7. rész Minden kiderül

Tudom, ez a rég megunt szöveg de tényleg nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem. De elég zsúfolt volt a hetem és mivel nem tudom milyen lesz a következő ezért inkább nem ígérek meg semmit.       Puszi :)

*Kellemes olvasást*

Az autókban a felállás ugyan az  volt mint idefele jövet.  Beszálltunk az autóba. Nem kezdtem szidni vagy faggatni őket erről a One Direction dologról  majd inkább ha hazaérünk  (a fiúkhoz)

***

Miután helyet  foglaltunk a kanapén, a fiúkon látszott az idegesség, mert folyton Jessre és rám bámultak de nem mondtak semmit. Így hát támadt egy ötletem. Kihívtam barátnőmet a fürdőbe  és beavattam remek tervembe.

- Szóval akkor érted? Futás, sikítás, ugrálás és hasonló dolgok. - kérdeztem

- Igen értem. Futás, ugrálás, üvöltözés stb.

Megindultunk a nappali felé úgy mintha misem történt volna beszélgettünk. Csakhogy amint a küszöbhöz értünk felnéztünk az 5 srácra majd egymásra.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! JESS!! A(Z) ONE DIRECTION! ÁÁÁÁÁ - sikítoztam és ugráltam körbe az említetteket mint egy őrült

- ÁÁÁÁÁÁÁÁ! Sarah Látom!! Ezt nem hiszem eeel!! ÁÁÁÁ - folytatta amit elkezdtem. A bandatagok meg kérdően néztek egymásra majd ránk.

Még kb. 10-15 percig ordibáltunk mikor már nem bírták tovább és Harry megszólalt:

- Lányok! Elment az eszetek? Jól vagytok?

- Hát persze! de mit kerestek itt? - tettettük még egy kicsit a rajongót

- Itt lakunk. - mondta unottan Liam

- DE ÁÁÁ! Akkor mi mit keresünk itt Jessica! Az ő házukba! ÁÁÁÁ! Kaphatok egy autogrammot?

- Na jól van ám most már igazán befejezhetnétek! - kelt ki magából Niall.

- Oké-oké ! - adtuk meg  magunkat és letelepedtünk  melléjük

- És ez most mire volt jó? -Louis

- Egy kicsit ki akartam veletek cseszni.... és ha jól látom sikerült - vigyorogtam - Amúgy meg miért nem mondtátok?

- Nem akartuk hogy csak azért barátkozzatok velünk mert híresek vagyunk. - válaszolt Zayn

- Hát mondjuk ezt megtudom érteni. Habár már ne is haragudjatok de eddig azt sem tudtam hogy léteztek. Mármint a One Direction. Még sosem hallottam rólatok.

- Viszont és  már hallottam rólatok sőt még az egyik számotokat is ismerem de még soha nem láttalak titeket. Nem értem hogyan... - Jessica

- Mi sem értjük... mind egy hagyjuk is. Térjünk át rád. - szegezte rám a tekintetét  Harold

- Mit akarsz tudni? - sóhajtottam fel

- Mindent a tegnappal kapcsolatban. Szerintem mindenkit érdekel.

Szuper! Muszáj volt felhoznia a témát. A jó hangulatomnak egy időre lőttek. Utálok magyarázkodni. Főleg az utóbbi pár hónapban. Igen. Amióta elvesztettem a két legfontosabb embert az életemben. Rá egy kis időre a legjobb barátnőm se szó se beszéd otthagyott  elég súlyos lelki állapotban és még az akkori pasimban is csalódnom kellet. Életem legrosszabb időszaka. Rászoktam a cigire, vagdosom magam. Ha buliba megyek eléggé kihívóan öltözködöm, mindig full részeg leszek (ebből szerencsére még nem lett bajom) és néha még egy két kapszulát is beveszek. Egy roncs lettem. Egy érzelmi és testi roncs.  Emiatt utálom magam, mégsem teszek semmit ellene. Ügyes vagy Sarah elszúrtad az életed. - Szidtam magam a fejemben amikor egy könnycsepp legördült az arcomon

- Minden rendben? - aggódott Zayn. Természetesen mindenki engem figyelt.

- Nem semmi sincs rendben! - fakadtam ki sírva és kiabálva - Az életem egy pöcegödör. Belül egy csődtömeg vagyok amit senki sem lát!  Elvesztettem a családomat, rá pár napra a legjobb barátnőm szó nélkül eltűnt. Napokig ki sem keltem az ágyból csak zokogtam,  az árvaházban már azt hitték kórházba kell engem vinni mert vagy 10 kilót fogytam. Miután már kissé rendbe jöttem kiderült hogy az exem egy pszichopata, börtöntöltelék, aki nem hagy addig nyugton amíg az ő szavait idézem "az övé nem leszek". Eközben rászoktam a cigire és sok minden más olyan dolgot csináltam vagy csinálom még most is amire egyáltalán nem vagyok büszke. Ezeket nem részletezném. Végül de nem utolsó sorban ideköltöztettek Londonba ahol találkoztam a volt l legjobb barátnőmmel aki minden félét hazudozott rólam tegnap este. - Senki sem értette miért vagyok most ilyen,  ami teljesen jogos mert én sem ismertem magamra- Ez van nem tudok ellene mit tenni egy romhalmaz vagyok - felálltam, felkaptam a táskám és elfutottam a mosdóba.

Magamra zártam az ajtót. Elővettem a  már jól ismert barátomat és elkezdtem a kínzásomat. Lassan húztam végig a csuklómon a pengét ezzel még nagyobb fájdalmat okozva magamnak. A vérzés elállítása után elszörnyülködtem.

- Kellett ez neked? Mát megint? Nézd meg a kezed! Ezt már nem fogod tudni alig láthatóvá tenni! túl nagy és mély a seb!  Ez nem mehet így tovább! - határoztam el magam és a bent lévő kukába dobtam a pengét. - El kell felejtenem a rossz dolgokat! A régi Sarahnak vissza kell térnie! - suttogtam és egy nagy levegőt véve visszasétáltam a többiekhez. A szobát néma csend uralta.  Egy öt perc után ezt már meguntam így hát kimentem a teraszra elszívni egy cigit. Tudom, az előbb azt mondtam: " El kell felejtenem a rossz dolgokat" de nem tudok leállni egyik percről a másikra. Kint gyorsan szívtam el nikotin adagomat mert épp eső volt készülőben.

Megint leültem a kanapéra. Most viszont máshogy néztek rám mielőtt kimentem volna. Mintha valamit megtudtak volna ezalatt az 5 perc alatt.

Nem tudom mióta nem vették le rólam a tekintetüket ami már zavart ezért kénytelen megszólalni.

- Én inkább most elmegyek. Bocs az előbbiért! Viszlát! - felálltam és megtettem egy lépést mire valaki megfogta a kezem és visszarántott a kanapéra.  Zayn volt az.

- Nem mész te sehova. - parancsoltak rám

- Miért ne mehetnék? Már nem vagyok gyerek!  Oda megyek ahova akarok! - makacskodtam és újra elindultam volna de ez megint nem sikerült.

- Nem mehetsz el! Neked segítségre van szükséged! - Liam

- Mivan?

- Mutasd a kezed! - utasított Harry

- Mégis minek? - ekkor már csak remélni tudtam hogy nem jöttek rá.

- Csak mutasd meg! Ha neki nem akkor legalább nekem! - mondta Zayn. A szeme sajnálatot és szomorúságot tükrözött

- Nem ! - ellenkeztem de már késő volt. Elkapta a kezem és megnézte a csuklóm. Látta friss vágásnyomot, és a régebbieket is. Megfordított  és a többieknek  is megmutatta. A könnyeim megint utat törtek maguknak. Szörnyű volt a látni azt ahogy rám néznek. Mint egy őrültre.

- És  mégis miért? vagy mióta? - Harry

- Nem nehéz kitalálni. - adtam az egyszerű választ pityeregve

- Az előbb ezért mentél el a mosdóba? - kérdezte kétségbeesetten Zayn

- Igen - lehajtottam a fejem - de ezt honnan....?

- Niall találta meg az előbb a kuka mellett volt.  Gondolom ez volt az amiről nem akartál beszélni. Vagy van még valami más is? - Harry

Csak szótlanul álltam ott. Nem hittem el hogy ennyire hülye vagyok. Miért nem mondtam hogy más már nincs?

- Szóval van. És mi az? Most már ugy is tudjuk hogy cigizel, vagdosod magad ha kiderrül hogy  drogozol abba már nincs semmi ez tök normális. -ironizált gúnyosan és  lenézően Harold

- Hé azért nem kell ennyire megalázni. - szólalt fel a védelmembe Jess

- Igen vagyis nem. Már nem. Igazából csak ka.... - nem hagyta hogy befejezzem

- Ja már nem már nem drogozol csak kapszulákat szedsz. -flegmázott

- 1 csak kapszulákat szedtem a bulikba ha ez érdekel                                                         2 ha ennyire ki vagy rám akadva minek foglalkozol velem? nem vagy az apám ez az én életem. És igen lehet hogy elbasztam de épp azt határoztam el hogy próbálok leállni. Ezért dobtam ki. De oké nem rontom itt tovább a levegőt. Inkább megkeresem Rogert és megmondom neki hogy vigyen el innen jó messzire. Vagy tudod mit inkább megöletem vele magam. Na ehhez mit szólsz? - elkezdtem az ajtó felé menni - Sziasztok! - kifutottam

- Várj! Te meg mi a jó büdös fenét akarsz csinálni? - rohant utánam Zayn

- Nem hallottad amit az előbb mondtam?

- Dehogy nem. Éppen ezért nem hagyhatom hogy elmenj. Majd mi segítünk. - ölelt meg - Harry meg csak kiborult. Eléggé félt. Azt mondta kissé olyan vagy /voltál neki mint a kishúga. - hozzábújtam és sírásom kezdett csillapodni

- Zayn - néztem fel rá.

Hát eléggé fel kellett néznem mert hozzá képest egy manó voltam. Igen mindig mindenhol én vagyok a legkisebb ami néha zavaró. Na de hol is tartottam?

- Igen?

- Köszönöm - nem válaszolt csak egy puszit nyomott arcomra és visszavezetett házikójukba.

- Nagyon sajnálom a kiborulásomat. Nem akartam. - bántam meg a tetteimet a nappaliban ücsörgőknek

- Ne mentegetőzz! Nem nagyon tehetsz róla. - nyugtatott meg Liam

Küldtem felé egy kis mosolyt ezzel meg köszönve. Louis bekapcsolta a tv-t és elkezdtük a Spongebobot nézni

***

-AAhjj már fél kettő van. Éhes vagyok. - nyafogott Niall

- Jó rendelünk Pizzát. - tárcsázta a számot Liam

Három negyed óra múlva hűlt helye sem volt a pizzáknak Niallnek köszönhetően. Rengeteget eszik. vagy 3 és fél pizzát benyomott belém meg alig fért 3 szelet.

Az ebédlő asztalnál ültünk amikor Harry megszólalt:

-OOhh... mondtam már hogy Paul elintézte hogy a héten már ne kelljen mennetek se suliba se dolgozni? Sőt még itt is maradhattok ha akartok.

- Ez komoly? -Jess

- Ahha teljesen

- Köszii- borultam a nyakába

- Így legalább figyelhetek rád, és Paul is megismerhet titeket mert 1 óra múlva jön

- Oké figyelj csak - grimaszoltam - Paul így hívják a bátyámat is - erre Hazza kiköpte a szájában lévő kaját, Zayn leejtett valamit és ismét senki nem értett semmit. Szuper

- Igen van egy bátyám Paul. már vagy 12 éve nem tartjuk a kapcsolatot. Igazából csak fél tesó. Mi ebben a nagy dolog?

- Rendben. Semmi - helyeselték.

- Ahha - bólogattam

 Paul milyen régen láttam. Hiányzik. Igaz alig emlékszem valamire mert elég kicsi voltam, olyan négy-öt éves lehettem Amikor utoljára találkoztunk. ő akkor már 17.  Apukám első gyereke. Ahogy apa mesélte rossz viszonyban voltak és jobbnak vélték szinte teljesen megszakítani a kapcsolatot.  Fogalmam sincs ezzel kinek lett jobb hisz apa is elég sokat szenvedett emiatt és én is.(Már amennyire egy óvodás szenvedni tud) Nekem is nagyon fájt amikor az 5. szülinapomon rájöttem: Már soha nem fog eljönni értem az oviba, nem találkozok vele karácsonykor és a szülinapomra sem fog eljönni. El kellett fogadnom, a bátyám kilépett az életemből. (Igaz, pici voltam de már akkor fel tudtam fogni.)

***

Olyan 3 óra körül járhatott amikor csöngettek.

- Paul lesz. - világosított fel Liam

- Gyere - ordított Lou - a nappaliban vagyunk

Hallottam az ember hangos lépteit amint felém tartanak. Felálltam,hogy bemutatkozzak. Amikor megláttam ki is áll előttem, tátva maradt a szám.....

U.i.: Ha elolvastad nyugodtan fejtsd ki kommentbe a véleményedet.   
Puszi ;)  Viko*.*

6. rész Szóval One Direction? :D

Kérlek titeket hogy ne haragudjatok amiért ilyen sokat kellett várni erre a részre.
Ez most rövid lett  mert úgy döntöttem hogy inkább gyakrabban hozok rövidebb részeket, így nektek sem kell annyit várni és talán nekem is egyszerűbb lesz.


*Jó olvasást*





- Akkor vágjunk bele. - mondtam miközben kiszálltam a kocsiból. Ekkor már a többiek is ott vártak. Megfogtam Zayn kezét. Nem tudom miért hiszen nem járunk. Talán csak erőt adott. Ő meg csak mosolyogva összekulcsolta ujjainkat közelebb húzott magához és elindultunk az Árvaház kapuja felé.

- És mi van ha nem tudjátok meggyőzi őket? Minket kicsinálnak! - idegeskedett Jessica a kezében szorongatva a kilincset.

- Nyugi cica! (?!) Nekünk nem fognak ellenállni. - karolta át Harry.  Miről maradtam én le? Milyen cica? Na azt hiszem erről még faggatózni fogok...

Jessel olyan "Jesszus mit fognak ezek művelni?" nézéssel összenéztünk és bementünk az ajtón.  Amint beléptünk elég furcsa fogadtatásban részesültünk. Egy csomóan voltak az előtérben de elöszőr senki sem figyelt ránk aztán hirtelen a semmiből egy csaj elkezdett sikítozni:

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!  ITT A(Z) ONE DIRECTION!!! ÁÁÁÁÁÁ!!! - erre persze mindenki felfigyelt és elkezdtek a fiúk felé futni.

Ebből az egészből én nem értetem semmit de ha jól láttam barátnőm sem, ezért amíg a srácok a lányokkal foglalkoztak addig mi félre húzódtunk.

- One Direction az mi? Vagy most mi is van? Sikítozó lányok, dedikálás? - érdeklődtem

- Hát annyit tudok hogy egy fiú banda amiben öten vannak. Már hallottam 1-2 számukat elég jók de nem láttam még őket ezért nem tudtam hogy ők azok.

- Tényleg! Kb. én is így vagyok vele. Nem kell magyarázkodni neked viszont szerintem nekik kell. - mondtam és elnéztem az igazgatói szoba folyosója felé és hát természetesen kiket láttam jönni. Az Árvaház igazgatóját. Sajnos  eléggé szúrós szemekkel kémlelte a történteket, meg a hangos sikongatásokat.

- Hé hé hé! Mi ez a hangzavar? Lányok irány be a szobáitokba kivéve Miss. Cook-ot és Miss Stephenson-t ! - parancsolta Mrs. Davis (az igazgatónő) .

Mindenki se szó se beszéd becammogott a szobájába rajtunk kívül. Mrs. Davis odasétált hozzánk. Akkor már a fiúk mellettünk álltak. Vagyis Én Jess és Zayn közt, Jessica köztem és Harry közt a többiek meg mellettünk.

- Mit keresnek itt ezek a fiúk? Nem tudjátok a szabályokat? - igazgatónő

- De csak... - kezdtem bele de Mrs. Davis belevágott

- Nincs semmi de irány a szobátok. 3 hónapig csak iskolába mehettek. A munka is lefújva.  Jaa és ezek a fiúk is elmehetnek. Soha többé nem találkozhattok velük különben elkell költöznötök...

- De. De hát....

- Mondtam már nincs semmi de. Azonnal mars a szobátokba. - parancsolt ránk megint.

Legszívesebben jól kiosztottam volna de nem tehettem. Nem akartam még nagyobb bajba kerülni. Jobbnak láttam ha most már a fiúk is besegítenek ezért megfogtam Zayn  kezét és erősen megszorítottam. Szerencsére vette a lapot.

- Ne haragudjon asszonyom de ők a barátaink nagyon jó barátaink és nem hagyjuk hogy ezt tegye velük. - oktatta ki komolyan Zayn az igazgatónőt mi meg bólogattunk.

- És feltételezem nem tudja kik vagyunk mi! - folytatta Zayn monológját Harry

- Dehogynem 5 szívtipró akik meggyötrik, kihasználják a lányokat meg ilyenek.... - Mrs. Davis

- Akkor tájékoztatom rosszul tudja. 1 ilyet soha sem tennénk egy lánnyal, 2 mi a(z) One Direction vagyunk feltételezem már hallott rólunk -  mondta ezt már Louis

- Igen hallottam és?

- Hát jó ha máshogy nem enged. mi lenne ha adományoznánk egy nagyobb összeget az otthonnak és cserébe békén hagyná a lányokat. Mármint hagyja hogy  velünk találkozzanak akármikor olyan kimenő szerű izé nélkül. Max csak szólniuk kellene ha elmennek és nem tilt meg sem pasis sem ott alvós dolgot és semmi ilyesmit. Ehhez az ajánlathoz mit szól? - magyarázott Liam .

 Na ezt már végképp nem akartam . Miattunk ennyi pénz meg minden? Pedig nem is nagyon ismernek kivéve Harryt. Bár az elmúlt pár évbe vele sem nagyon tartottuk a kapcsolatot. Na mind egy erről még faggatózni fogok.

- Hát jó! - egyezett bele kis idő után a diri-  Azonban iskolába és dolgozni kötelező menniük! Bár a mai iskola nektek lefújva már nem kell bemennetek.

- Rendben köszönjük! - vágtuk rá szinte egyszerre Jessicával

- Akkor elmegyünk a lányokkal reggelizni vagyis tízóraizni! - közölte Niall és le is léptünk

Az autókban a felállás ugyan az  volt mint idefele jövet.  Beszálltunk az autóba. Nem kezdtem szidni vagy faggatni őket erről a One Direction dologról  majd inkább ha hazaérünk  (a fiúkhoz)

Légyszí komizzatok, hogy milyennek találtátok.

Puszi <3  

5. rész Mit keresel itt? :'(

Nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem a résszel. Ez azért van mert egy "kicsit" összevesztem a szüleimmel és megkorlátozták a géphasználatot :/ :( .
A sok kommentnek és a rendszeres olvasóimnak viszont rendkívül örülök. :D
Ez a rész most rövidebbre sikeredett a többinél de azért remélem tetszik. 

*Jó olvasást*                                                
                    Puszi Vikii*.*

Olyan éjjel kettő óra körül lehetett amikor valamilyen csörömpölésre felkeltem. Lentről jött a konyhából. Zayn édesen aludt. Nem volt szívem felébreszteni ezért úgy döntöttem  egyedül nézem meg hogy mi  okozza a félelmetes hangokat....

 Lábujj hegyen csigalassúsággal sétáltam a lépcsőhöz.  Nagyon figyelnem kellett, merre vagy hova lépek mert az emeleten szinte teljes sötétség uralkodott.

- A rohadt életbe! Végeznem kell vele mire felkelnek. Természetesen én itt bénázok, hangoskodok és ügyetlenkedek. Nem tudhatják meg hogy betörtem. Ezért le  is csukathatnak. Hogy milyen hülye vagyok! - mérgelődött a betörő (?!) . Egy ismerős női hang. Nem tudom hol de mintha már hallottam volna.

Majdnem leértem amikor megláttam egy feketébe burkolózott vörös hajú lányt, amint az egyik fiókban  matat és kihúz egy óriási kést. Ledermedtem. Alig kaptam levegőt. Vajon mit akarhat? 

Nem tudtam mit csinálni. Csak álltam mint egy szobor. Hirtelen rám jött a  tüsszentés amit nem tudtam visszatartani.

- Persze pont most. Pont ilyenkor. Tuti ki fog nyírni. - gondoltam amikor hátra fordult a hangra és az éles tárggyal a kezében intett. - arcát nem láttam mert maszk takarta-  Ekkor hátulról  két másik ugyan úgy öltözött alak megragadott.

- Hééé Jeees Zaayn ! Valaakii Segítsetek! - kezdtem ösztönösen kiáltozni amíg be nem fogták a szám.  Nagyon megijedtem, hogy megint történni fog valami. Még arra is gondoltam hogy Roger bérelte fel őket...

Szerencsére meghallottak a többiek mert kb. fél perc múlva lépteket hallottam amik az emeletről jöttek.

- Mi a bödüs....? Mit kerestek itt? Hogy jöttetek be?  - kiabált kórusban  a betörőkre Louis, Harry és a morcos Zayn akit ezzel felkeltettünk.

- Ööööö... Bocsi - mi csak na-agy rajongó-óitok vagyunk é-és tortát akartunk sütni nektek é-és ké-érlek ne hívjátok a zsarukat magyarázkodtak a lányok.  Közben Zayn egy boxerben állt előttük és összefont karokkal, mint egy morcos medve bólogatott.

- Nem hívunk mi semmit és senkit de azért mert szerettek minket nem kéne betörni és ha tortát akartok csinálni ami aranyos akkor azt inkább küldjétek el és ne itt csináljátok meg! - oktatta ki őket Lou

- Jóó ne haragudjatok mi... csak... megyünk is! - mondta a vörös. Közben rájöttem,hogy a volt barátnőmre  hasonlít a haja és a  beszéde is. Igen ő volt az aki a szüleim halála után se szó se beszéd nélkül ott hagyott. Pedig a legjobb barátnőm volt. Mindent tudott rólam. Tudta a titkaimat az álmaimat. Egyszerűen mindent. Pedig akkor csak rá számíthattam.  Viszont az már a múlt. Most itt élek Londonban. Lett új barátnőm, találkoztam egy régi baráttal  a fiúkkal és Zaynnel.

- Hééé várjatok mielőtt mentek legalább vegyétek le az álarcot!  - vigyorgott Hazza. Álarcot? Most komolyan? Hol vagyunk mi álarcos bálban? :D

A csajok csak bólogattak és levették a maszkot. Pár pillanatig lesokkolva néztem barna  hajút. Aztán mikor éppen indulni készültek szipogva megszólaltam.

- Naomi Siggers? - próbáltam nem elbőgni magam

- Igen? - fordult vissza. Jobban megvizsgált majd nagy szemekkel nézett rám. Nyilvánvalóan a fiúk megint nem értettek semmit.

- Tudod te hogy én min mentem keresztül? Mi a jó büdös...... keresel itt? Milyen barátnő vagy/ voltál? Hogy hagyhattál ott egy szó nélkül amikor a legnagyobb szükségem lett volna rád?  - ordibáltam vele már sírva.

- Még te vonsz engem kérdőre? Te vagy fenn akadva? Bocs de nem én feküdtem le fűvel fával és hazudoztam mindig, mindenkinek, mindenhol. Nem én voltam az a csaj aki akármit megkaphatott volna. Neem te elcseréltél arra a kibaszott Rogerre akivel mellesleg lefeküdtem. Csak hogy tudd... Ja és remélem hogy jól szétvert vagy valami ilyet csinált veled mert igazán megérdemelted volna. - mondandóját befejezve elviharzott a másik két csajjal együtt.

Becsaptam az ajtót és a földön összekuporodva  zokogtam. Persze ekkor már mindenki lent volt. Furcsán néztek rám. Zayn mondott nekik valamit és rajta kívül mindenki felment. Leült mellém, átkarolt és megvárta amíg a sírásom csillapodik.

- Ki volt ez a lány? - kérdezte

- Ugye nem hitted el azokat amiket mondott? - hagytam figyelmen kívül kérdését.

- Na jó ha tényleg kételkedsz elmondom - bólintott - Naomi a volt legjobb barátnőm. Három nappal a szüleim halála után megszűnt. Nem vette fel a telefont, nem keresett. Egy hét múlva találkoztam a nagymamájával aki közölte, hogy elköltöztek valahova nem mondta hova. Ezek szerint ide... A telefonszámát is lecserélte. Még most is nagyon rossz. Nem tudom miért érdemeltem ezeket ki. Fogalmam sincs mit rontottam el. Elvesztettem mindenkit. - pár könnycsepp kicsordult a szememből.

- Nem vagy egyedül mi itt vagyunk veled - suttogta a fülembe és egy puszit nyomott arcomra.

Nem szóltam semmit csak szorosan hozzábújtam ami ha jól láttam tetszett neki. Elkezdte simogatni a buksimat aminek a hatására elszundítottam.

Reggel hétkor a telefonom csörgésére ébredtem. Próbáltam gyorsan kikapcsolni nehogy valaki felébredjen. Mint mindig most sem sikerült amit elterveztem mivel a mellettem fekvő  Zayn szúrósan nézett rám. Apropó mellettem fekvő? Az ágyban? Hogyan kerültem én ide?  Ha az emlékezetem nem csal az éjszakai zűr után nem itt aludtam el. Biztosan felhoztak...

- Mi a fenének keltett a telefonod ilyen korán?

- Nem tudom. - törtem a fejem hogy vajon miért is? - Jesszus! Ezt nem hiszem el! Mi Jessel itt aludtunk -

- Jahh.. És?

- Nekünk másfél óra múlva  suliba kéne menni. - magyaráztam. Ott hagytam és Berohantam a fürdőbe átöltöztem és lementem a lépcsőn. Jess és a fiúk mintha valami zombik lennének ott ültek a nappaliban

- Szia Sarah te már ilyen korán ennyire fitt vagy? - kérdezte Niall

- Igen pedig szeretek aludni.... Na mind egy Amugy jóreggelt- köszöntöttem mindenkit

- Hova készülsz ilyen korán? - Harry

- Suliba Jessica-val... -nyugi én is elfelejtettem

- Nem is a sulival van a gond Sarah... Hanem azzal hogy ha most be is érünk akkor hogy fogjuk megmagyarázni azt hogy eltűntünk? Minket ki fognak nyírni. Nem engednek majd el sehová még az iskolába is csak felügyelettel. Emlékszel a szabályra ugye?

- Ahha sajnos :(

- Már megbocsássatok lányok hogy közbeszólok de mi a fenéről beszélgettek? A suli oké de milyen szabály?? - érdeklődött Louis miközben Zayn leballagott hozzánk.

- Egy pasizás nincs... Kettő ha úgy vagyunk távol hogy senki sem tud róla kicsinálnak. Három az éjszakát különben sem szabad máshol eltölteni - okította ki Jessica a fiúkat idegesen.

- No para - sétált oda hozzám Zayn és megölelt

- Majd mi megoldjuk - vigyorogtak a srácok

- Oké. Talán nem rontotok a helyzetünkön - reménykedtem.

Fél óra múlva mindenki készen állt. Két kocsival mentünk az egyikbe Liam, Niall, Harry és Jess ült a másikba meg Louis, Zayn és én. Az a 15 perces út hááát.. elég furán telt el. Egyszer Louis Zaynnel  a Barbi Girl-t kezdték el lány hangon énekelni, aztán Lou kérdezősködött mindenféle hülyeséget. Azonban a csúcspont a vezetés közbeni egyszerre 3 répa evése volt. Ha már ennyit szórakoztak én sem maradhattam ki ezért beszóltam szegény srácnak. :D

- Látom Louis a Répákat szereted! - nevettem fel. Sajnos nem viccnek vélte. Csak fapofával ült tovább

- Jaj! Ugye nem haragszol? Csak viccnek szántam - mentegetőztem

- Tudom te kis bolond! - röhögte el magát

- Ahhjj. Előre szólok ezt még visszakapod amikor nem számítasz rá - titokzatoskodtam

 -  Állok elébe de most megérkeztünk.

- Akkor vágjunk bele. - mondtam miközben kiszálltam a kocsiból. Ekkor már a többiek is ott vártak. Megfogtam Zayn kezé. Nem tudom miért hiszen nem járunk. Talán csak erőt adott. Ő meg csak mosolyogva összekulcsolta ujjainkat közelebb húzott magához és elindultunk az Árvaház kapuja felé.

Naomi Siggers

U.I. : A következővel sietek ahogy csak tudok :) <3 <3

4. rész Roger

Nagyon, nagyon nagyon köszönöm a több mint 1100 oldalmegjelenítést, és a sok komit. Ez sokat jelent nekem és ebből is látom hogy nem pocsék a blog és hogy örömmel olvassátok aminek leírhatatlanul örülök. Imádlak titeket <3 :D Remélem ez a rész is tetszeni fog és kapok majd véleményeket is :) Más különösebbet nem fűznék hozzá 

Puszi*.*

                      *Kellemes olvasást*

Már a találkozó helyén  vártam vagy 15 perce de sehol senki. Gondoltam valami dolga akadt és csak késik egy kicsit. Aztán hirtelen egy sötét alak behúzott a mellettünk lévő sikátorba.... Kiabálni nem tudtam mert befogta a szám és amúgy se hallotta volna senki  mert az utcán  egy árva lélek sem járt.

- Segítség! Segítséééég! Valaki! - ordítottam amikor a sötét alak pár másodpercre elengedte a számat és az egyik konténer mögötti  falhoz lökött. Egyik kezét a számra helyezte azzal szorított a falhoz miközben másik kezével, előhalászott egy szigszalagot a zsebéből és betapasztotta vele a számat.

- Nyugi kislány. Úgyse hall senki. - mondta és elkezdte csókolgatni a nyakamat, fogdosott és közben egyre erőssebben simult hozzám és nyomott a falnak.

- Mmmmmm!! Ööömmmm-mm-! - próbáltam segítséget kérni nem nagy sikerrel, ezért megrúgtam és el akartam lökni de nem sikerült.

- Ezzel csak felidegesítesz! - kiabálta és adott egy hatalmas pofont. Az ütés nagyot csattant arcomon. Kissé elszédültem és elestem. A sötét alak kapva az alkalmon rám feküdt. - Ezt leszedem úgysem fog meghallani senki - tépte le a nem rég felhelyezett ragasztót.

Újra csókolgatott. Az undortól hogy egy gusztustalan ember csókolgat és én szinte semmit nem tudok tenni, kirázott a hideg. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Miért pont ma? Miért pont most? Miért? Miért? Miért? Zayn. Ő már biztosan elment és  nem vár rám. Jajj Zayn most azt hiszi, hogy csak játszottam vele pedig ez nem igaz. Jézusom hogy tudok ilyenkor erre gondolni? Először el kéne hogy szabaduljak innen.

- Hagyj békén! Szállj le rólam! - rúgkapáltam

- Tudod Sarah muszáj lesz befejeznem amit még Cordele-ben elkezdtem veled. - suttogta a fülembe az illető amitől a hányinger keringetett. Aztán ráeszméltem. Mi? Ő? De az nem lehet... Vagy mégis?

- Roger? Hogy a francba kerülsz ide? Azonnal szállj le rólam vagy. - mondtam erélyes hangon de nem tágított

- Nem. Még tartozol nekem valamivel amit otthon nem adtál meg. - kezdett el csókolgatni és simogatni ahol csak ért miközben rajtam tehénkedett. Szörnyű volt érezni ahogy a volt pasim ezt teszi. Kapcsolatunk során többször is megütött amit persze mindig megbocsájtottam neki. De amikor arra került a sor, hogy még nem voltam felkészülve rá és nem láttam, hogy eljött az idő, akkor sem tágított. Meg akart erőszakolni úgy mint ahogy most is azt akarja. Persze sokan figyelmeztettek, hogy ez lesz a vége csakhogy engem elvakított a szerelem. Még. Akkor. Most már minden teljesen világos. - E gondolatok után leköptem. Így fejeztem ki undoromat. Ez persze nem segített semmit mert kaptam még egy hatalmas maflást. -  Ezt követően eszembe jutott, Zayn talán még vár rám és meghall ha kiabálok neki.

- Zaaayn! Segíts Zayn! Segítség! Kérlek Zayn! Segíts! - ordibáltam. Roger mintha nem hallotta volna letépte rólam a felsőt. Szörnyű érzés kerített hatalmába. Már az is hogy póló nélkül fekszek egy mocskos sikátorban gyomorforgató.  Nem hogy a volt pasim csókolgat közben akit még a legnagyobb ellenségemnek sem kívántam volna. - Halló! Valaki! Kérem segítsen!! Zaayn! - folytattam a segélykérést, amikor a semmiből feltűnt egy sötét ruhás alak.

- Sarah ?!  - kérdezte amire Roger hátranézett

*Zayn szemszöge*

Már majdnem négy óra. Sarah még mindig sehol. Azt hiszem felültetett. Ennyit arról, hogy aranyos és kedves. Hát rohadtul nem az.  Pedig a tegnap azt hiszem benne is kavarogott valami . Hiszen ahogy rám nézett gyönyörű szemeivel. A beszélgetés. A beszélgetésből azt vettem ki, hogy egy tiszta szívű, őszinte, szókimondó, és könnyen zavarba ejthető lány. Talán így is van, és, csak közbejött neki valami. De akkor is a fenébe azt hiszem beleszerettem. -  merengtem el a történteken és felsóhajtottam. Sarkon fordultam és miután megtettem kb. 5 lépést furcsa hangot hallottam.

- Zaaayn! Segíts Zayn! Segítség! Kérlek Zayn! Segíts! - egy lány kiabált

- Valaki engem  hív, hogy segítsek. Talán Sarah az? Jézusom mi van ha Ő az?- tettem fel a kérdéseket magamnak miközben a hang irányába mentem. Egy sikátorban, egy kuka mögött vettem észre ahogy egy kb. velem egyidős fickó rámászott Sarah-ra akiről már a pólója is hiányzott. Pár pillanat után  kapcsoltam és leszedtem a krapekot Sarahról és elkezdtem püfölni.

- Te őrült vadbarom! Hogy tehetsz ilyet egy 16 éves lánnyal? Normális vagy? - üvöltöztem miközben nem csak ő hanem én is kaptam az ütéseket.

*Sarah szemszöge*

Amint Zayn meglátott azonnal rátámadt Roger-re. Nem kímélték egymást. Én nem tudtam mit tenni ezért csak összekuporodva sírtam és megkerestem a táskám. Hallottam mikor Zayn ordibált miközben szütyőmet kerestem amit sikeresen meg is találtam. Sírásom nem hogy csillapodott volna inkább erősödött. Erősödött a tudattól, hogy Zayn miattam bunyózik. Miattam történhet vele akármi. Ha viszont baj éri azt sosem bocsájtanám meg magamnak. Már vagy negyed órája tartott a harc amikor Zayn egy olyan ütést mért Rogerre, aki attól beájult.

- Gyere tűnjünk el mielőtt felébred. - fordult felém Zayn. Arcán  és karján több piros horzsolás, vagy épp vérző seb. Ha jól megfigyeltem bal keze sem a legjobb.

- Rendben - szipogtam miközben Megfogtam Zayn kezét és kiérve a sikátorból elindultunk feléjük.

- Nem fázol - kérdezte amire csak bólintottam egyet - kéred a pólóm?

- Nem. nem akarom látni, hogy milyen sebek vannak rajtad miattam. - kezdtem el újra a sírást

- Ne hibáztasd magad. Nem tehetsz róla. - karolt át én meg mivel én póló nélkül voltam hozzábújtam.

Nem kellett sokat sétálni. Elég közel laktak. Amikor  beléptünk az ajtón ( én sírva felső nélkül, Zayn meg véresen sebekkel tele) minden ki kérdően és furán nézett ránk. 

- Mi történt? -Liam

- Jól vagytok? - Jess

- Hol a felsőd? -Louis

Zúdították ránk a kérdéseket.

- Majd elmondjuk és igen most már jól vagyunk. - válaszolt Zayn és felmentünk a szobájába. Leültem az ágyra ő meg adott egy pólót.

- Kösz és ne haragudj. - hajtottam le a fejem

- Jajj Sarah! Miért haragudnék? Ez csak pár karcolás. - mondta és egy puszit nyomott az arcomra - De ha nem gond illene tájékoztatni a lent lévő embereket.

- Hát jó. - szóltam és lent leültünk a kanapéra egymás mellé

- Szóval mi történt? - Harry  Zayn-nel egymásra néztünk és mielőtt kinyitottam volna a számat belekezdett.

- Ugye úgy volt, hogy találkozunk de nem volt ott ezért hazaindultam. Pár lépést megtettem és utána meghallottam ahogy a női hang a sikátor felől segítséget kér. Befutottam és akkor megláttam ahogy egy alak Sarah-nak ad egy pofont majd csókolgatni kezdi. Ekkor már nem volt rajta a felsője én meg elintéztem a pasast. - foglalta össze. Persze tudtam, ez Harry-nek nem lesz elég. Igazam is lett.

- És ki volt az? Tudsz róla valamit? - fordult hozzám az említett személy

- Nem - ráztam a fejem és lehajtottam. Csak egy baj volt igaz, régen beszéltünk utoljára, akkor is ismert. A srácok hittek nekem mert még nem ismertek eléggé.

- Ahha. Persze. Átlátok rajtad. Vagyis ki volt? - Tudtam. Rájött. tudja hogy tudom ki volt az. Szuper még ezt is mondhatom el nekik...

- Roger. -suttogtam

- Ki?

- Roger - (már normál hangerőn)

- Mi van? Az a Roger?  - mintha nem tudná...

- Igen az.

- Jajj Sarah! Ugye nem? Mond hogy nem! - szemei már vérben forgottak.

- De. - próbáltam higgadt maradni és nem elsírni magam.

- Na álljon csak meg a menet! Avassatok már be minket is. Ki az a Roger? - szólt közbe Louis

- Szerinted? Aki ezt tette Sarah-val vagyis aki meg akarta erőszakolni. - fújtatott Hazza

- És honnan tudjátok hogy ő ki? Mármint a nevét? -(Liam)

- Roger a volt pasim. - válaszoltam. Már nem bírtam tovább. Előtörtek a könnyeim. Természetesen hat ember nézett rám úgy mint egy hülyére.

Pár perces kínos csönd után majdnem egyszerre akartak megszólalni. Persze Leintettem őket  jobb lesz ha én kezdek bele.

- Na legyen annyi elég hogy kb. fél évig voltunk együtt, amikor az egyik este ivott és utána le akart fektetni de én nem akartam. Nem engedett el úgy ahogy most sem és h akkor nem jön be Dean a haverja akkor... - nem tudtam befejezni. A könnyeim eleredtek. Louis és Niall összesúgtak. A többiek meg még mindig csak engem bámultak.  Zayn nyugtatásképp átkarol és közelebb húzott magához.

Egy 10 percig még zokogtam aztán mikor már abba hagytam felálltam.

- Ne haragudj Zayn ez mind miattam van - kértem bocsánatot a sebekért - és ti sem azt hiszem jobb lesz ha lelépek és nem találkozunk többet. Nem bolygatom az életeteket és legalább nyugtotok lesz. -  mondtam egyáltalán nem nyugodtan miközben cipőmet vettem fel

- Mit csinálsz? Ne menj el! Te nem tehetsz semmiről! - kiabáltak utánam. Mintha meg sem hallottam volna gyorsítottam  lépteimen. Már majdnem kiléptem a kapun amikor valaki megragadta a kezem és visszahúzott. Először kicsit megijedtem. Mi van ha megint ő az? Aztán  két kéz hátulról átkarolta derekam.  Két kar amely nem akar rosszat. Két kar amely védelmezni akar nem bántani. Két megnyugtató kar.

- Nem akarom, hogy elmenj! Ne tűnj el az életemből! Ellenem/ellenünk nem tettél semmit. - suttogta a fülembe. Leheletétől, térdeim remegni kezdtek. Gyomromban a pillangók újra életre keltek. Maga felé fordított , a szemembe lógó tincset fülem mögé tűrte és újra suttogni kezdett- Kérlek maradj! Mi szeretünk. - vett egy mélyebb levegőt - Én szeretlek. - közelebb hajolt és megcsókolt.

Nem ellenkeztem. Visszacsókoltam. Kissé kinyitotta száját bebocsájtást kérve enyémbe. Az engedélyt megadtam. Nyelveink vadul mégis érzékien játszottak egymással.  Már vagy 10 perce csókolóztunk amikor reszketni kezdtem, ugyanis november volt és csak egy pólóban feszítettem ezért elváltunk egymástól. Felnéztem az szemeibe amik örömöt sugároztak.

- Azt hiszem ideje lenne bemenni. Nem akarom, hogy tüdőgyulladást kapj. - nyomott egy puszit az arcomra, megfogta a kezem és bementünk.

- Sarah hogy gondoltad ezt? Csak úgy elmenni! Bocs srácok haza kell mennünk. - fogadott Jess amint beértünk a nappaliba.

- Nem! Nem megyek én ma itt alszok! - jelentettem ki. Eléggé meglepődve figyeltek mivel erről senki nem tudott semmit. Fél perc után szerencsére Zayn kapcsolt.

- Igen itt alszik.

- Hát te hülye vagy? Tényleg nem érted? Ha nem megyünk vissza aligha valamikor kijöhetünk majd onnan! - háborgott barátnőm

- Nem baj legalább eltűnhetek onnan. - flegmáztam - inkább te is maradj itt... Persze ha a fiúknak nem baj - tettem hozzá

- Nem dehogy. aludhat velem - jelentette ki Harry . Jessica-nak felcsillantak a szemei.

- Oké maradhatunk. De ha ezután nem engedhetnek el sehová kinyírlak. - vicceskedett

- Akkor minden rendben. Mi felmegyünk aludni. - Zayn

- Jó éjt - köszöntünk

A szobába beérve leültem Zayn ágyára és körbenéztem. Minden az Ő stílusát, egyéniségét tükrözte. Sötét falak, Fekete bútorokkal.  Egyedi és elegáns egyben.

- Zayn beszélnünk kéne. - invitáltam magam mellé.

- Szerintem is -értett velem egyet és leült mellém - Nagyon sajnálom azt a csókot. Nem akartalak megbántani vagy ilyesmi csak... - folytatta volna de belevágtam

- Nem kell sajnálni. Csak jobban megszeretnélek ismerni.  Nem akarom elsietni a dolgot. Én is nagyon kedvellek. - adtam egy puszit arcára - Lefürödhetek?

- Persze. Ott a fürdő - mutatott a szobájában egy ajtóra - és tessék egy póló és egy gatyó, pizsinek. - nyújtotta át az ideiglenes alvó ruhámat. - törölközőt találsz bennt.

- Köszönöm

Letusoltam, felvettem a kapott ruhákat, két copfba befontam a hajam és kimentem a fürdőből. Zayn egy boxerben állt előttem. Nem tudtam mit mondani csak kicsit kinyitottam a szám és csodáltam felsőtestét. A kockái.... Ha akartam volna el tudtam volna ájulni. Természetesen eszem ágában sem volt. Még mindig csak néztem Ő meg már kajánul vigyorgott ezért észhez tértem.

- Hol aludhatok?

- Ott az ágyban hoztam neked ágyneműt. - bólintottam és bebújtam a takaróba Zayn követte a példám és befeküdt mellém. - jó éjt - adott egy puszit

- Neked is. - mondtam és pár perc múlva már aludtam is.

Olyan éjjel kettő óra körül lehetett amikor valamilyen csörömpölésre felkeltem. Lentről jött a konyhából. Zayn édesen aludt. Nem volt szívem felébreszteni ezért úgy döntöttem  egyedül nézem meg hogy mi  okozza a félelmetes hangokat....

U.i. : ha gondoljátok iratkozzatok fel rendszeres olvasónak és még egyszer köszi az oldal megjelenítést és főként a komikat. <3 :) <3

3. rész ClauwJen

Bocsi hogy ennyit késtem de sok dolgom volt. Szerintem ez a rész most nem lett olyan jó de azért remélem tetszik. ÖRÜLNÉK ha megint kapnék egy két komit. Puszi <3

*Kellemes olvasást*

*Sarah szemszöge*

Másnap fél  hétkor az ébresztő órámra keltem. Gyorsan kitápászkodtam ágyamból és egy kicsit melegebb szerelés mellett döntöttem.

A hajamat lófarokba kötöttem és arcomra enyhe sminket varázsoltam. Épp időben készültem el mert Jessica szólt hogy menjünk mert lekéssük a buszt.

*Az iskolában*

Sajnos én nem barátnőm osztályába kerültem ezért egy kicsit feszengtem. Főleg mert alig találtam meg azt a termet ahol az első órám lett volna. Kb. tíz perc után benyitottam a megfelelő helyre.

- Elnézést a késésért de alig találtam meg a termet.

-  semmi baj. Biztosan te vagy az új lány. Kérlek mutatkozz be az osztálynak. - mondta a tanár majd csendre utasított mindenkit.

- Ööhhmm Sarah Stephenson vagyok, Cordele-ből jöttem, nagyon szeretek táncolni és főzni.

- Rendben én lennék az osztályfőnököd, testnevelés és biológia tanárod.  Mrs. Klarks.  Ülj le valamelyik üres helyen és figyelj.  -Szótlanul a harmadik padba egy fekete hajú kedves lány mellé ültem le. Az óra nagyon hosszú és unalmasan telt, de szerencsére már csak egy matek és egy történelem volt hátra mert a többi órája mindenkinek elmarad. Ennek az okát szinte senki sem tudta.

Órák után a kapuban találkoztunk Jess-sel. Amíg vártam rá felhívtam Harryt a mai találka miatt. Harmadik csörgés után felvette.

- Szia Törpi!  Mizujs?

- Szervusz Harold! Ma akkor mikor érnétek rá?

- Akár most is.

- Jó akkor 10-15 perc múlva a Starbucks-ban. Jó?

- Nem lehetne inkább a London Rd és a Garden Row sarkán a ClauwJen-ben?

- De felőlem... akkor hamarosan találkozunk. Puszi.

- Csók.

Végre barátnőm is megérkezett, elújságoltam neki a hírt aminek nagyon örült és elindultunk a ClauwJen felé.

-Ééés kedves Jessica, magának melyik fiú jön be?- karoltam át kezét

- Mindegyik helyes.

- Na jó akkor majd kitalálom... Niall?

- Nem

- Akkor  tuti hogy  a répás srác Louis. - erre ő csak megrázta a fejét - Zayn-t és Liam-et nem tudom miért de kizárom szóval már csak Harry maradt. - mondtam komolyan és ránéztem és megint elkezdte rázni a fejét de teljesen vörös lett. -Haha biztos Harry. Látnod kéne a képed - nevettem el magam

- Kitaláltad most jóó? De ha már itt tartunk én meg az tudom hogy neked Zayn. - gúnyolódott

- Honnan veszed ezt?

- Csak látni kellet ahogy egymást néztétek tegnap egész éjjel. - csak bólintottam és az út további részét a semmiről való beszélgetéssel töltöttük.

A kis otthonos kávézóba belépve megpillantottam az öt srácot a legeldugottabb asztalnál és odasétáltunk hozzájuk.

- Sziasztok

- Hello - üdvözöltek minket és engem Harry-vel szemben Zayn és Louis mellé ültettek Jess-t meg Harry és Niall közé­.    

- Na most akkor beszéljünk arról amiért valójában itt vagyunk - nézett rám komolyan mindenki - Sarah azt szeretnénk megtudni mi volt az a kirohanás a tegnap folyamán?

- Az igazság az hogy azért vagyok itt Londonban ennyi idősen egyedül, - temettem fejem kezeimbe és folytattam volna de Hazza közbevágott.

- Egyedül? Mond hogy nem szöktél el? Nick és Angelina (Sarah szülei) már biztos halálra aggódják magukat!

- Harry kérlek hogy feltételezhetsz rólam ilyet ezt nem hiszem el... Azért vagyok itt Londonban egyedül mert, mert - kiabáltam de hangom egyre halkabb és halkabb lett majd suttogva és pityeregve folytattam - mert anyáék meghaltak. - mindenki síri csöndben maradt.

- Sajnálom - suttogta  Zayn  és megsimogatta a hátam és kezét vállamra tette amitől kellemes borzongás töltötte el a testem. Még mindig nem szólalt meg senki csak sajnálkozóan néztek rám.

- Most már mindegy 3 hónapja történt. De lécci legyetek megint olyan jó kedvűek mint az előbb. Az segít hogy könnyebb legyen elfelejteni a történteket de ez... - kértem meg őket és felálltam hogy kitudjak menni elszívni egy szál cigarettát.

- Hova mész? Megbántottunk? - idegeskedett Harry nem tudom miért

- Dehogy, csak elszívok egy cigit.

- Jajj de jó te is mérgezed magad? - szörnyülködött Louis

- Igen miért még ki?

- Zayn - kaptam meg az egyszerű választ

- Oké akkor kedves Zayn velem tartasz? - fordultam az említett személy felé.

- Persze. - szinte meg sem hallottam válaszát, megragadtam kezét és magam után húztam.

A kávézó mellé mentünk. Elővettem egy szálat meggyújtottam és beleszívtam. Éreztem amikor a nikotin átjárta testem. Ez mindig megnyugtatott. Kellemes érzéssel töltött el. Zaynnel sokat beszélgettünk mindenről. Arról hogy mit szeretünk csinálni, az életünkről és a terveinkről. Már a harmadikba nikotin adagba akartam belekezdeni de Zayn megzavart.

- Sarah nem lesz ez egy kicsit sok? - fordított maga felé és belenéztem hatalmas barna szemeibe. Az utcai lámpa fényétől csillogni kezdett.  Hasamban mintha pillangók repkedtek volna. Egyre jobban közelíteni kezdett hozzám, egyik kezét derekamra helyezte aminek hatására a cigi kiesett a kezemből. Ezt egy pár másodperc múlva észrevettem  és kissé mérgesen néztem Zayn-re.

- Hagyd legalább te ne mérgezd magad. Úgyse áll valami jól - fordította  fejemet az övé felé

- Neked viszont eszméletlenűl jól áll. Olyan szexi. De akkor sem egészséges. - gondoltam, vagy talán ki is mondtam?

- Ohh hát köszi erre nem számítottam de  jól esett - ragadt kaján vigyor arcára

- J-jajj k-kimondtam. Szép volt Sarah ügyes vagy mint mindig. - morogtam

- Inkább aranyos. - adott egy puszit arcomra.

 Ajkai helye egyből lángolni kezdtek és fejem vörösbe borult. felejthetetlen pillanat volt a számomra. A gyomromban valamilyen furcsa érzés keletkezett. Mintha pillangók repdesnének benne. DE ez ez nem lehet. Csak tegnap ismertem meg az kizárt hogy máris beleszerettem. Mi van ha mégis? Ha mégis beleszerettem a mindent tükröző őzike szemeibe, a hangjába a megjelenésébe, a kedvességébe. Viszont ha ez mind igaz akkor sem szabad elkapkodni semmit. Meg kell ismernem mielőtt teljesen belezúgok.

- Sarah szerintem most már menjünk be. Hahóó!! Itt a föld hallasz? - legyezte előttem a kezét Zayn

- Jaa igen. Persze. Bocsi csak elgondolkoztam.

Asztalunkhoz visszaérve észrevettem Jess-t. Ahogy  Hazzát figyeli szinte már csorgott a nyála ezért kicsit megböktem. Szerencsére vette a lapot. Még vagy egy órát csevegtünk az élet nagy dolgairól de sajnos csak fél négyig kaptunk kimenőt.

- Bocsi de nekünk most mennünk kell. Öt perc és vége a kimenőnknek. - álltunk fel barátnőmmel

- Kimenő?? Honnan? - érdeklődött Liam

- Az árvaházból tudod mi izé ott lakunk.

- Őőő tényleg Jessica te is de ... Ja oké bocsi.

- Akkor sziasztok -köszöntünk el és adtam mindenkinek egy-egy puszit majd amikor Zayn következett valami kis fecnit nyomott a kezembe. Mikor már egy utcával arrébb voltunk elővettem és megnéztem, mi is az. Egy szám, egy telefonszám.

- Jess megadta a számát!! Zayn megadta a számát!!  Áááá!!- ujjongtam ő pedig felhúzott szemöldökkel figyelt - Ahhj ne haragudj nem tudom mi történt velem de ...

- De te beleszerettél. És csak szólok hogy amíg ti kint voltatok Harry és én is számot cseréltünk. - ért fülig a szája

- Szóval Harold és te mi? Még hogy nem ő tetszik a legjobban?- gúnyolódtam - De mégis hogyan szerethettem belé? Még csak két napja ismerem. -tettem fel a kérdést most nem magamnak hanem Jessnek

- Könnyen és egyszerűen de nyugi. Ez szerelem első látásra és mit ne mondjak izgíííí - ugrált és megölelt mielőtt beléptünk volna otthonunkba.

-Ugye tudod hogy mi most nagyon gyerekesek vagyunk ??- nevettem fel mire a válasza csak egy bólintás volt.

Aznap megint várt minket a meló de most csak 3 órácskára. Miután visszaérkeztünk megfürödtünk és elaludtunk.

Reggel telefonom förtelmes csörgésére ébredtem.

- Haloo? - motyogtam

- Szia felébresztettelek?

- Igen képzeld. Mellesleg az nem elég hogy ilyen korán felkeltettél de azt sem tudom ki a jó franc vagy...- mérgelődtem a telefonban

- Bocsi Zayn vagyok és nem tudtam hogy neked a 11 óra ilyen korán van... - hallatszott a hangján hogy mindjárt elröhögi magát

- Ööö... inkább é-én k-kérek b-bocsánatot... N-nem t-tudtam ööö i-izé. - dadogtam. Még szerencse hogy nem látott mert arcom bíbor színben pompázott

- Nyugi én sem szeretem ha felébresztenek. Csak azt akartam kérdezni hogy lenne-e kedved eljönni velem sétálni utána pedig átjöhetnétek hozzánk Jessel. - miután e mondatot kimondta lesokkoltam. Tényleg?  Tényleg ezt kérdezte? Ő aki biztos minden lány "szőke" hercege? Ez lehetetlen. Ő  a tényleg tökéletes pasi. Azokkal az eszméletlenül gyönyörű szemeivel? Ó igen a szemei. Az fogott meg, a benne lévő csillogás, amikor mélyen a szemembe nézett. A tegnap. Talán Ő is hasonlóan kezdett érezni irántam, vagy legalább vonzódik hozzám? Hát persze különben miért keresett volna fel?

- Én benne vagyok. De tartsd egy kicsit kérlek. - adtam meg a választ

- Jessica ma ugye nem dolgozunk meg semmi? - fordultam az említett felé

- Nem miért?

- Mert a fiúk ááthííívtak magukhoz !!! És én előtte elmegyek Zaaaaynnel sétálni!! - sikítoztam és ugráltam az ágyon mint egy 5 éves :D

- Wáá de jóóó - csatlakozott hozzám- de van egy kis bibi.

- Mégis mi?

- Hát szívem az hogy Zayn még a vonalban van ha nem nyomtad ki. - röhögte el magát én meg a fülemhez vettem a telefonom.

- Zayn itt vagy még?

- Igen

- Ugye nem hallottad amit Jessica-val beszéltünk? - kérdeztem idegesen

- Hát el kell hogy keserítselek. Mindent hallottam és ...-

- Oké most szerintem elég idiótának tartasz. - sóhajtottam fel

- Nem dehogy.  Viszont  akkor 3-ra érted megyek.

- Jó de inkább ne az Árvaház elé hanem ha lehet pár házzal arrébb.

- Oké. pár óra múlva találkozunk. Szia

-Szia - köszöntem el és lehuppantam az ágyamra ahol szerencsésen elaludtam.

-Sarah. Sarah kelj fel most azonnal fél óra és itt van Zayn! - keltett fel ordibálva Jess

- Jézusom. Még azt sem tudom mit vegyek fel! - szörnyülködtem

- Már előkészítettem a megfelelő darabot ott van az ágyamon. - mutatott egy farmerra, fehér- trikóra és táskára, barna- kardigánnal, - magas sarkúval és - sállal.

- Köszi Jessica. Imádom nem is tudom mi lenne velem nélküled? - hálálkodtam miközban hajamat egy copfba kötöttem és egy kevés sminket kentem fel magamra.

- Nincs mit. Szívesen. Na de most menj mert már 3 óra. - tolt ki az ajtón

Már a találkozó helyén  vártam vagy 15 perce de sehol senki. Gondoltam valami dolga akadt és csak késik egy kicsit. Aztán hirtelen egy sötét alak behúzott a mellettünk lévő sikátorba.... Kiabálni nem tudtam mert befogta a szám és amúgy se hallotta volna senki  mert az utcán egy árva lélek sem járt.