11. rész Mi itt vagyunk neked!...

Tényleg nagyon sajnálom hogy csak most hozom az új részt de 1. nem volt időm írni,  2. a múlthéten valami miatt nem tudtam belépni a google fiókomba fogalmam sincs miért. :/ Na de a lényeg, hogy megjavult. :D Nagyon köszönöm a kommenteket és a TÖBB MINT 5000 oldalmegjelenítést. Ez hihetetlen.... KÖSZÖNÖM NEKTEK!!!! :))
Puszi: Vikii*.*

 *Kellemes olvasást*

- Fiúk van egy vagyis kettő nagyon fontos közölni valóm - jelentette ki Paul amire mindenki lefagyott.

- Jó vagy rossz? - törtem meg a félperces csendet

- Hát is-is szóval ...

- Kezd a jóval. - Niall

- Nos a turné helyszínei és minden ezzel kapcsolatos dolog le van fixálva.

- Hát ez nagyszerű. Szóval akkor 2 hét múlva indulunk? - kérdezte Liam

- Ez tök jó! Szuper! -ujjongtak

- Mi van? Milyen turné? Ezt nekem miért nem mondtátok? Persze még csak nem rég ismertek de legalább szólhattatok volna hogy mikor húzzam el a belem. - zsörtölődtem - Ennek ellenére gratulálok örülök nektek. Vagy amit ilyenkor szoktak. - mosolyogtam

- Köszi. És mi a rossz hír? - fordult Paul felé Zayn

-Nem én megyek veletek hanem Bill. Be kell feküdnöm a kórházba. - ennél a mondatánál lesokkoltam. Csak remélni tudtam hogy nincs komolyabb baja.

- Mi? Miért? - kérdeztem kétségbeesetten

- Nagyon sajnálom. Remélem minden rendben lesz. Hiányozni fogsz! Gyógyulj meg!.... - mondták szomorúan a fiúk testvéremnek de még mindig nem tudtam miről van szó.

Már vagy harmadszorra kérdeztem ugyanazt de figyelmen kívül hagytak amiből végképp elegem lett és elordítottam magam

- MÉGIS MIÉRT NEM FIGYELTEK RÁM? MIÉRT KELL KÓRHÁZBA MENNED? MIÉRT NEM VÁLASZOLTOK? - erre persze mindenki elhallgatott és ijedten nézett rám. végül Paul szólalt meg.

- Sarah! Kérlek ne csinálj hülyeséget ha ezt elmondom! Minden rendben lesz!

- Jóó de mi van már? - az idegességemmel alig tudtam mit kezdeni

- Sarah... Én... én rákos vagyok. - válaszolt alig hallhatóan.

Izmaim megfeszültek nem tudtam mit mondani egy hang sem jött ki a számon. Csak felfutottam az emeletre, bezárkóztam a szobámba és elkezdtem kutakodni a cuccaim között.

*Zayn szemszöge*

Amikor Sarah felrohant mind  nagyon megijedtünk, hogy megint kárt akar tenni magában. Hiszen már most alig 1 hét után is nagyon megkedveltem . Az a gyönyörű selymes szőke  haj, amikor a vállára hull, a gyémántként csillogó íriszei, azok a csodás halvány rózsaszín ajkak. Akár egy mosolya beragyogja a napodat. Egy mosoly Tőle és máris jobb kedvre derülsz. Alacsonysága miatt olyan mint törpilla. Törpilla, azt hiszem ez lesz a tökéletes becenév.  - merengtem el , de sajnos vissza kellett térnem a valóságba és rá kellett jönnöm, talán megint valami marhaságot művel.

- Mi van ha megint azt csinálja magával?- nyugtalankodtam - Fel kéne mennünk megnézni!

- Igen. Szerintem is! menjünk! - egyeztek bele javaslatomba. Figyelmen kívül hagyva menedzserünket, Pault indultunk fel a lépcsőn.

- Mit csinál magával Sarah?- szólt utánunk a lány féltestvére.

- Hát... Öhm... Tudod... Ő ...  a ...kezeit ...  - dadogtunk összevissza

- Akkor meg mit álltok még itt? Akadályozzátok meg! - parancsolt ránk.

***

 Engedj be! Hallod? -  Ezt nem teheted velünk! - Nyisd ki az ajtót!- Sarah!!- dörömböltünk már vagy 10 perce. Se válasz se semmi nem érkezett. Közben Paul is feljött.

- Ha most azonnal nem engedsz be, betöröm az ajtót! - próbáltam meg utolsó esélyként, de még mindig semmi. Így hát nekifutásból egy rúgással betörtem. A látvány ami fogadott bennünket .... Sarah a földön ült, nem törődve velünk nézte a csuklójából előtörő vért. Egy ideig lesokkolva álltunk a küszöbnél. Először Liam tért észhez. Odafutott a lányhoz és a hozzá legközelebb lévő ruhadarabot megkaparintva elkötötte Sarah csuklóját. Gyorsan a két földön csücsülő emberhez siettünk és próbáltunk abban segíteni amiben csak lehet.

****

*Sarah szemszöge*

Magamba roskadva ültem az ágyon.Attól féltem,hogy egyedül maradok.Nincs nekem már senkim Paulon kívül.A fiúk mint körbeültek és félően pillantottak rám.
-Miért csináltad ezt?-kérdezte pár perc csend után Harry.
-Félek.-néztem magam elé.-Egyedül fogok maradni.Egyedül.-ismételgettem.
-Sarah!-guggolt le hozzám Zayn.-Te sosem fogsz egyedül maradni.Ezt vésd az eszedbe.Mi itt vagyunk neked és nem hagyunk cserben bármi is legyen itt vagyunk neked.
-Ez biztos?-kérdeztem félénken.-Hisz ti alig ismertek engem.Nem kérhetlek titeket ilyenre.Nektek is megvan a saját életetek.-néztem rájuk.
-Igen!Ahova most már te is tartozol .-mondta Louis.-Higgy nekünk.
-Megpróbálok.-erőltettem mosolyt az arcomra.
-Ne próbáld csináld.-nevetett Niall.
El sem hittem,hogy itt vannak nekem.Időm közben Paul elment valami megbeszélésre mi pedig még mindig beszélgettünk.Féltem,hogy őt is elveszítem.Azt sosem heverném ki. Igaz,  a fiúk ahogy mondták itt lesznek velem de mi van akkor ha mondjuk összeveszünk? Vagy egyszerűen nem lesz idejük rám és elfelejtenek? Nem tudom. Nem tudom, akkor mi lesz velem. Az viszont biztos: Soha többé nem fogok szándékosan kárt tenni magamban. Erős leszek és mindent megteszek annak érdekében hogy az életem egyenesbe jöjjön. 
Felsétáltam a szobámba és megtettem az első lépést ennek érdekében: Az oly sokat használt, éles tárgyat amivel sebeimet ejtettem kidobtam, aztán visszatértem a nappaliban semmittevő barátaimhoz.
-Hol voltál? - kezdte el nézegetni a kezeimet Louis
- Megtettem az első lépést. - mosolyogtam, mert büszke voltam magamra és az elhatározásomra.
- Első lépést? - Niall kérdésében aggodalmat véltem felfedezni.
-Igen a jobb élet felé. - huppantam le a kanapéra - amit már rég meg kellett volna tennem. Kidobtam.
- Örülünk hogy sikerült! - adott egy puszit az arcomra Zayn amitől a fellegekben éreztem magam. Egy pár pillanatra elfelejtetett velem mindent. 
-Ja! Amúgy Paul ezt üzeni: - tolta elém a telefonját Liam - "Elfelejtettem mondani. Holnap után, szerdán lesz az első napod a Chelsea Groows Képző- és táncművészeti gimnáziumban!! Ha addig nem találkoznánk sok sikert!  U.i.: Nem felejtettem ám el hogy mi a szenvedélyed! :P - olvastam fel hangosan- Áááááááá!! *(sikítás :D)* háhá a Chelsea-ba megyek...!!! A Chelsea-ba megyek...!!! A Chelsea-ba megyek...!!! - ugráltam a kanapén és a rajta ülőkön
- Áu-u most nézd meg mit csináltál! Kiverted A kaját a kezemből! - háborgott Niall
Nem értem nála állandóan kaja van? Ő örökké csak eszik? Hogy a fenébe fér bele ennyi? Elképzelésem sincs. No de mind egy is most éppen ott tartottam hogy örülök és kivertem a kaját a szőkeség kezecskéjéből. 
- Bocs Ne haragudj  
- Mióta a szenvedélyed a rajz? - érdeklődött Harry
- A rajz? - húztam fel a szemöldököm - örülök ha két pálcika embert letudok normálisan rajzolni.
- Akkor meg minek mész abba a suliba? - folytatta a a "faggatást" Harry miközben Louis a polcon kutakodott.
- Nem rémlik valami Styles? Még mindig ugyan az a szenvedélyem mint régen. - próbáltam rávezetni a válaszra. Ő meg csak lesett rám mint egy idiótára.
- Naa nem tudja és mi sem. Bökd ki már. - nyaggatott Zayn
- Hát a tánc ti eszesek. - nevettem el magam - arra nem gondoltatok amit az előbb mondtam? Képző- és TÁNCművészeti gimi, vagyis a tánc - vigyorogtam
- Ohh de jó akkor tarthatsz is bemutatót!- ült ki mindegyikük arcára egy perverz mosoly.
-Ha ha ha. Egy, én a hip-hoppot táncolok és nem gogót! Kettő, nektek olyat amit ti gondoltatok soha ismétlem Soha nem fogok táncolni! - okítottam őket halál komolyan amire a szájuk legörbült.
- Nézzük meg ezt filmeeeet! - kezdett el nyávogni Louis
- Oké. És mit nézünk?- kérdeztem
- Rémálom az Elm utcában-t. Ugye nem félsz? - Loui
- ÁÁÁ Dehogy - próbáltam adni a kemény csajt, pedig nagyon is féltem, még sosem láttam ezt  de nem sok jót hallottam róla.

Megkezdődött a film. Arról szól, hogy egy lányt Nancy-t rémálmok gyötörnek amit elmesél barátainak és kiderül, ők is ugyan ezt álmodják. Aztán egyszer Nancy barátnőjét meggyilkolják álmában. A rendőrség pedig őt gyanúsítja. Nancy azonban azt érzi, hogy leomlik a fantáziavilág és a valóság közötti határ, és a képzelete szülte szörnyeteg életre kap, és végez mindegyikükkel. A lány biztos benne, az életét csak akkor mentheti meg ha ébren marad mivel az álombeli szörny csak akkor végezhet vele ha alszik. Ám családja azt gondolja, hogy megháborodott ezért sok álomba ringató próbálkozást tesznek de Nancy mindnek ellenáll, míg nem a teljes kimerültség le  nem dönti a lábáról. Ekkor sor kerül az őt kísértő démonnal való találkozásra.


Miután a filmnek vége lett elmentünk aludni. De nekem nem sikerült mert csak ez az egy mondat járt a fejemben: Ne aludj el! Tudtam,e ez csak egy film volt és ilyen nincs a valóságban, de akkor is féltem. Már hajnali 2 lehetett én meg még mindig rettegtem egyedül, ezért úgy döntöttem bekérezkedek Zayn szobájába.
Bekopogtam de válasz nem jött. Malik az ágy jobb oldalán aludt mint a bunda. Próbáltam felébreszteni de nem sikerült. Ennek köszönhetően egy szó nélkül befeküdtem az ágy jobb oldalára és mivel már annak a tudatában voltam, hogy nem vagyok egyedül, az álom is elnyomott...
Viszont reggel négy érdeklődő szempárral találtam szembe magam...


U.i.: Köszi, hogy elolvastad. Ha tetszett kommentelj!! :))