2. rész Váratlan találkozás

A vágás most nem lett mély és a vérzés is hamar elállt,  ezért 5 perc múlva visszasétáltam szobámba és belekezdtem mondandómba. A helyzetet részletesen vázoltam fel.

Nem titkoltam tovább mi is történt valójában. Ideje volt kiadnom magamból mindent. Más kiút nincs a depresszióból. Bekellet látnom hogy ha így fojtatom abból semmi jó nem fog kisülni. Ezzel leginkább a kezemre célzok amire egy kendő van kötve mert nem valami szép látvány. Ezt persze magamnak köszönhetem.

- Először is jól vagyok csak átkellett gondolnom hogy mit is mondok - hazudtam, ugyanis az igazságot nem mondhattam el - Három hónapja történt...  Épp az exemnél voltam amikor hirtelen dühösen megjelentek a szüleim és elráncigáltak onnan, betuszkoltak a kocsiba én persze nagyon dühös voltam rájuk. Mondjuk kicsivel később beláttam hogy igazuk volt de most már mind egy.  Na de visszatérve: az autóban elkezdtek velem kiabálni hogy mit képzelek magamról hogy csak úgy szó nélkül elmegyek a barátomhoz ... mert hogy egyáltalán nem szerették és féltettek is tőle amit valamilyen szinten meg is értek hiszen én voltam a kicsi lányuk. Nagyban veszekedtünk a kocsiban amikor hirtelen már csak arra eszméltem hogy minden sötét. Másnap egy a kórházban keltem fel azt hittem csak álmodok ezért megcsíptem magam. Sajnos rájöttem ez a valóság. Gyorsan hívtam egy nővért akitől megkérdeztem hogy miért is vagyok itt. A válaszától lesokkoltam. Azt mondta:

- Sajnálom Miss. Stephenson. Rossz hírt kell közölnöm. - eközben én csak türelmetlenül néztem rá hogy azok után hogy én itt vagyok mi lehet még rosszabb - Tegnap este ön és szülei autóbalesetet szenvedték és csak maga élte túl. - Együtérzően  rám nézett és mielőtt kiment csak annyit mondott: És mivel nem tudunk egy hozzátartozója sem akar a gyámja lenni ezért a második utcai árvaházba költözik.- én nem tudtam mit szólni csak zokogni kezdtem majd egy kedves nő bejött és vele mentem el a cuccaimért a régi otthonomba és költöztem be a 2. utcai otthonba. - meséltem el Jessnek aki szomorúan megölelt.

- Nagyon sajnálom. Köszönöm hogy elmondtad.

- Én köszönöm hogy végig hallgattál. Már muszáj volt egy kicsit beszélnem valakinek erről. - mondtam miközben kivettem ridikülömből cigarettás dobozomat, kinyitotttam az ablakot és rágyújtottam. Mindezt Jessica figyelemmel követte.

- Sarah  ugye tudod hogy ha ezt valaki megtudja annak nem lesz jó vége. Igaz én nem mondom el senkinek de akkor is. Különben meg nem tudtad, hogy káros az egészségedre? - oktatott ki mint  egy kisóvodást.

- Mindent tudok. Köszi az aggódást de ez lenyugtat.

- Igen és bebüdösít! - nevettünk fel mind a ketten

                                          ***

Reggel nyolckor keltett Jessica hogy ha még akarok reggelizni akkor menjünk mert nem marad semmi. Nagy nehezen kitápászkodtam az ágyból, megfésülködtem és a szekrényemben kezdtem kutatni hogy mit is vegyek fel.

- Nem kell nagyon kiöltöznöd, majd csak estére mert ez lesz az első napod a klubban és különben is ez csak egy reggeli.

E kijelentés hallatára egy fekete fehér feliratos trikót, egy nem hétköznapi farmert, fekete convers cipőt vettem fel néhány színes gumikarkötővel díszítve. Hajamat kibontva hagytam.

Az ebédlőbe beérve minden szempár rám szegeződött nem tudni miért ezért ledermedve álltam meg az ajtóban.

- Nyugi! Csak kicsit elkéstünk és túl hangosan nyitottál be de ha már mindenki téged néz bemutatlak. - suttogta Jess és belekezdett a többiek felé irányuló beszédébe-  Először is bocsánat a késésért, de ha már mindenki minket figyel had mutassam be az új lányt. - bökte meg oldalam mire észhez tértem.

- Sarah Stephenson üdv mindenkinek. - a válasz egy hangos szia volt mindenki részéről majd elfelejtve az ügyet folytatták tovább az evést. Mi leültünk egy asztalhoz és csatlakoztunk a tömeghez.

                               ***

- Sarah fél 6 van ideje elkezdeni készülődni. 1 óra múlva indulunk dolgozni. - szólt újdonsült barátnőm

- Jóó de már kész vagyok.

- Nem. Nem vagy kész. Át kell öltöznöd valami csini cuccba. Félre ne értsd nekem tetszik ami most rajtad van de ide kikötés hogy 1 magas sarkúba kell lenni, 2 hát nem ilyen sportos szerelésbe, 3 ott majd kapsz kötényt. Ja és mielött megkérded úgymond csaposok és felszolgálók leszünk egyben.

- Értettem kisasszony. - viccelődtem majd mint reggel elkezdtem a szekrényemet bújni.

10 perc eszmecsere után a szekrényemmel, megtaláltam a megfelelő összeállítást. Egy szaggatott farmert, egy egyszerű toppal, fekete magas sarkúval, hozzáillő táskával és kiegészítőkkel vettem fel. Hajamat kifésültem és enyhe hullámokat raktam bele. Arcomra alapozót kentem és egy enyhe sminket csináltam. Mivel hűvös volt egy fekete bőrdzsekit is magamra húztam.

Teendőinkkel háromnegyed óra alatt végeztünk így még gyorsan megkerestük Mariont és szóltunk neki hogy dolgozni megyünk ezért engedjen ki minket a kapun és adjon egy papírt hogy ő engedett ki minket. Mert ugye ahhoz  hogy kimehessünk az otthonunk falain kívül engedélyt kell kérnünk. Mire ezeket elintéztük a taxi már kint várt minket. 15 perc utazás után a taxi megállt. tudtam, hogy megérkeztünk mivel az ajtó fölé Overnight felirat volt felakasztva. (A klub neve) Kifizettük a taxit és a hátsóbejárat felé igyekeztünk ahol két főnököm Georgia és Dave vártak ránk. Mindent elmondtak amit csak kellett. Pl.: a ruházatról és a kicsi fekete kötényről, a piákról és arról is hogy ha valami baj van akkor Tomnak a kidobónak /aki megjegyzem kedves de elég nagydarab/ szóljak ő majd lerendezi a vendéget. Hátulról egy folyosón vezetett át az út a Klubba. A folyóson az egyik ajtó mögött a dolgozóknak volt öltöző egy másik mögött személyzeti wc egy harmadik mögött pedig raktár. Majd a végén a szórakozó hely ahol dolgoznunk kell. fura de az egyik oldalán a falnál egy kisebb színpad állt. Gondolom ott szokott menni az élőzene vagy valami  ilyesmi.  A hatalmas teremszerűségben kettő italos pult volt,

.

A fal mellett pedig bőr kanapék voltak, nagyobb dohányzó asztallal,  box szerűen egymás mellett fél fallal elválasztva. Nem tudom milyen elit hely ez de az biztos hogy ide szívesen járnék bulizni. Persze ha nem itt dolgoznék. Mire minden egyes centimétert átnéztem és az összes dolgot elmondták amit csak lehetett már fél 9 volt. Vagyis ki kellett nyitni. Mielőtt ezt megtettük Tom szólt hogy készüljek fel mert már most sokan várakoznak odakint.

- Te jó ég tényleg ennyire rossz, hogy fel kell rá készülni?- tettem fel a kérdést suttogva magamnak amit sajna Jessica meghallott.

- De hogy is csak a hajtás miatt, de nyugi minden egyes nap ezt mondja és nem nagyon lesz belőle  akkora mint azt Tom beállította mert mi annál a pultnál leszünk amihez kevesebben mennek mert kicsit eldugottabb- mutatott a terem végébe - és mert rajtunk kívül még 6-an fognak dolgozni. Vagyis összesen 4-en leszünk mind két oldalon

- Értem így már más. - mondtam majd megkezdődött a meló.

Már vagy 3 órája tettem a dolgom. A legjobban koktélokat szerettem készíteni mert abban már profi voltam. Ugyanis még otthon apukám tanított meg rá. Milyen jó is volt még akkor... merengésemet a múltba Jess szakította meg.

- Nézd Sarah! Az az öt szívtipró most érkezett és mivel eszméletlenül néznek ki szóltam Mirandának (munkatárs) hogy amíg őket kiszolgáljuk addig tartsa a frontot. - tájékoztatott a nyálát csorgatva

- Fú ez tényleg tök jó meg minden és tényleg nagyon helyesek és csak szólok hogy az elöbb stíröltem velük, de azért vigyáz ki ne folyjon a nyálad - nevettem fel mire csak oldalba bökött - De várjunk csak, az a göndöri olyan ismerős nekem valahonnan - mutattam rá  majd barátnőmmel megindultam feléjük. - Igen most már emlékszem, tudom hogy ki ő.

*Harry szemszöge*

A srácokkal úgy döntöttünk, hogy ma az egyik kedvenc helyünket az Overnight klubbot látogatjuk meg.  Azért a kedvencünk mert itt még senki sem ismert fel minket, nem kértek még fotót vagy autogrammot, úgy kezelnek minket mint átlagembereket hiszen azok is vagyunk. Miután bementünk kedvenc szórakozóhelyünkre egy új és fiatal kiszolgálót vettünk észre.

- Hé fiúk! Nézzétek nem  semmi az az új kiscsaj ! - mondtam a többieknek miközben az egyik üres boxnál leültünk.

- Igen Harry mi is látjuk. De ahhoz képest hogy nem lehet több 17-nél láttam mindegyikünkkel stírölt egy kicsit. - oktatott ki minket Louis

- Ahha de szerencsére nem ismert fel minket így több az esély arra hogy nem tudja kik vagyunk - magyaráztam

- Hát ezt nem mondanád ha megnéznéd hogy az a csaj mutogatva közelít felénk - nevetett fel Liam

- O-ó ezt elkiabáltam

*Sarah szemszöge*

- Na ha tudod akkor mond meg? - kételkedett bennem Jess amikor már csak öt méterre voltunk asztaluktól

- Harold Edward Styles - kiáltottam oda neki ahelyett hogy Jessicának válaszoltam volna. Erre az összes fiún látszott hogy megfagyott bennük a vér. Mi meg csak szépen lassan odasétáltunk a boxukhoz.

- Jajj légysziii ne visítozzatok adunk autogrammot meg csinálhattok képet csak maradjatok csöndben - szólalt meg a fiúk közül a szőke

- Egy mi a francnak kéne nekem tőletek autogramm vagy fotó vagy valami amikor azt hírességektől szoktak kérni Kettő én Haroldnak szóltam - oltottam le őket amire mindegyik csak kidülledő szemekkel bámult rám.

- Oké de mit akarsz te tőlem? - értetlenkedett Harry

- Ezt komolyan kérdezed? - erre csak bólintott, a többiek pedig úgy néztek rám mint borjú az újkapura - Hát jó de még egyszer megkérdezem nem emlékszel rám?

- Most hogy mondod ismerős az arcod de nem tudom hogy honnan. 

- Hát te tényleg hülye vagy - nevettem el magam de ugye csak én mert a többiek értetlenül néztek még mindig

- Ezt ki kérem magamnak.

- Ki is kérheted de nem én vagyok az a félnótás aki nem emlékszik a pár évvel ezelőtti szomszédjára és egyik legjobb barátjára szívecském. - világosítottam fel gúnyosan

- Törpi? Te mit keresel itt? -erre a srácok felnevettek de ezt a becenevet persze alcsonyságom miatt kaptam :) 

- Na végre. - sóhajtottam fel - és még mindig Sarah vagyok!

- Jó jó bocsi - ölelt meg

- Oké most mindenki happy hogy rájött ki vagy de Harry most már bemutathatnád a Törpit - szól a répát majszoló (?)

- Sarah Stephenson örülök hogy találkoztunk - mutatkoztam be a srácoknak - Ő pedig a barátnőm Jessica Cook.

- Sziasztok! - mondták

- Louis Tomlinson! - mutatkozott be a répás

- Niall Horan! - követte őt a kis szőke

- Liam Payne!

- Zayn Malik! - nyújtott kezet a szerintem leghelyesebb majd belenéztem barna szemeibe amitől ott helyben elolvadtam. Persze a szép "olvadásomat"  Dave főnökünk szakította meg

- Jess, Sarah! Mi a jó büdös francot csináltok? - sétált oda hozzánk - Nem bájcsevegni kell hanem kiszolgálni! Ha így folytatjátok ki lesztek rúgva!

- Bocsánat elnézést! Hozzuk az italokat.

Igaz hogy nekik nem mondtunk semmit és nem is kérdeztük meg hogy mit szeretnének ezért én kevertem nekik öt különböző koktélt majd kivittük Jessel.

Egyesével leraktam az italukat az asztalra

- Ti, te itt dolgozol? Miért nem mondtad? És tényleg mit keresel Londonba amikor még  csak most leszel 17? - zúdította rám kérdéseit Hazza

- Mii? Csak 17 leszel? Akkor meg hogyan dolgozhatsz itt? - vágott közbe azt hiszem Liam

- Igen itt dolgozom és azért nem mondtam mert azt se tudtam élsz-e még vagy hol is vagy - közben Jessica hogy ne legyen újra Dave-val balhé elment - És ha többi kérdésre nem most fogok válaszolni mert nem megy - sírtam el magam - inkább add meg a telefonszámod és felhívlak majd egy találkozó miatt!

- Sarah jól vagy miért zokogsz?

- Mondom hogy most nem fogom elmondani csak gyorsan üsd be a számod és hagyjatok - bőgtem és odaadtam a telefonomat amibe viszonylag gyorsan belekerült a szám - Köszi Bocsi és Sziasztok azzal visszamentem a bárpulthoz.

*Harry szemszöge*

Nem tudom mi történhetett amiért Sarah ennyire kiborult, de ki kell derítenem.

- Hát kösz haver! Ezt szépen elintézted. Pedig aranyosnak tűnt, fel akartam szedni. - szomorkodott Zayn

- Ha ha nagyon vicces de most ki kéne találnom hogy mi baja. Mondtam neki valami rosszat?- kérdeztem haverjaimtól de ők se tudtak mit mondani mivel nem értették a hirtelen kirohanását - Azt mondta hogy holnap elmondja nekünk.

- Hát akkor ne búslakodjunk hisz még találkozunk velük. Menjünk haza és holnap majd felhívod. Ezzel a holnapi program is kész. - okoskodott Louis

- Komolyan? A nagy party királynak ez az ötlete? Na jó erre nem várok választ de akkor menjünk. - kifizettük a számlát és hazaindultunk  



Ha elnyerte a tetszéseteket ez a rész légyszíves komizzatok.  *.*

1. rész Régi helyett új

Egy szép novemberi nap volt. Éppen szobám ablakából néztem ahogy az árvaház többi befogadottja az udvaron játszik, beszélget, vagy csak üldögél. Én is szívesen lettem volna ott Semmel, Nicollal és a többiekkel. Csak egy gond volt: Nekem csomagolnom kell, mert áttoloncolnak Londonba. Egy új környezetbe,új emberekkel, új szokásokkal és itt kell hagynom a múltat. És habár ennek nem nagyon örültem végül is beláttam hogy ez a legjobb megoldás,hogy elfelejtsem azt a szörnyű estét amikor elvesztettem mindent. - átfutott az agyamon minden egyes részlet, ami nem váltott ki belőlem semmi jót. Arcomról egy könnycsepp gördült le majd megkerestem neszesszerem és elővettem belőle a már sokszor látott pengét. Felhúztam pólóm ujját és odaraktam a  csuklómhoz.

- Sarah ne tedd ezt!- szólalt meg egy hang a fejemben - Ez nem segít semmin! Megakarod ölni magad?

- Hagyd békén! Nem öli meg magát de csak ez segít neki. - hallottam egy másik hangot majd az éles tárgyat lassan húztam végig csuklómon. A vér mint egy forrásból a víz úgy tört ki kezemből. egy ideig csak néztem ahogy folyik majd egy rongyért nyúltam hogy elállítsam a vérzést mielőtt valaki bejön. Ám ez a tervem nem sikerült.

- Sarah kész va...- lépett be a szobába Sem - Te megőrültél már megint? Normális vagy? Meg akarsz halni?- üvöltözött miközben segített bekötni a kezem.

- Tudom hülye vagyok. És nem akarom megölni magam,de úgy éreztem hogy már csak ez segít. -hajtottam le a fejem

- Mi? Szerinted az segít hogy vagdosod magad? Komolyan beviszlek egy pszihiátriára . - Már nem üvöltözött de még mindig dühös volt

- De Sem te tudod milyen érzés elveszíteni a szüleidet úgy, hogy tudod te vagy a hibás mégsem tehettél semmit!? És tudod milyen  az amikor ezek után pár nappal a legjobb barátnődre sem számíthatsz mert kiderült hogy elköltözött, telefonszámot váltott és te erről semmit sem tudsz?! És a sorban ott van Roger is. Mindenki akit szerettem és számítottam rá elhagyott. Ezek után pedig csodálkozol azon amit csinálok?!- mondtam ingerülten majd sírva fakadtam

- Sarah ezért kell elköltöznöd! Hogy mindezt elfelejtsd. Tudod nekem sincs senkim.

- Ezzel tisztában vagyok csak az a különbség, hogy  te nem is ismerted a szüleidet én meg több mint 16 évet velük töltöttem ebben a városban. Most pedig el kell mennem?-

- Figyelj lehet hogy ideköt minden jó emlék, de el ne felejtsd, hogy minden rossz is. Azokat pedig muszáj elfelejtened vagy beleőrülsz. Így pedig új életet kezdhetsz LONDONBAN- ezt kihangsúlyozta és megölelt

- Lehet hogy igazad van - adtam be a derekam

- Naná hogy igazam van. Nekem mindig igazam van!- erre felnevettünk- Összepakoltál már?

-Igen , csak az a pár cucc van még- mutattam egy kisebb halomra a padlón

- Pár cucc mi? - állt  fel és kezdett el rakodni amit hagytam is neki én meg elfeküdtem az ágyon. Bár ez nagy hiba volt mert úgy 3 perc múlva megtalált valamit amit nem kellett volna...

- Sarah az isten szerelmére! Még ez is? - kérdezte meglepődve és dühösen-  Mióta mérgezed magad?

- Mivan ?- értetlenkedtem aztán rámutatott a cigarettásdobozra ami a kupac alatt volt- Jaa ... Kb. nyolc hónapja. De ugye nem mondod el senkinek? Csak te tudsz erről és a másik dologról is. És nem szívok rendszeresen csak ha kivagyok. - sütöttem le a fejem

- Akkor mostanában rendszeresen, mert mindig kivagy. De bízhatsz bennem tőlem nem tudja meg senki

- Köszi - öleltem meg

- Ugye azért majd néha felhívsz?- nézett rám egy perc néma csend után komolyan

- Ez csak természetes, hiszen te vagy itt a legjobb barátnőm viszont szerintem mindjárt itt a taxi ami kivisz a reptérre-  adtam tudtára és megfogtam bőröndjeimet,amiket levittem az emeletről.  A földszinten már  vártak rám. Aztán mikor mindenkitől elköszöntem Sem segített berakni a bőröndjeimet a taxiba. Ezután  még tőle is búcsút vettem és beszálltam a kocsiba.

Úgy háromnegyed óra autókázás után megérkeztünk a reptérre ahol egy nő várt.

- Szia  Marion vagyok! az új nevelőnőd. Remélem idővel megkedvelsz.

- Sarah  Stephenson örvendek! - mosolyogtam miközben kezet fogtunk

- Viszont most sietnünk kell mert 15 perc múlva felszáll a gépünk. Kicsit késtél.- Azzal megragadta a karom és elkezdett húzni.

Miután becsekkoltunk felszálltunk a repülőre. Ott kényelembe helyeztem magam,  betettem a fülhallgatómat és bekapcsoltam Rihannától a Man Down-ot.  Egy öt perc után már álomvilágban jártam. Az álmom eleje nagy szép volt. Egy lány ugrándozott, egy virágokkal teli réten, majd hirtelen a gyönyörű rét egy kihalt sötét félelmetes hellyé változott a lány meg csak török ülésben ült lehajtott fejjel. arcába lógott a haja és csak azt mondogatta meg fogok halni, és a semmiből hirtelen két alak jelent meg aki megragadta és egy mozdulattal megölte. Ekkor felriadtam, körbenéztem és csak azt vettem észre hogy  már mindenki áll. Csodálkozva néztem Marionra:

- Már leszálltunk. Végig aludtad az egész utat. - tájékoztatott

- Hát szuper!- morogtam, összeszedtem a cuccaim és mi is leszálltunk a gépről.

A terminálból kiérve leintettünk egy taxit és nevelőnőm bediktálta a címet. Azt hiszem az árvaháznak igen érdekes de megnyugtató neve volt: Live Happily vagyis élj boldogan már vagy 10 perce kocsikáztunk amikor Marion megszólalt.

- Sarah tudom hogy most nehéz neked de tisztában kell lenned az itteni szabályokkal .- bólintottam majd folytatta -
-1. Ez az árvaház lányok részére van fenn tartva, csak lányokéra és nem toleráljuk ha ahogy ti mondjátok bepasiztok

2. Heti 3-szor kell iskolába menned, kedden, csütörtökön és pénteken

3.Heti 4-szer mész dolgozni te az Overnight klubba természetesen délutáni vagy esti műszakban. Ezt viszont nem tudom hogy mikor mert a beosztást a főnökeid fogják közölni

4. 18 éves korodig köteles vagy itt maradni ha csak valaki örökbe nem fogad

5. ha ezeket a szabályokat megszeged nagyon komoly büntetést kapsz

6. Rám mindig számíthatsz. Ha kell még falazok is . - kacsintott rám én meg egy halk okéval letudtam ezt az egészet. Elfordultam és az ablakból néztem a sötétben pompázó várost. Az emberek csak úgy nyüzsögtek az utcákon . a fények mint ezernyi csillag pompáztak. 45 perc autóban utazás után, a taxi megállt egy hatalmas épület előtt aminek  udvara még nagyobb  volt. Egy nagy vaskapu díszelgett az elején ami felett ez állt: ÜDV  A LIVE HAPPILYBEN. Ez elég nyugalmat adott ahhoz hogy magabiztosan  két bőrönddel a kezemben benyissak új otthonomba. Sajnos az előtér kihalt és nyirkos hangulata miatt  megtorpantam.

- Sarah amint látod ez itt az előtér. Most gondolom kihaltnak véled, de ez csak azért ilyen  mivel már este fél nyolc van és vacsoraidő. Különben már mindenki veled foglalkozna. Így legalább zavartalanul ki tudsz  pakolni. - nyugtatott meg-  Gyere erre van a szobád, és elfelejtettem mondani hogy a szobatársad Jessica lesz remélem összebarátkoztok - vezettet be a egy sötétbarna, kulcsos ajtajú szobába.

Az ajtó kinyitása után ledermedtem. Nem gondoltam volna hogy egy árvaházban ilyen szobák vannak. A felek zölden virítottak, 2 kisebb sötétbarna francia ágy állt egymás mellett, mindegyik oldalon a falnál ugyanolyan színű komód és egy szekrény. Az ágynemű huzat színes körökkel pompázott, a falon a pedig minták díszelegtek amik között egy tökör is helyet kapott.

(kettő ilyen ágy volt egymás mellett)

- Hogy lehet ilyen szoba egy árvaházban? - tettem fel a kérdést Marionnak

- Hát Jess  szülei csinálták... De Nem én szeretném  megmagyarázni majd ha Jessica akarja elmondja - lépett ki a szobából becsukva maga mögött az ajtót

- Ezt még mindig nem értem... Hogyan kerültek ezek ide? És ha az új szoba társamnak vannak szülei akkor miért van itt?- gondolkoztam el majd halk kopogásra lettem figyelmes - Gyere!- invitáltam be a kopogó egyedet

- Szia! Jessica Cook vagyok, a szobatársad, de szólíts csak Jess-nek - üdvözölt egy szőkés hajú, vékony, szimpatikus lány

- Szia! Sarah Stephenson. - nyújtottam volna a kezem de ő inkább megölelt. Amit egy kicsit váratlanul ért nem tudom miért de visszaöleltem.

- Ettél már? - kérdezte udvariasan

- Nem  mivel csak 5 perce érkeztem még kipakolni sem volt időm. - húztam el a szám

- Akkor segítek kipakolni, utána pedig miközben körbevezetlek benézünk az ebédlőbe. - örvendezett - és közben elmondok mindent amit még azon az 5 szabályon kívül tudnod kell amit Marion  mondott.

- Akkor most tegezhetek mindenkit?

- Hát nem tegezhetsz le senkit csak nem kell nénizni. Viszont ha csak egyedül vagyunk Marionnal vagy Kellyvel őket le lehet. De falazni Kelly nem fog csak Marion.

- Oké. Ezt megjegyzem, köszi az infót.

- Nincs mit. - mondta majd folytattuk a pakolást.

Bő fél óra múlva elpakoltuk az összes cuccomat ezért megindult a "felfedező túra". Mivel már farkas éhes voltam először az ebédlőt látogattuk meg ahol épp tanácskozás folyt a nevelőnők között.

- Elnézést! - mondtam

- Ti meg mit kerestek itt ? Már a szobátokban lenne a helyetek!- morgott egy kissé túlsúlyos nő

- Elnézést csak Sarah az új  lány és nagyon éhes mert nem rég érkezett... - szabadkozott Jessica

- Ja akkor nincs semmi gond úgy is pont róla beszéltünk. Nyugodtan mennyetek be a konyhába és egyetek valamit. -  szívélyeskedett egy vékonyka fekete hajú olyan 35 év körüli hölgy.

- Rendben köszönjük. - húzott magával a konyhába szobatársam

Miután ettem egy kis vajas kenyeret kiosontunk az ebédlőből és megkezdődött az idegen vezetés. Egy hosszú folyosón mentünk aminek a végén egy ajtó díszelgett. Nem olyan volt mint a többi szobáé, vagy az ebédlőé. Amikor Jess benyitott egy öltöző féleségben találtam magam. Ekkor már tudtam hogy biztos itt van a füdő mert Cordeleben is így volt.

- Gondolom rájöttél  hogy ez a zuhanyzó...  wc pedig 2 van minden folyosón. Szerintem meg fogod találni .- mondta és tovább mentünk.

Megmutatta a "társalgót", a tanulószobát az udvart és a gondozók szobáját úgymond a "tanárit". Amikor mindennel végeztünk vissza érve a szobánkba lehuppantam ágyamra és elkezdtem kérdezősködni.

- Jess lehet egy személyes kérdésem?

- Igen . - bólintott

- Marion a gyönyörű szobával kapcsolatban mondott a szüleidről de nem fejezte be... Szóval csak azt szeretném kérdezni, hogy mi van a szüleiddel? - néztem rá félénken de nem vártan reagált

- Ja csak ezt akartad. Igazából semmi élnek és virulnak, látogatnak tartják velem a kapcsolatot meg minden. - mosolygott

- Akkor miért vagy árvaházban?

-  Az igazság az, hogy azért mert anya engem 18 éves korában szült és mivel nem tudom milyen jómódú családból származom, nem engedhették meg maguknak hogy ez kitudodjon meg minden ezért hoztak ide. De annak örülök hogy a kapcsolatunk jó és nem szakadt meg. - a szája még mindig fülig ért és látszott rajta, hogy nem haragszik és szereti a szüleit- De ha nem bánod akkor ezt a kérdést én is feltenném neked.

Ekkor  a szívem összeszorult és előtörtek belőlem a könnyek.

- Nem csak  ki kell szaladnom a mosdóba. - mondtam ingerülten, felkaptam a neszesszerem és kifutottam. Odaérve ugyan ezzel a mozdulattal elővettem azt a bizonyos pengét és ma már másodszor  akartam megvágni magam  de egy hang begszólalt a fejemben:

- Fejezd be Sarah! Ne csinálj semmit! - de már késő volt a vér újból kibuggyant. Szerencsére észbe kaptam és egy törölközőt tekertem rá. A vágás most nem lett mély ezért 5 perc múlva visszasétáltam szobámba és belekezdtem mondandómba. A helyzetet részletesen vázoltam fel.

Szereplők

Sarah Stephenson (én):
 16 éves, szőke hajú,  162 cm magas lány. Imád táncolni és főzni. Van egy 14 évvel időssebb féltestvére (bátyja) akivel már majdnem 10 éve nem  találkozott és azóta fogalmuk sincs a másik életéről. Cordele-ben lakik, egy árvaházban .  Sajnos hirtelen változások történnek vele mert kiderül,hogy a Cordele-i árvaházban nem maradhat, ezért egy másik  Londoni otthonba költöztetik át.  Az út napjától kezdve élete 180 fokos fordulatot vesz. Az új lakóhelyén sok megpróbáltatást, csalódottságot, örömöt, új élményeket és tapasztalatokat kap a sorstól. Rengeteg új igaz barátra talál és megtudja mi az igaz szerelem...

Jessica Cook:
17 éves szőkés-barna hajú, 170 cm magas lány. A London-i  árvaházban él. Az új lányt Saraht megkapja szobatársának és a legjobb barátnők lesznek.

Őket szerintem már ismeritek
One Direction
Louis Tomlinson, Niall Horan, Zayn Malik, Liam Payne, Harry Styles
Ebbe a blogban az én elképzelésem szerint ennyi idősek:
(20)              (19)               (19)             (19)            (18)