó barátaink és nem hagyjuk hogy ezt tegye velük. - oktatta ki komolyan Zayn az igazgatónőt mi meg bólogattunk.

- És feltételezem nem tudja kik vagyunk mi! - folytatta Zayn monológját Harry

- Dehogynem 5 szívtipró akik meggyötrik, kihasználják a lányokat meg ilyenek.... - Mrs. Davis

- Akkor tájékoztatom rosszul tudja. 1 ilyet soha sem tennénk egy lánnyal, 2 mi a(z) One Direction vagyunk feltételezem már hallott rólunk -  mondta ezt már Louis

- Igen hallottam és?

- Hát jó ha máshogy nem enged. mi lenne ha adományoznánk egy nagyobb összeget az otthonnak és cserébe békén hagyná a lányokat. Mármint hagyja hogy  velünk találkozzanak akármikor olyan kimenő szerű izé nélkül. Max csak szólniuk kellene ha elmennek és nem tilt meg sem pasis sem ott alvós dolgot és semmi ilyesmit. Ehhez az ajánlathoz mit szól? - magyarázott Liam .

 Na ezt már végképp nem akartam . Miattunk ennyi pénz meg minden? Pedig nem is nagyon ismernek kivéve Harryt. Bár az elmúlt pár évbe vele sem nagyon tartottuk a kapcsolatot. Na mind egy erről még faggatózni fogok.

- Hát jó! - egyezett bele kis idő után a diri-  Azonban iskolába és dolgozni kötelező menniük! Bár a mai iskola nektek lefújva már nem kell bemennetek.

- Rendben köszönjük! - vágtuk rá szinte egyszerre Jessicával

- Akkor elmegyünk a lányokkal reggelizni vagyis tízóraizni! - közölte Niall és le is léptünk

Az autókban a felállás ugyan az  volt mint idefele jövet.  Beszálltunk az autóba. Nem kezdtem szidni vagy faggatni őket erről a One Direction dologról  majd inkább ha hazaérünk  (a fiúkhoz)

Légyszí komizzatok, hogy milyennek találtátok.

Puszi <3  

5. rész Mit keresel itt? :'(

Nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem a résszel. Ez azért van mert egy "kicsit" összevesztem a szüleimmel és megkorlátozták a géphasználatot :/ :( .
A sok kommentnek és a rendszeres olvasóimnak viszont rendkívül örülök. :D
Ez a rész most rövidebbre sikeredett a többinél de azért remélem tetszik. 

*Jó olvasást*                                                
                    Puszi Vikii*.*

Olyan éjjel kettő óra körül lehetett amikor valamilyen csörömpölésre felkeltem. Lentről jött a konyhából. Zayn édesen aludt. Nem volt szívem felébreszteni ezért úgy döntöttem  egyedül nézem meg hogy mi  okozza a félelmetes hangokat....

 Lábujj hegyen csigalassúsággal sétáltam a lépcsőhöz.  Nagyon figyelnem kellett, merre vagy hova lépek mert az emeleten szinte teljes sötétség uralkodott.

- A rohadt életbe! Végeznem kell vele mire felkelnek. Természetesen én itt bénázok, hangoskodok és ügyetlenkedek. Nem tudhatják meg hogy betörtem. Ezért le  is csukathatnak. Hogy milyen hülye vagyok! - mérgelődött a betörő (?!) . Egy ismerős női hang. Nem tudom hol de mintha már hallottam volna.

Majdnem leértem amikor megláttam egy feketébe burkolózott vörös hajú lányt, amint az egyik fiókban  matat és kihúz egy óriási kést. Ledermedtem. Alig kaptam levegőt. Vajon mit akarhat? 

Nem tudtam mit csinálni. Csak álltam mint egy szobor. Hirtelen rám jött a  tüsszentés amit nem tudtam visszatartani.

- Persze pont most. Pont ilyenkor. Tuti ki fog nyírni. - gondoltam amikor hátra fordult a hangra és az éles tárggyal a kezében intett. - arcát nem láttam mert maszk takarta-  Ekkor hátulról  két másik ugyan úgy öltözött alak megragadott.

- Hééé Jeees Zaayn ! Valaakii Segítsetek! - kezdtem ösztönösen kiáltozni amíg be nem fogták a szám.  Nagyon megijedtem, hogy megint történni fog valami. Még arra is gondoltam hogy Roger bérelte fel őket...

Szerencsére meghallottak a többiek mert kb. fél perc múlva lépteket hallottam amik az emeletről jöttek.

- Mi a bödüs....? Mit kerestek itt? Hogy jöttetek be?  - kiabált kórusban  a betörőkre Louis, Harry és a morcos Zayn akit ezzel felkeltettünk.

- Ööööö... Bocsi - mi csak na-agy rajongó-óitok vagyunk é-és tortát akartunk sütni nektek é-és ké-érlek ne hívjátok a zsarukat magyarázkodtak a lányok.  Közben Zayn egy boxerben állt előttük és összefont karokkal, mint egy morcos medve bólogatott.

- Nem hívunk mi semmit és senkit de azért mert szerettek minket nem kéne betörni és ha tortát akartok csinálni ami aranyos akkor azt inkább küldjétek el és ne itt csináljátok meg! - oktatta ki őket Lou

- Jóó ne haragudjatok mi... csak... megyünk is! - mondta a vörös. Közben rájöttem,hogy a volt barátnőmre  hasonlít a haja és a  beszéde is. Igen ő volt az aki a szüleim halála után se szó se beszéd nélkül ott hagyott. Pedig a legjobb barátnőm volt. Mindent tudott rólam. Tudta a titkaimat az álmaimat. Egyszerűen mindent. Pedig akkor csak rá számíthattam.  Viszont az már a múlt. Most itt élek Londonban. Lett új barátnőm, találkoztam egy régi baráttal  a fiúkkal és Zaynnel.

- Hééé várjatok mielőtt mentek legalább vegyétek le az álarcot!  - vigyorgott Hazza. Álarcot? Most komolyan? Hol vagyunk mi álarcos bálban? :D

A csajok csak bólogattak és levették a maszkot. Pár pillanatig lesokkolva néztem barna  hajút. Aztán mikor éppen indulni készültek szipogva megszólaltam.

- Naomi Siggers? - próbáltam nem elbőgni magam

- Igen? - fordult vissza. Jobban megvizsgált majd nagy szemekkel nézett rám. Nyilvánvalóan a fiúk megint nem értettek semmit.

- Tudod te hogy én min mentem keresztül? Mi a jó büdös...... keresel itt? Milyen barátnő vagy/ voltál? Hogy hagyhattál ott egy szó nélkül amikor a legnagyobb szükségem lett volna rád?  - ordibáltam vele már sírva.

- Még te vonsz engem kérdőre? Te vagy fenn akadva? Bocs de nem én feküdtem le fűvel fával és hazudoztam mindig, mindenkinek, mindenhol. Nem én voltam az a csaj aki akármit megkaphatott volna. Neem te elcseréltél arra a kibaszott Rogerre akivel mellesleg lefeküdtem. Csak hogy tudd... Ja és remélem hogy jól szétvert vagy valami ilyet csinált veled mert igazán megérdemelted volna. - mondandóját befejezve elviharzott a másik két csajjal együtt.

Becsaptam az ajtót és a földön összekuporodva  zokogtam. Persze ekkor már mindenki lent volt. Furcsán néztek rám. Zayn mondott nekik valamit és rajta kívül mindenki felment. Leült mellém, átkarolt és megvárta amíg a sírásom csillapodik.

- Ki volt ez a lány? - kérdezte

- Ugye nem hitted el azokat amiket mondott? - hagytam figyelmen kívül kérdését.

- Na jó ha tényleg kételkedsz elmondom - bólintott - Naomi a volt legjobb barátnőm. Három nappal a szüleim halála után megszűnt. Nem vette fel a telefont, nem keresett. Egy hét múlva találkoztam a nagymamájával aki közölte, hogy elköltöztek valahova nem mondta hova. Ezek szerint ide... A telefonszámát is lecserélte. Még most is nagyon rossz. Nem tudom miért érdemeltem ezeket ki. Fogalmam sincs mit rontottam el. Elvesztettem mindenkit. - pár könnycsepp kicsordult a szememből.

- Nem vagy egyedül mi itt vagyunk veled - suttogta a fülembe és egy puszit nyomott arcomra.

Nem szóltam semmit csak szorosan hozzábújtam ami ha jól láttam tetszett neki. Elkezdte simogatni a buksimat aminek a hatására elszundítottam.

Reggel hétkor a telefonom csörgésére ébredtem. Próbáltam gyorsan kikapcsolni nehogy valaki felébredjen. Mint mindig most sem sikerült amit elterveztem mivel a mellettem fekvő  Zayn szúrósan nézett rám. Apropó mellettem fekvő? Az ágyban? Hogyan kerültem én ide?  Ha az emlékezetem nem csal az éjszakai zűr után nem itt aludtam el. Biztosan felhoztak...

- Mi a fenének keltett a telefonod ilyen korán?

- Nem tudom. - törtem a fejem hogy vajon miért is? - Jesszus! Ezt nem hiszem el! Mi Jessel itt aludtunk -

- Jahh.. És?

- Nekünk másfél óra múlva  suliba kéne menni. - magyaráztam. Ott hagytam és Berohantam a fürdőbe átöltöztem és lementem a lépcsőn. Jess és a fiúk mintha valami zombik lennének ott ültek a nappaliban

- Szia Sarah te már ilyen korán ennyire fitt vagy? - kérdezte Niall

- Igen pedig szeretek aludni.... Na mind egy Amugy jóreggelt- köszöntöttem mindenkit

- Hova készülsz ilyen korán? - Harry

- Suliba Jessica-val... -nyugi én is elfelejtettem

- Nem is a sulival van a gond Sarah... Hanem azzal hogy ha most be is érünk akkor hogy fogjuk megmagyarázni azt hogy eltűntünk? Minket ki fognak nyírni. Nem engednek majd el sehová még az iskolába is csak felügyelettel. Emlékszel a szabályra ugye?

- Ahha sajnos :(

- Már megbocsássatok lányok hogy közbeszólok de mi a fenéről beszélgettek? A suli oké de milyen szabály?? - érdeklődött Louis miközben Zayn leballagott hozzánk.

- Egy pasizás nincs... Kettő ha úgy vagyunk távol hogy senki sem tud róla kicsinálnak. Három az éjszakát különben sem szabad máshol eltölteni - okította ki Jessica a fiúkat idegesen.

- No para - sétált oda hozzám Zayn és megölelt

- Majd mi megoldjuk - vigyorogtak a srácok

- Oké. Talán nem rontotok a helyzetünkön - reménykedtem.

Fél óra múlva mindenki készen állt. Két kocsival mentünk az egyikbe Liam, Niall, Harry és Jess ült a másikba meg Louis, Zayn és én. Az a 15 perces út hááát.. elég furán telt el. Egyszer Louis Zaynnel  a Barbi Girl-t kezdték el lány hangon énekelni, aztán Lou kérdezősködött mindenféle hülyeséget. Azonban a csúcspont a vezetés közbeni egyszerre 3 répa evése volt. Ha már ennyit szórakoztak én sem maradhattam ki ezért beszóltam szegény srácnak. :D

- Látom Louis a Répákat szereted! - nevettem fel. Sajnos nem viccnek vélte. Csak fapofával ült tovább

- Jaj! Ugye nem haragszol? Csak viccnek szántam - mentegetőztem

- Tudom te kis bolond! - röhögte el magát

- Ahhjj. Előre szólok ezt még visszakapod amikor nem számítasz rá - titokzatoskodtam

 -  Állok elébe de most megérkeztünk.

- Akkor vágjunk bele. - mondtam miközben kiszálltam a kocsiból. Ekkor már a többiek is ott vártak. Megfogtam Zayn kezé. Nem tudom miért hiszen nem járunk. Talán csak erőt adott. Ő meg csak mosolyogva összekulcsolta ujjainkat közelebb húzott magához és elindultunk az Árvaház kapuja felé.

Naomi Siggers

U.I. : A következővel sietek ahogy csak tudok :) <3 <3